Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
T A E C A. A magyar anekdotakincs. — A Budapesti Napló tárcája. — Tóth Bélának nagy gyűjteményes munkájából előttünk fekszik immár a harmadik, finoman kiállított és Mühlbeck Károly rajzaival gazdagon díszített kötet. Singer és WolfneréJc e tősgyökeresen magyaros, élvezetes könyvének harmadik kötete a derűs humor és bölcs ötletesség hangján meséli el a modernebb Magyarország történetét, elibénk állítja Tóth Béla mesteri prózájában a negyvenes-hatvanas évek kicsiny és nagy szereplőit. A gazdag gyűjteményből álljon itt néhány szemelvény : Mi a karakter? A márciusi napok előtt Pálffy Albert és Lanka Gusztáv együtt laktak a Hét bagolyban. Talán tetszenek ösmerni a régi Pest e deáktanyáját. Még most is megvan. A képiró utcáról szolgál át a Bástya utcára. A ötvenes évek óta Szendrey Ignácnak, Petőfi apósának tulajdona volt. A Bástya utcára nyiló ablaku szobák egyikét bérelte az időben ez a két fiatal iró. Pálffy Albert, a kispapi reverendát nem rég levetett komoly ifjú és Lauka Gusztáv, a szeretetreméltó csapodárságu Don Gunárosz. Egy szegény jó német asszonyságtól bérelték a szobácskát. Ha igaz a krónikák feljegyzése, havi hat pengőért. De ezt a havi hat pengőt sem bírták fizetni, immár hónapok óta. A német asszonyság pénz dolgában szigorú vala egy kicsit. Sőt olyan szigorú, hogy Lanka í?&sztáv jegy este azt mondta az ő hü kenyeres társának: i — Barátom, innen szöknünk kell! Pálffy Albert erkölcsi érzése föllázadt ez aljasság ellen. Ennek ő mind a : theologiában, mind a morálisban ellenkezőjét tanulta. Lauka Gusátáv azonban az ő nagy, romlott ékesenszólásával, mégis csak meggyőzte a komoly ifjút, hogy a kegyetlen háziasszony elől menekülni másképp nem lehet. Tehát egy holdas tavaszi este reá szánta magát a becsületes ifjú is erre a gálád cselekedetre.j Ingóságuk kevés volt. Lauka Gusztávnak egy párjavesztett vivókard, egynéhány rettenetes nagy, nagy gallér és egy vadgalambszínű nadrág. Pálffy Albertnek pedig egyetlen kincse az aranyos kötésű teljes Moliére. — Int az őrá I szólott Lauka. Induljunk atyámfia 1 És kinyitotta az ablakot. Pálffy Albert recitálni kezdett még valamit az erkölcs tudományából; de Lauka már akkor lent volt a Bástya utca kövezetén, ama vívókarddal, a gallérokkal, a nadrággal és egy kék hajú dunnával, mely szintén becsületes tulajdona vala. Az utca néptelen volt. A hold sütött. — Gyere már, te! súgja Lauka, a spanyol gonosztévők hangján. Pálffy azonban — miér*, miért nem ? — késik. Végre valahára megjelenik az ablakban. Két hóua alatt az aranyos Moliérenek hat-hat kötete ; és iszonyú gólya lépéssel készül leszállani a Bástya-utca kövezetére. Látván pedig Lauka ezt a becstelenséget elkövető becsületes alakot, az aljasságnak teljes leverő érzetében : irtózatos hahota, a csöndes kis házakat Lupánk mai száma tizenhat oldal. fölverő és mindeneket előcsőditő hahota tör ki ke- lelébol. Mire Pálffy Albert visszahúzza az ablakból lábát, azt az óvatos gólyalábat, és az erkölcsi szemrehányás véghetetlen mélységű hangján mondja: — Guszti, ez nem karakter \ Prielle Kornélia és Petőfi. Mikor Petőfi 1846. őszén sértett büszkeségében azt hitte, hogy Szendrey Júlia nem lehet az övé, Pestre utaz- tában érintette Debrecent, hogy feldúlt lelkét szórakozással enyhítse. Debrecenben épp egy színtársulat működött. Rögtön elment a színházba. Amint a közönség fölismerte a költőt: végtelen éljenzésben tört ki. A Két pisztolyt adták Szigligetitől. A színésznő, ki az énekes szerepet adta, Petőfi egyik dalát szőtte játékába: A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet, Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletkor virítani kénytelen. E lelkesedéssel fogadott rögtönzés balzsamként hatott a költő beteg szivére. Amint a kárpit legördült, Petőfi, felment a színpadra, hogy a színésznőnek— kit már Pestről ösmert— köszönetét kifejezze. Forró kézszoritás s hosszú, hőn lángoló tekintet volt köszönetére a válasz. Előadás után fölkereste a társulatot a vendéglőben s Feleki Miklós, a társulat fiatal igazgatója, bemutatta az összes tagoknak, kik kitörő lelkesedéssel fogadták a költőt. Vacsora alatt Prielle Kornélia, ama kedves énekesnő mellett ült. „Nelli,“ ahogy a társulat hivta, csinos, eleven, üde teremtés volt. Petőfit annyira elbájolta, hogy az egészen elfelejtette Júliáját.
