Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
10. oldal KASSAI NAPLÓ 55. szám. Manlius Sinister követte Dalmát 1853 de. cember 16-án. Ez az öt felvonásos dráma, melyet Jókai azonos cimii novellájából dolgozott át színpadra, egyik legnagyobb sikere volt a költőnek. És most elérkeztünk Könyves Kálmánhoz, Dózsa György-höz. Itt már a Jókai név magasan lobogott az egész országban. Bátnutóinak, Irigyelnek, ellenségeinek száma nagyra nőtt. Ez • két premier már vihar volt a sajtóben, a színháziban egyaránt.^ Könyves Kálmán első előadásának napja 1855 december 18-ika. Könyves Kálmánt 23-szor játszotta a Nemzeti Színház, utoljára 1594 április 24-én. Ebben a darabban lépett először a Nemzeti Színház színpadára E. Kovács Gyula. 1857 november 3-án hirdeti a Nemzeti Színház Dózsa György első előadását. Jókainak ez a drámája keltette a legtöbb ellenkezést, ebből az alkalomból volt része a leghevesebb támadásokban Gyula! Pál gunyverse: Megírtad Dózsa Györgyöt A rossz tragédiát ismeretes. Annál jobban tüntetett a közönség Jókai mellett. De ha a sajtóban nem is volt teljes sikere a darabnak, drámai iogyatkozásai mellett elismerték költői értékét. 1560 március 29_én következett a Szigetvári vértanuk premierje. Az Arany ember után ez a legsűrűbben adott darabja Jókainak. Az első előadás napjától 1599 november 8-ig (utolsó előadása) alig múlt el év, hogy meg ne jelent volna a Nemzeti Színház közönsége előtt. A Szigetvári vértanuk után tizenhat esztendeig nem látjuk viszont Jókait a Nemzeti Színházban. Költői érettségének teljében írja meg Mii. tont, amely — azt hiszem — legtökéletesebb drámai alkotása. 1576 április 3-án játsza a Nemiét! Színház először ez uj drámát. Sikere nagy volt a sajtóban éppenugy, mint a közönség előtt. Miltont Újházi kreálja és ennek a zseniális művésznek ez volt első nagy emelkedése diadalmas pályáján, bár később, amint tudjuk, hűtlen lett a tragédiához. 1850 január 9-én már E Kovács Gyula veszi át tőle a hatalmas szerepet és Újházi — ugyanazon estén — megelégszik Fley orvos parányi szerepével. 1877 március 9-én adja először a Nemzeti Színház Szép Mikhált. A darab ugyanazon év március 18-án — bárom előadása után — letűnik a műsorról. 1879 április 24-én a Hős Pálfy került színre. öt évi hallgatás után Paulay Ede igazgató sürgetésére, Jókai átdolgozza Arany ember-él a színpadra. A regény olyan népszerű, alakjai annyira ismertek és kedveltek voltak, hogy a siker kétségtelennek látszott. 1884 december 3-ika korszakot jelent a Nemzeti Színház történetében és Jókai drámaírói pályáján. Ezen a napon került első előadásra az Arany ember, olyan sikerrel, am ilyenben addig magyar darabnak része nem volt és talán azóta sem — az Ember tragédiájá-t kivéve. Könnyen érthető, hogy ez a rendkívüli siker njabb kísérletre bírta Jókait. Egy évvel később — másik regényét — a Fekete gyémántokat is átdolgozta a színpadra. Be ezzel nem volt szerencséje. A darab 1885 október 9-éu ke- tüH színre a Nemzeti Színházban, de csak igen mérsékelt tetszésben részesült 1886 június 13- án — 11 előadás után — letűnt a műsorról. Ami ezután következett, annak inkább csak irodalomtörténeti jelentősége lehet. A Nemzeti Színház fönnállásának 50 éves ünnepére írja Jókai az Olirnpy versenyt. 