Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
35 egész ballada megértésére szükséges felvilágosításokat.— Valóban exegit monumentum. — S nem tudom, feltünik-e minden olvasó előtt a gyöngéd vonás, hogy a kiadó e müvet „édes anyjának“ ajánlotta! Ily teljes gyűjteményét, úgy szólván kincstárát, szemlélve egy távoli nép hagyományos költészetének : nem kell-e fájó érzéssel gondolnunk saját körülményeinkre s felsohajtva kérdenünk : hova lettek nemzetünk régi dalnokvilágának alkotásai, hogy még töredékben is csak léha foszlányok juthattak azokból korunkig?! Nincs okunk föltenni, hogy ama korban kevesebb fogékonysággal birtunk volna a költészethez, mint bármely más nemzettársunk. Népünk mai nap is erős hajlamot, sőt szenvedélyt táplál zene és dal iránt. — Krónikások följegyzései s nagy eseményekben, hazafiui és hősi erényekben dús történetünk hangosan szólnak a mellett, hogy a hagyományos költészet mezeje nálunk sem maradhatott egészen parlagon. Béla névtelen történetírója emlegeti, hogy őseink Árpád vezérlete alatt Etele várába érkezvén, nagy örömmel lak- mározának Attila palotájában s cziterák és sípok édes zengései és a joculatorok daliásai mellett mulatoztak; — hogy utóbb Tu- hutum erdélyi hadjáratáról szintén a joculatorok énekeltek. — Késöbbkori (16-ik és 17-ik századi) verses és prózai krónikások is folyvást beszélik, hogy a magyar nép még az ö korokban is hangzó czitera és lant mellett éneklé a nemzet viszontagságait, vagy egyes hősök bajnoki tetteit, — igy Tinódi, Liszti János, Bánkai Mátyás és többen. Zrínyi, a költő, Mátyás királyról Írott elmélkedésében említi a dicső fejdelemről : „még a kis leányzók is közénekkel éneklik vala akkor (Mátyás korában) Mahomet császárról : szerencse?! Hallgasd e különben dallani szerető nép énekeit, — olvasd régi és újabb dalainak gondosan egybeállitott gyűjteményét : majdnem mindenütt a kedély leg- egyénibb mozgalmai, úgy szólván, házi vonatkozásai tükröződnek azokban, a nélkül, hogy a nemzet régibb történetének fénypontjait, vagy kiválóbb eseményeit legtávolabbról is zengenék. Roppant változásnak kelle közbejönie, melynek következtén a nemzet kedélye úgy elzsibbadt, vagy úgy átalakult, hogy régi hagyományos költészetének termékeit ily teljesen elkallódni engedte. — Költészetünk mezején is két nagy esemény vonta meg a határt ép úgy, mint politikai életünkben : a mohácsi vész és a reformatio. Amaz gyökerét metszé az önálló politikai élet békés fejlődésének; emez a szellem működésébe hoza messzeható forradalmat: a vándordal- nokság működésének, a hagyományos dalok öregbedése vagy fenmaradásának se ez, se az nem kedvező. — Tinódi az úgynevezett utolsó vándor dalnok-, de kinek — mint ilyennek — részletes szerepéről mit sem mond az irodalom történet. — 0 már kicsinyéivé említi a valódi vándordalnokok mozgását, szólván a Kont István féle gyász esetről : „Kiket gyakran hegedősök csácsogtak.“ — Tudóskodó müverselés veszi át a dalnokok foglalkozását, mi kárpótlást sem nyújtva az elhanyagolt s feledésbe juttatott eredeti költői kincsekért. — A 16-ik század ragyogó eseményei, a honszeretet és hősi feláldozás dicső példaképei nem a pillanat közvetlenségétől felheviilt hegedős ajkán és húrjain zengenek többé : ii’ó szedi azokat gyarló rímekbe, melyekről oda van a köl- töiség himpora, s melyeket a múzsák inesz- szekerültek. — A vallási irányban indult szellemi forrongás nem örömest ápolgatá a régi kor költői hagyományait, — a nép leikéből s emlékéből pedig a zivataros jelen küzdelmei törlék ki azokat. — S alig hihet,,Mikor magyar király zászlóját látá, Jó lovának száját futni bocsátá.“ Folytonos nyomai a dalnokvilág létezésének csaknem egészen a 16-ik század hanyatlásáig. De hova lettek e dalnokvilág szerzeményei? mikép veszhettek ki oly teljesen a népi tudalomból,hogy jelenkorunk számára se följegyzésekben, se élő ajkon egyetlen egész darabkát sem kiméit meg azokból a ni, hogy ha Írott följegyzésekben léteztek azok valaha, legalább egynéhány ki ne ke- ! rülhette volna az enyészetet mindazon dú- lások mellett is, melyek a 16-ik század folytán művelődésünk oly számos eszközét semmivé tették. — Fájdalom! be kell vallanunk, hogy nemcsak régi hősmondáink öszletét, de vándordalnokaink öszves énekvilágát is 3*