Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
6 adatokkal tisztába van hozva. Ö a szülővárosra vonatkozólag ezt jegyzi meg : „Petőfi, a selmeczi iskolai anyakönyv szerint, aug. 31-én Íratta be magát. Születése helyének itt Kis-Kőrös van bejegyezve, mig ellenben az ottani Magyar Társa- ság jegyzőkönyvébe maga saját kezével Szabad- Szállást irta be születése helyéül. Innen kitetszik, hogy Gyulai állitása, mintha Petőfi Félegyházán született volna,hibás.“Hogy mennyiben tévedtem s mennyiben nem, sokkal fontosb adatokkal van már bebizonyitva, mint a minőket felhoz Szebe- rényi. Az 1857-ik Vasárnapi Újság hasábjain az egész kiderült. Sárkány János kis-kőrösi lelkész az egyházi keresztelési anyakönyvet idézte, hol a 127 lapon ez áll : „1823. jan. 1-én kereszteltetett Petrovics István és Hrúsz Mária fia, Sándor“ * *). Én ez adat közlésekor tüstént felszólaltam a Pesti Naplóban. Nem kételkedtem ugyan az anyakönyvi adat hitelességén, de belőle csak annyit olvastam ki, hogy 1823. jan. 1-én Petőfit csakugyan a kiskőrösi egyházban keresztelték, miből még nem következik, hogy ott is született volna. Hivatkoztam Petőfi „Szülőföldemen“ czimű költeményére, melyet Félegyházán irt s melyben ez áll : „Ez a város születésem helye.“ E mellett fölemlítettem, hogy Petőfi egyik barátja homályosan úgy emlékszik, mintha hallotta volna Petőfitől, hogy nem ott született, hol keresztelték. Mindebből ezt következtettem, hogy Félegyházán cath. község lévén, könnyen vihették át a csecsemőt Kis-Ivőrösre keresztelni az evang. lelkészhez. Ezért a születésre nézve az anyakönyv még magában nem dönt. Azonban Sárkány ur a V. U. szerkesztőjéhez küldött levelében valóságos döntő okiratot is közlőit, Kis-Kőrös városa 1822—23-i jegyzőkönyvének kivonatát, mely szerint Petőfi atyja a város mészárszékének haszonbérlője volt. E levelet a szerkesztő csak velem közlötte s nem egyszersmind a közönséggel, mivel fölöslegesnek hitte *) Lásd V. U. 1857. 1-ső sz. Petőfi testvérének, Istvánnak,Brünnből irt levele után, melyet egész terjedelmében közlött *). E levélben a többek közt ezt áll: „Sándor Kis-Kő- rösen született 1822-ik év december 31-én pontban éjféli 12 órakor. Hosszú életök folytában szüléim soha kedvesebb uj évet nem értek, mint az 1823-ik, öt évi házasságuk után végre az ég egy fiúval áldotta meg őket. Ezt szüleimtől nem egyszer hallottam s midőn felnőttem, számtalanszor olvastam a Nagy Biblia melléklapján atyám jegyzetét : „Sándor fiam született stb. hol harmadfélév múlva saját nevem is ragyogott.“ E szerint jogosan írhatta Petőfi, hogy 1823. jan. 1-én született, könnyen érthetni az anyakönyvi adatot is, hogy még aznap megkeresztelték s azt hiszem, 1823-nál maradhatunk a jövőre is. Ama másik kérdésre, hogy Petőfi szülővárosát megtagadta-e vagy csak nem tudta, nem lehet egész bizonyossággal felelni. Az igazság szántszándékos ferditésével bajos vádolnunk. Igaz ugyan, hogy alkalmasint aszódi iskolai bizonyítványa nyomán, kis-kőrösi születésűnek van beírva a selmeczi iskolai anyakönyvbe s ő mégis szabad-szállásinak irta magát a Magyar Társaság jegyzőkönyvében, de ennek oka nem csak az lehet, hogy érdekesbnek tartotta a felföldön kun fiukint szerepelni, hanem az is, hogy ő Kis-Kőrösön csak mint egyéves csecsemő élt, s mikor Selmeczre került, szülői már visszaköltöztek Szabad-Szállásra, hol még Kis-Kőrösre szakadások előtt laktak, mint földbirtokosok **). A mi „Szülőföldemen“ czimű versét illeti, abban legcsekélyebb affectatio sincs. Egy éves korától egész hat éves koráig itt nevelkedett s igy természetes, hogy gyermekkori emlékei, melyeket e költeményben megénekel, Félegyházához voltak tapadva, s igy azt, legalább költeményében, méltán tartotta szülőföldjének. «) Lásd : V. U. 1857. 5. sz. *#) Lásd : V. U. 1857. 3. sz. Vörösmarty László levelét. GYULAI PÁL. (Folytatjuk.) KÜLIEODALOM. A FINNEK HITKEGÉI ÉS MONDÁI*). Az éjszak egyik legtávolibb részében, a zordon Finnországban, mely a bothniai tengeröböltől a sarkkörön is túlterjed, kétféle irodalom és költészet létez : az egyik magából az ország kebeléből származik, a másikat pedig az iskolákban tanítják s külföldiektől veszi eredetét; az egyik messze elágazó törzseivel a hagyományos hitné*) A „Kalevala“ egy pár episodját közleni akarván, előre bocsátjuk ez értekezést Westermann folyóirata szerint. zeteket, a vallásos hitregéket és a nép ősi szokásait tartalmazza, a másik pedig egy uj korszak történetének, s egy uj polgárisodásnak mintegy visszatükröződése. Az előbbi a finn költészet, az utóbbi a svéd ; amaz egészen a hajdankorra vezet vissza s szájbeszéd után a favágó kunyhójában és a parasztok lakában maradt az utókorra; emez egy diadalmas nép hosszas befolyásának kihatása egy meghóditottra. A svédek Finnországot meghóditván és a keresztyén vallásra térítvén, saját nyelvűket is bevitték oda. E nyelvet idő folytával mindazok el-