1585 március 31-4n egy másik alkalmi darabját ját- sza a Nemzeti Színház, a Jószívű ember című egyfelvonásos vigjátékát. Két évvel később, a „magyar színészet 100 éves örömünnepére“ a Földönjáró csillagokat találjuk négyszer a Nemzeti Színház szmlapján. Végre 1898 november 25-én hirdeti a Nemzeti Színház az utolsó Jókai-premiért. a .Kőszívű ember fiai“-ból átdolgozott Fekete vér 5 felvonásos drámát. Ezt a darabot, mely első formájában Keresd a szived elmén került a Nemzeti Színház igazgatóságához, a színház már alig akarta elfogadni. Az aggályoskodást igazolta az előadás. A darab alig keltett valami érdeklődést és összesen nyolc előadást ért meg. Még egyszer és utoljára Somló Sándor szólaltatta meg az agg költőt. A kolozsvári Mátyás-szobor leleplezésének napjára ünnepi ódát kért tőle, amelyet Fáy Szeréna szavalt el a Nemzeti Színház közönségének. Ez az ünnepi vers volt Jókai hatalmas költészetének utolsó fölcsendiilése azon a színpadon, amelynek történetébe forró esték, »agy bukások és nagy diadalok emlékét irta be a teremtő zsenije 1. J. Látogatás a száléves Jókai özvegyénél A Jókai-centennárium ismét az érdeklődés előterébe tolta Jókai második feleségének, — Nagy Bellának alakját Nádas Sándor felkereste Jókai özvegyét s a következő sorokat Írja a látogatásról. Szörnyű nagy bérház az Akadémia-utcában, ahol Nagy Bella lakik. Négy lépcsöház és két utcára nyíló kapu, ebben a bérkaszárnyában, ennek a negyedik emeletén lakik Jókai Mór özvegy, Nagy Bella, az egykori sziniakadémiai növendék, a költő utolsó szerelme. Valamikor egy egész ország foglalkozott vele, évekig témája volt szalonoknak s vasúti kupéknak, arcképét újságok közölték s a kirakatokban mindenfelé látni lehetett. Most a gangon kell végigmenni s az ajtót egy öregedő, rosszkedvű cseléd nyitja ki, hogy az ember előszobájában, küszöbökön, öreg házikilincseken át odajusson Jókainé elé. Hatalmas asszony Jókainé özvegye. Jól néz ki, erős, impozáns jelenség. A régi képekről rögtön meg lehet Ismerni, vonásai markánsak, arca tragikal arc, orra, nagy sasorr, táguló orr- cimpákkal, melyek lihegnek, ha valamit hevesen mond, vagy érze. Bőre sötét, keleties I-zi- nii. Szeme szép fekete és nagy, szenvedélyt árul el. Szája határozott. Egész arca erélyes és okos Sötét háziruha van a méltóságos asszonyon, fényes fekete hajában nem lehet ősz szálaikat látni. Feketét hoz be a cselédleány. Erről eszünkbe jut. hogy Jókai czerette-e a feketét. Azt leteli, hogy nem. Csak fehér kávét ivott. Egészen világosan itta. Hogy mit szeretett enni? Mik voltak a kedvenc ételei? Elsősorban bableves. Magyaros bableves, csipetkével, ahogy vidéken eszik. Disznóbőrömmel. ^ — Nagyon szerette a töltött csigát! — meséli az özvegy. — Mindennap este töltött csigát akart enni! Kérdem, mi az a töltött csiga. — Közönséges csigabiga — mondja Jókainé — Nagyobb kerti csiga finoman elkészítve s aztán visszarakva a házába. Ezt és a puliszkát, ezt evett mindennap! — És délben? — Délben a rendes ebédet ette. Amit mi ettünk. Délben nem volt válogatós! A falon egy fotográfia lóg. Jókainé szininö- vendék korában. Gyönyörű kép. Olyan szép^™ mint egy kubai nő. Mint egy híres, világraszóló kubai leány. Diadém van a fején. Ha a hátraszoritva, gyönyörű szemei