Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
303 zudozással akarják kivágni magukat a szereplők, Nagyon hasonlit a vásott gyermekek hanczuzásá- hoz. A müven nem vonul végig semminemű uralkodó eszme, nem valamely szenvedély vagy jellem végig fejlesztése, mely ép oly szükséges a vigjá- tekban, mint a tragoediában. Csaknem valamennyi egyén gyönge gyermek, de Apen nem ártatlan. Továbbá a ledérség mindig majdnem leplezetlenül nyilatkozik, s nagyon alapos gyanú, hogy a szerzők épen ezen ledér nyilatkozatokkal vadásszák a közönség tetszését. A dráma természetével ellenkezik minden oly hatás, mely nem az egyének találó jellemzését s a szenvedély és indulatok hathatós nyilatkozásából foly. Még a legáhitatosabb vallásos mondatok, a legerkölcsösebb maximák, a leghazafiasabb mondások, az életviszonyokra legtalálóbb politikai czélzások sem tartoznak oda, mihelyt nem a jellemek ábrázolásának eszközei. Mennyivel súlyosabb a vád, ha a társadalmi corruptio és valódi jcllem- telenség morálját hirdetik ama phrasisok. A vígjáték feladata ama corruptiót és gyengeséget kímélet nélkül nevettségessé tenni, nem pedig le- gyezgetni, mint a hogy az e műnek mind egész meséjében, mind pedig közönyös cynismussal ejtett kétértelmű czelzásaiban elég érthetően kifejeztetik. A főbb szereplők közt nincs egy is, ki ne a féktelen élv hajhászatát s a legdurvább önzést képviselné, legfeljebb a társadalmi illem elég tág korlátjai közt. A franczia kritika sok ízben tett óvást az ellen, hogy ily müvekben a franczia élétet vélik ábrázolni némely drámacsinálók, s kell hinnünk szavaiknak, hogy maga a franczia élet sem olyan, mint némely másodrendű színház vigjátéka és tapsoló közönsége. Mennyivel inkább különbözik az ily képtől a magyar élete! Mily anachronismus a „házasság rokkantjai“-t Szabolcs egy falujába és Pestre ültetni át, hol az emberek még sokkal nagyobb mértékben különböznek eme vígjáték egyéneitől, s hol a társadalmi légkör és fogalmak merőben mások. Ha Feleki át akarta dolgozni e művet, jobb lesz vala a szereplőknek, helyeknek meghagyni franczia nevöket, s e helyett inkább némely kifejezéseket kihagyni, sőt némely jellemet módositni. Elismerjük, hogy ez utóbbi bajos lett volna; de épen azért kár volt ily müvet egyátalában le- forditni, melyben a cselekvény üres játék, a jellemek közt egy sincs, mely csak egy genre-képbe is beillenék s valamelyik színészünk alakítási stúdiumára méltó lenne, — ellenben mulattatása olyan, hogy mig a-közönség egy része tapsol neki, a másik rész számos helyen elfordul tőle. Nemhogy életünkbe beillenék az ily mű, hanem még közönségünk elébe sem való, melynek egyik része félni fog új franczia vigjátékot megnézni, ha igy folytatjuk. Az új művön tapsoltak, nevették, elmulattak' sokan; de nem nyert átalá- nos tetszést. Újabb időben, s kivált az idén, divattá kezdett válni a fenebbihez hasonló, s ennél még gonoszabb , franczia drámák és vigjátékok szinrelio- zása. Ha azt vettük Tolna észre, hogy tömegesen csábitják a szinházba közönségünket, a magyar élet erkölcsisége érdekében tettünk volna óvást ellenök. Szólhattunk volna a drámai Ízlés szempontjából e kérdéshez, — bebizonyitandók, hogy a mi társadalmi és érkölcsi fogalmaink szerint érzékünket sérti, az nem elégitheti ki Ízlésünket sem, az nem tehet aesthetikai hatást. De mindezekre nincs szükség. Csak a színház érdekében szólunk. Figyelmeztetjük a fordító urakat, hogy hasonló művekkel nemhogy a szinházba csábitnák, hanem attól épen visszatartóztatják a közönségnek talán nem kis részét, még pedig azt, mely leginkább vágyik a szinházba. Ily müvek adásában tehát nemhogy köszönet volna, hanem még a színház anyagi érdekének is árt — nem is említve egy nemzeti színház szellemi érdekeit. Van számos franczia vígjáték, mely a mellett, hogy jellemzés s mese dolgában nagyobb becsű a fenebbinél. morálja sem oly romlott. A külföld gazdag drámairodalmából könnyebb a válogatás, mint a magyarból. Annál inkább megkívánhatjuk, hogy a javát s ne a roszát hozzák színpadunkra. — Mikor lesz a külföldi müvekre drámabiráló-választmány színházunknál? — Merész kívánság, mikor az eredeti drámák biráló-választmányát sem lehet bírálónak neveznünk. SALAMON F. VEGYES. — Kozma Vazul, gr. Majláth Kálmán szer- nős logikát jegyezzük meg, hogy a Vezér, a mint kesztése mellett, October hó 1-én egy hetenként a szerkesztő mondja, nem lesz pártorganum s kétszer megjelenő politikai lapot fog megindítani, mégis is azt ígéri, hogy zászlóját a municipal!;: „Vezér“ czim alatt. Az előfizetési díj egész évre rendszer mellett fogja kitűzni. Egyébiránt reánk 12 ft. félévre 6 ft. A programúi elég hosszú; ne- nézve fontosb az, hogy ez uj lap gazdag szépiro- künk, mint szépirodalmi lapnak természetesen j dalmi, tudományos és kritikai tárczát igér amit nincs szavunk hozzá, legfeljebb csak azt a külö- I csak méltányolnunk lehet.
