Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
11. oldal. KASSAI NAPLÓ 55. szám. bul, ele annak se a nemesebb része, az édes tor. nekieresztheti a hangját egy forradalmi balnak, amiben az ő urát és annak szolgáit Végfgokádhatja. * * — A szurony alkotmánya. Ez is népszerű rendszer. Kétmillió katonának tetszik. A zászlók, a vállrózsák, a kardbojtok alkotmánya A haditörvényszékek, a káplárbot, a kancsuka, a nehéz vas, az ölöm és lőpor alkotmánya. Az Syen alkotmány erős! Vasból ván, csak meg ne «gye a rozsda. Hogy meg ne egye, mindig fényesíteni kell „dicsőséggel.“ i * * — Egy udvari bolond, aki a nags követet helyettesíti! Hát miért ne? Nem láttunk-e már olyan nagykövetet, aki az udvari bolondot helyettesítette? * » — Hja bizony, jámbor barátim, a politikai divatok is csak olyan divatok, mint más divat. Míg fényes, míg u], az egész publikum hordja; mikor kopik, leveti, zsibvásárra jut... Láttam én már excellencíás urakat olyan kalabriai tollas- káiappal a fejükön, hogy szebbet se lehetett kívánni s megint teliver flamingókat épp.n semmi kalappal. Természetesen' arra se emlékezik már nagyon sok ember, hogy miért hívták egy bérben flamingóknak, akik veres tollat viseltek. * » — Az egész világ nevetségesnek találja már, l|Píy egy időben minden férfi, tizennyolctól hatvanig, puskát kardot forgatott..5 — Hogy egy parancsszóra egyszerre minden *’ őrnek abba kellett hagyni a munkáját, gyárat, műhelyt, irodát bezárni, az egész ruhatárát * hátára pakkolni, az ebédjét az oldalára kötni, 4 töltényeit a gyomrára akasztani, egy fegyvert a vállára kapni, a másikkal a térdét veretni, egy vaslábast a fejébe nyomni s aztán dobszóra ezeredmagával taktusra lépve megindulni, jobbra nézni, balra nézni, sarkon fordulni, féllábat a levegőbe emelve megállni, hidegben dideregni, melegben izzadni s aztán az isid tálban jelentkezni... — Hogy mindezekenek a mozgásban tartása végett minden évben három hónapig büdsévitát tartanák az ország bölcsei; ott addig törölnek a száz millió hadiköltségből, mig száztíz millió lesz belőle; hogy ennek a behajtása végett minden évben kihúzzák az adófizető feje alól a vánkost, elkobozzák a tehenét s a katonának elvitt fia otthonmaradt csizmáit. S hogy aztán mindezek a száz, meg százezer lelkes teremtései az* Istennek egy marhának •zületett s véletlenül külügyminiszterré lett azórnyeteg szeszélye szerint, volt idő, mikor tömegestől neklindittattak egy másik ország százezeréinek s aztán azokkal a nagy emberarató gépekkel az egyik is kaszált, a másik is kaszált s azé lett az Igazság, aki legtöbbet lekaszált s a lelkes teremtések maguk is olyan bolondok voltak, hogy egymást halomra szúrták, lőtték, csak azért, mert az egyiknek vörös nadrágja volt, a másiknak kék. — Ez bizony mind nevetni való volt. • * — A duodec fejedelmecskéket nevetségessé tudják tenni; pedig sokkal nevetségesebbek a duodec Piték és miniatűr Robespierrek: köpö- nyegnagyságu országok toronymagas államférfiak • * — Ahol raoszolgák vannak, ott hamar mrg- teremmek az uraik Is, akik őket befogják. • * — A szokássá vált becsületérzés az, ami államunk egész alkotmányát képezi. Törjük meg azt — mi magunk Idefenn — s az egész alkotmány össze fog tömd alattunk — Ha az állam feled kimondják azt, hogy idegen vagyont, ha kezünk eléri, más romlásával elvenni jó: — példánkat követni fogja az ország. — Amely országban az államfők hadikárpótlások megtartásával, bankódevalvációkkal maguknak kincseket szereztek, az az ország tele Jett hamis, bukott kereskedővel, zsivánnyal és orgazdával. Ahol az államférfiak milliókat su- vasztanak el ott a f élkézkalmár garasokat csal, a pásztor csikót, tinót lop s egyforma joga van hozzá. — A koirmány meglopja a polgárt, a polgár meglopja az államot. Ez a szövetség. Ott az „én, te, ő" egy circulus vitiosus: „Te meglopsz engem: én meglopom öt, ö aztán lopjon meg téged!