vannak, komoly, szent ihlet van az arcán. Kérdem, hogy milyen kép ez. Azt feleli, hogy ez a kép abból a jelenetből van, amelyet Jókai még Nagy Bellának irt a Petőli ötvenéves jubileumára, Budán játszott ík a Nyári-szinházban, mert a jubileum nyárra esett. Júliusban lépett fel a Jókai jelenetében Ír szeptemberben lett Jókainé Abban a karosszékben ülök, amely Jókai légi lakásából való. Szegény kis fotel. A Rákó- czi-uton látni ilyeneket. Nyárspolgárok rendezkednek így be miikor megnősülnek. — Az óra és a képek — folytatta az özvegy — ez mind onpan van! S ránézek az órára. Jár. Mutatja az időt Ezen az órán nézte Jókai, hogy hány óra van Mutatói az órának némán hegyesednek, egyik lefelé, másik fe'íelé. Az óra él, Jókai meghalt. Az óra szive még ketyeg egyhangúan, fölényesen, izgalom nélkül. Csak mutatja az órákat. Ha születik valaki, akkor is jár, ha meghal Jókai, akikor se áll meg. S ezek a képek. Szép kék szemével a hófehér Jókai gyönyörködött ezekben a képekben a falon s most az én szemem ugyanoda néz, arra a helyre tapad, ahová egykor Jókai tekintett. Kérdeztem, utaztak-e. Azt feleli, hogy nászúira Olaszországba mentek. Voltak Velencéiben, Rómában, Nápolyban, Palermóban! Azonkívül is utaztak. Parisban voltak a világkiállításon Ott nagyon ünnepelték Jókait. Külön ünnepelték, mint kitűnő franciát. Franciául fogalmazta azokat a beszédeket, amiket a francia halhatatlanok estélyé« mondott. Ezt az ő tiszteletére adták. A hálószobába sétáltunk át. Itt minden uj. Kivéve a paravánt. Az még Jókaié volt. „Csak mi ketten vagyunk itt régiek — mondta — én és a paraván.“ Végigmentünk a lakáson, újra és újra megmutatott mindeút. A lakásban régi, szép hangulat van. Mintha egy múzeumban járna az ember. Egy asztalon Jókai kezének egy bronz maszkja. Meghatóan szép a keze. Hosszú ujjai voltak, mint egy nőnek. A hüvelykujj belső oldalán egy mély lyuk látható. Az irötoll ásta ezt a mélyedést a nagy költő hüvelykujján. REMÉNYIK SÁNDOR: Bimbóban maradt szerelmek Bánatra nyíltak volna, És biztos tier vadasra: Én elítéltem őket Bimbóban maradásra. Bánat Így is kísér, m De mosolygóbb e bánat. Ha meghalok, tegyétek Gyász — s győzelem jelének Szivemre e k! nem nyílt rózsa-ágat. Egy Jókai-ievéi Csipkésszélü, hervadt papír fekszik előttem, olyan, mint egy gyűrött csipkegallér, amelyet kivasalatlanul felejtett hetven esztendő Apró gyöngybetük fekete tintája rajta és ahogy olvasom, mintha a régi Pest keskeny passzázsain haladnék vissza egy rajongó fiatalemberhez, akinek még volt hite, aki még tudott csodálni és az élethez még 'keresett hangot, amely, ben nem gyárkémények sipja rikoltozott. A régi Pesten igy állt az a fiatal költő Jókai ás ez a ievél Is olyan, mint egy csipkegallér, amit ő ielejtett volna itt és még kilengedezne belőle a levendula illat: egy emberlélek. amely már nem él. Egészen igy: Pesten 1553. Jan. 22. Tisztelt honleány. Azon szellemi rokonság melly a költészet hazájában lakókat egymáshoz közelebb vonia, bátorít soraimmal nagyságodnak terhére lenni. A ki mindig oily érdekkel kísérte az irodalom mezején a virágok nyílását, miiként én, annak figyelmét nem kerülheti ki azon kelten.es tünemény, melly pár év óta irodalmunk tavaszát látszik jelenteni. — Ifjú, gyöngéd eszmék költemény