Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
36 örök homályba boritá elölünk az irigy fe- ledség. Kölcsey, a nemzeti költészet fejlődéséről szólván, annak föl nem virágozhatását az idegen szellem kora terjedésének tulajdonítja. „Ha nem előbb — úgy mond — bizony a Hunyadiak ideje körül fel kellett volna tűnni a meghatározott pontnak, melyből a nemzeti való költ és szélyelsugározzék. Lehetetlen vala, hogy még akkor az énekek, melyekről Anonymus emlékezik, közforgásban ne lettek légyen.Egyébiránt is ezen kor a lovagi hőskornak egyik szakasza volt; szabadsági szilaj érzelem, harcz, győzelmek és dicsőség, a Várnánál elhullott király, a Hunyadi név ragyogása s mindezekhöz az egész Európában felébredezö tudomány : minő összejövetelek, hogy általok valamely lelkes magyar a jelen korban felmelegülvén a múltig andalogjonIFájdalom! mi már akkor idegen befolyásnak nagy készséggel adtunk helyet, s az alatt, mig Európának végén az éhséggel küzdő Camoens hazája örök dicsőségének szentelte hangjait : a mi pécsi püspökünk (Janus Pannonius) római lanton zengte a nemzet előtt idegen szép énekét.“ — Ámde a müköltészet ilynemű háttérbe szorítása, vagy ébredni nem tudása gátol- hatá-e hagyományos népi költészetünk folytonos virágozását? — nem divatozhattak-e teljes erővel az énekek, melyek még a kenyérmezei diadalt követő lakománál is fön- nen hangoztaták a bajnokok hős tetteit! ? Nem a fogékonyság hiányában, nem a vad töröknek a költői kedélyű móroktól egészen elütő természetében, s nem is abban kell keresnünk hagyományos költészetünk veszendőbe jutásának alapját, hogy „nálunk a pórdal állandóul megtartá eredeti együ- gyüségét, mig a nemzet szebb része fölfelé hágván a műveltség lépcsőin, a bölcsőben fekvő nemzeti költést messzehagyta magától.“ Ezeken túl még bővebb magyarázatot nyújtanak azon liitregeszerü küzdelmek, melyeknek súlyát mai napig megszűnés nélkül hordoztak s melyek között a régi dalnokvilág elvesztett becses hagyományaiért sóhajtva remélünk kárpótlást müköltésze- tünk folyvást emelkedő haladásában. LÉVAY JÓZSEF. B E LI R OI) A L O M. NÉHÁNY ÉV PETŐFI ÉLETÉBŐL. Irta Szeberényi Lajos. (Szeged, Burgernél. 1861.) (Vége.) Küzdelmes nyugtalansága apróbb dolgokban is nyilatkozik. Meg akarja változtatni nevét, azt hiszem, nemcsak nem magyaros hangzásáért, hanem mert egy uj és nagy nevet akar kivívni magának. Először Orömfi Vidornak nevezi magát, igy irta nevét egy könyvbe, melyet Szeberényi- nek ajándékozott, majd Rónai, később Sió, mig egyszerű Ízlése visszavezeti a Petőfi névhez, mely a Petrovicsnak fordítása. Ellenben költeményei kidolgozásában majd semmi nyoma nincs e habozásnak. Keveset javít rajtok, csak valamivel többet mint később, midőn nagyon gyorsan dolgozott s ritkán javított egy-két szót. Szeberényi e levelekhez mellékelt két oly költeményét közli, melyek összes költeményei közt is megjelentek. Mindenikben van ugyan javítás, de aránylag csekély. Inkább csak egy-egy rósz epithetont cserél föl mással vagy egy-egy mondatnak ad nagyobb erőt. A „Felköszöntés“ czimü költeményének *) eredeti czime más volt : „Az utolsó éj ***n“ (alkalmasint Pápán) Négy javítást tett benne s min- deniket a költemény előnyére. Egyik : Lángeröjií vad hatalmú bor helyett Részegítő, lánghullámu bort; a másik: Nézzen rám a sivatag homokja helyett: Ide nézzen a puszták homokja; a, harmadik: Éljen a sors égi rendelése helyett : Éljen a világ dicső folyása, a negyedik:Szép hűség helyett/Szent hűség, s gyehenna helyett pokol. A „Jövendölés“ **) czimü dalnak eredetileg szintén más czime volt : „Az álom.“ Ebben lényeges javítást tett, egy egész uj versszakot csúsztatott be. Apróbb változtatások itt sem hiányzanak: És nőtt a gyermek, lángra gyujtá forró keblét az ifjúkor helyett: Lángra lobbant meleg keblén az ifjú kor-, ír helyett enyh; Soká, soká, örökkön él helyett Anyám, soká, örökkön él. Egy az Összes költemények közé *) Lásd Petőfi Összes költeményei. Pest. 1848. I. db. 158. 1. Lásd : ugyanott 168. lap. Szeberényi szerint nincs benne.