“ — Ez azon államokban a Jelszó, ahol mindent el. lehet venni, ha egy furfangos paragrafus és a hatalom megvan hozzá. • * — Nem a nyaktiló frtja ki az arisztokráciát, bemem a közöny, • * / Az Igazi ur a „kicsinyeket" engedi csipegetni, a „nagyobbakat“ engedi markolni, ő maga B»ak nyálából, ha hozzá Jut. Mert ez a világ dicső rendje; a szegény béres hadd húzzon a ttwttaftó kazlából a tiszttartó hadd rakjon kazalt a földesur domíniumából, a iöldesur aztán kanyaritson magának egész domíniumot: ott az ország, az elég nagy ur. * * — Csak Magyarországon van még az arisztokráciának becsülete, itt minden ember arisztokrata, még a paraszt is. Mert itt mindenkinek van valakije, akit lenézni valónak tart « * — Van egy. magyar szó: „nexus“. Ez az egyetlen nagy ur a világon. Uralkodók sainte aliiance-a, pártok, titkos társulatok, ligák, jezsuitáik, szabadkőműves páholyok mind elhalványulnak e hatalmas szó előtt: „nexus.“ Ott ül az a bírói székben ott szavaz az urnánál, ott suttog a budoárban, ott szónokol a hordó tetején, ott tanácskozik a zöldasztalnál, ott lovagol a hadsereg előtt, ott nyitja az audiencia- termek ajtatt ott informál a minisztereknél, — szerez mindent, amit ember vágya kíván: pérzl. rangot, hivatalt, szerelmet, érdemjel eket, kedvező Ítéletet, népszerűséget, s kisegít minden bajból: ez a „nexus.“ * * . — Hát hogyha szabad hatalmas nagyembe- reknek, államférfiaknak rouge et noirt játszani, nyomorult apró emberek ellenében, akiknek összessége ,nép“ s akik nem is tudták, hogy ők most játszanak: ha szabad nekik azt mondani: ti, akik a feketére tettétek egész vadonotok« t, holnaptól kezdve, mert a vörös lőtt ki négyötödével szegényebbek vagytok; ha szabad egy ország biráinak, legfelsőbb törvényszékeinek, kegyelmes és méltóságos urainak az itélőszék zöld asztalán makaót játszani s ugyan azzal a törvénnyel, ugyanazzal a dekrétummal az egyik embert úrrá, a másikat koldussá tenni, hát akkor mi teher nyomja az én telkemet, ha én kártyán, tekeasztalon, ahol egyenlő fegyverekkel küzdünk, elnyerem annak a vagyonát, aki ugyanazzal a szándékkal van én irántam? „Habszolfiáh énekelnek" — Mécs László uj kötete. — Mécs Lászlót, a nagykaposi költőpapot, ma már Szlovenszkószerte személyesen ismerik. Majdnem minden nagyobb városban lelkesen ünnepelték, mikor fehér reverendában, szttg- gesztiv erővel, nagy hatással szavalta el verseit. Mécs rövid néhány év alatt szinte hihetetlen népszerűségre tett szert, előadói estéivel t\> közönség széles és nem is olvasó rétegei előtt is megismertette magát s Ruszinszkótól Prágáiig, sőt Berlinig tapsolták. Ennek a népszerűségnek a boncolása túl megyen könyve ismertetésének keretein. Annyi kétségtelen, hogy ismertség és elismertség dolgában szélesebb körök előtt senki sem versenyzik vele. • * * Uj kötete elé kétféle várakozással tekintettek. Azok, akik feltétel és kifogás nélkül elismerték őt, csak újabb verseiben akarták meg- füröszteni magukat, s ebbe az örömbe nem szó'i bele zavarólag azok kritikája sem, akik benne is a sub specie aeterrdtatis dolgozó költő értékeire helyezik a súlyt s uj könyvét ebből a szempontból várták kíváncsisággal Az a tábor, mely az őt első kötete megjelenésekor támadó pesti akadémikusok ellenében mellette tört lándzsát s nagy lökést adott pályájának, még mostanáig nem adott életjelt magáról s lehet, hogy nem is fog. A K. N. olvasót a kötet jó részét már ismerni fogják: a vasárnapi melléklet hasábjain megjelent újabb Mécs-versek mind benne vannak ebben a kötetben, mely a költő munkájának másfélévi — nagyszámú is bőven omló — termését foglalja magában. A kötet elme: .Rabszolgák énekelnek.