bimbói azok, szerényen rejtőző M. Flóra aláírással. — A felköltött érdeknek nem volt nehéz e szép, lelket és tinóm érzést eláruló költemények ismeretlen szerzőjét feltalálni. . . . . Tőlem nem fogja nagysád e szavakat bántó hízelgésnek venni, hanem meggyőzödend felőle, hogy nekem egyedüli érdekem irodalmunk felvirágzása s legtisztább örömem egy szép tehetségnek tért nyithatni, melyben szeneméhez méltó helyet foglalhasson el s azon ösztönben, melly engem minden ézép jövőt Ígérő if'u költői kedély felkarolására indít, van valami a családi érzetemből, — megszoktam a? ifjú irodalmat úgy tekinteni, mint testvéreim körét, kiket én, mint legidősebb testvér, buzdítok, ha csüggednek, — kérek, ha bántanak, — kibékítek, ha egymásra neheztelnek. Jelenleg egy irodalmi vállalat vezetésére lévén hivatva, midőn ennek szétdult kertjét újra •virulóvá tenni törekedem, lehetetlen nagy élvezéssel s még nagyobb reménnyel nem gondolnom azon kedves napraforgókra, mik olly öntudatlan vonzalommal íorditák vezércsillagaikat a költészet napja felé, e szerény aláírással: M. Flóra; ha tehát nagysád azon bizalomban részesíteni kíván, hogy az általam szerkesztett Délibáb a szép lelket visszatükröző költői eszmékkel gazdaguljon, bennem a 'eg- tisztább örömnek szerzend elégtételt; mindenesetre nézve pedig bírja azon nyilatkozatomat: „hogy a költészet mindig hálád^os azokhoz, akik őt keblükre fogadják, mert leikeiket meg- nemesiti“. Nagysádnak legőszintébb tisztelője Jókai Mór. « • • Majthényi Flóra, aki költőnö volt, kapta ezt a levelet Jókaitól, a szerkesztőtől. Mennyi irodalom-rajongás van minden sorában, mennyi hit és mennyi megbecsülés. Akkor írni erény volt és megmagasztosulás. Ma már ki ír az erényekről, — hogy lehetne hát maga az írás erény. Az élet csodálata élt akkor a betűkben, oly csodálatos volt hát az írás Ma ki csodálkozik k! ámul és ki rajong. Jókai teást kért egy leánytól olyan félőn, olyan áhítattal, mintha szerelmet kért volna. Talán akkor az teás volt az emberek szerelme és azért volt annyi tlsz- tuJtság a gondolatokban. Van ilyen Jókai is... Tartanak a Jókai-ünnepek s bizonyára még sokáig el fognak tartani. („Mert hisz azt nem vethetem imádott fajomnak a szemére, hogy ahol parádét lehet csapni, azt az alkalmat elszalasz- taná — mondja a Politikai divatok züllésbe kergetett költője.) Hogy a ce..tennárium végére mivé teszik Jékai alakját az ünnepi köszöntők, azt nem tudhatjuk. De azt mindenki láthatja az első hét végén is, hogy Jókai Mór volt a legnagyobb magyar militarista, a legmakacsabb magyar konzervatív, a tekintély tisztelet legfanatikusabb rajongója és a demokrácia szilaj üldözője. Egy szóval kifejezve: Jókai Mór volt a legideálisabb' kcrmányfotanácsos. Mi nem szeretjük sekinek az örömét megrontani és nem akarunk senkit a hitéből kiverni, de a legnagyobb magyar zseni iránt való kegyeletből mégis kötelességünknek tartjuk 11- gyelmeztetn! az ezután elkövetkezendő ünnepi szónokokat, hogy ha illúzióikat meg akarják! őrizni, kövessék elődeik nyomdokait és — tartózkodjanak Jókai olvasásától. Mert aki nemcsak ünnepi tósztot mond Jókaira, hanem olvassa is, az megdöbbenve fgoja tapasztalni, hogy ez a kormányfőtanácsossá szelídített üstököscsillag egyike volt a magyar isten legttes- truktivabb teremtéseinek. Aki, ha még felelősségre lenne vonható, akkor tennénk rá annyi tekintettel, hogy karrierje érdekében tartózkodnánk az evangéliumából vett következő idézetek közlésétől. Mivel azonban a százéves Jókait semmi idézőtől többé félteni nem kell s az alábbi szemelvények aktualitásukat különben is rág elvesztették a legnagyobb mesemondó egész világával együtt, amely Óceánia módjára lesüllyedt mély geológiai rétegek alá, a kőszénné vált Sí- gillaria-erdck közé, amelyeknek fekete tavain nesztelen siklik Berend Iván csónaka, — talán nem okozunk kárt a Költőnek és hasznos" szolgálatot teszünk a disz-szótiokoknak, ha figyelmeztetjük őket, hogy van ilyen Jókai is... És talán azt is bizonyítják ezek az idézetek, hogy az a nagy álmodó, akinek minduntalan szemére vetik a fantáziáját, amihez fogható komikum csak az volna, ha az angolok szemér» vetnék a Kohinornak, hogy mert olyan abnor- rriisan nagyméretű és el volnának keservedve, hogy éppen ennek az abnormis nagy gy émántnak kell az ő birtokukban tenni, — talán az I» kiderül ezekből a most nem igen idézett idézetekből, hogy ez a nagy álmodozó mindig a valóság párnáin álmodott * * — Kérdés: micsoda titkos jelentéseik vaunak az érdemieteknek, amiket a királyok osztogatnak? — Felelet’ a kereszt azt jelenti: „Íme, te is segítettél a népek megváltóját keresztre feszíteni. viseld érdemed jelét a nyakadra kötve“); az aranykulcs: „hü tönilöctartója voltál a szabadságnak, viseld porkolábi érdemeid díszletet magadon“; az aranylánc: engedelmes igavonója voltál a te uradnak, legyen megaranyozva a lánc, mellyel zsámolyához vagy kötve“; a* arany sarkantyú: „első voltál ott, ahol fűlni kellett, legyen mivel sarkantyuznod a lovadat, ha háborúba mégy“; az aranygyapju: „iámbo* birkája voltál a te uradnak: viseld tulajdon bőrödet“. * * — Ha az egész világ elpusztul és elvészv nekünk még akkor is hátra kel! maradnunk egy, pár századdal s hiszem; hogy a föltámadási trombitájára aki legutoljára ébred fel, az magyar táblabiró leend s a legelső szó, amit kifogásul kimond a nagy álomháboritó ellen, ezt lesz: „mindazonáltal“. . * * — A pesti polgárság szörnyen haragszik a vörös színre. Azt hiszi, ez mingyárt guMottnt 'elenet. Annyira ment a vörös szin elleni harag, s a nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocs- márosoknak megiizentetett, mikép a paprikatartó mellé só- és majoránna-tartót Is tegyenek s ezentúl minden veresszakáMas ember zöldet, fehéret tartozik a szakállábán viselni, különben botba fut. * * — Akik azt állítják magukról, hogy Jézus követői, nem emlékeznek arra, hogy ő a keresztfán azt mondta gyilkosaira: „bocsás mea nekik, atyám, mert nem tudják, mit cselekednek!“ — Ezt Jézus mondta, az ember; de Jézus, az Isten, „föknéne mennyekbe s onnan lészen eljövendő Ítélni eleveneket és halottakat“; s ez bosszuállás. S ez az, amit én megtagadok! A1 legdicsőbb emberből csináltak egy Istent, aki folytassa azok sorozatát, akik lenyilazták Niofcö ártatlan gyermekeit — bosszúból! Rémítő gondolat! ítélni a hatottak felett. * • — Valamennyi tiltott gyümölcse között a tudás fájának legédesebb az, mikor a csúszás- mászáshoz szokott sima udvaronc úgy négy fal között, mikor már csak a feje látszik ki a bot-