“ A cím erős intonálása arra engedne következtetni, hogy a költő fiatalsága egy heves, szociális fetpanaszolás férfi erejébe fejlődött át s ebben a kötetben az emberi elégedetlenség, a rabszolga-ember lázadása kap formát. Erről azonban nincsen szó a könyvben. — Nincs lázadás; nincs elégedetlenség, olyan amit el ne tüntethetne keresztényhitével. Mécs első kötete óta erősen lehiggadt. Ez a legfontosabb megállapításunk róla. Egyre Inkább a „Ha.- nali Harangszó“ gondolatának szószólója lesz és mert ezt a hivatást programszerűen Is öu- tudatosltotta magában, a prédikátor-jelleg szines, tanító Jóakarata uralkodik el a köteten. Egészen előtérbe nyomult nála a biztos, dogmatikus alapon álló, kidolgozott és kipróbált állásifoglalás a földii világ nagy problémáival szemben. Ez a biztos alap neki — a Biblia. Van benne valami a középkori barátok derűjéből és hitéből, akik nem omlottak össze a problémáik alatt, mert ha az élet nyomta őket — magukhoz szorították a szent könyvet, ami mindent megoldott Uj verseiben sok kép, hasonlat. sőt téma van átvéve a Bibliából. (A Szentlélek ekét, Péter hajóján, Lázár a kapu előtt és a töbW). Móc? kéé Öskey örök harcát átja a világban: a jó Isten és a bűnös Sálán örök harcát. Ez a keftőség végig kiséri mindenütt, ezt látja meg ,A parasztiban is: „ö a földből formált balvégzetű Ádám, Első emberhőse az ős Bibliának, akit Isten átkoz s cinkosa a Sátán.“ Ezen az alapon old meg mindent, s ezt a megoldást prédikálja, biztos alapján állva, mindenkinek: „Kortárs vagyok s szilárdan állok. ... Egy akolban akkor lesznek a nyájak, ha majd korunk hősét kitűzik: Krisztusvérrc! festett vörös zászlót fehér kereszttel.“ Másik érdekes jelenség, hogy ielhagyott a hosszú sorokkal és rövidubbekre tért át. Néhol bele mélyed a forma lüktetőbb, kisebb muzsikájába és a tartalom, gondolat, hangulat mellőzésével a formát részesíti előnyben. így lehetséges. hogy első verskötetének kifogásolt sajátsága, a szóvirágok és a játékos szóhalmozás még most is megtalálható knitt-amott, ha ritkábban is. , Meghalt 4z álmok bimbós mese-bokra.“ vagy: „Csókon csüngő csodahinta.“ Viszont rövidebb versei tömör és erős soraiban néhol Ady jó hatása következtében mentes ettől a feleslegtől. Mécs László uj kötete — akármilyen különösen hangozzék is ez — arról tesz bizonyságot, hogy irő'uk elsősorban epikus tehetség és nem Ural. Képeinek leíró, részletező, sorrendes jellege, elmondott események történésszerüsé- ge mind ezt bizonyítják. Itt különösen szedd és békés látás, valamint szines leíró készség ielTemzi. A több ciklusból álló kötet egyik legérdekesebb része a gyermekkori reminiszcenciák sorozata, ami bőseiéből fakadt kristályosán. Az uj kötetek a fentemlilett sajátságokon k1 vül még a témaválasztás egyöntetűbb volta jellemzi, mely azonban nem tévedt uj területekre és nem adott újabb mondani valóikat, csak kidomborította a költő leikének az első kötetben megismert néhány tu’ajdnnságát, melvek ott még nem voltak dominálók. A hangjának hig- gadása — mint minden költőnél — természetesen ez esetben sem egyoldalú, mert a higgadás mindig bizonyos szín-veszteséget is rejt magá- -ban. Tichy Kálmán szines címlapja díszíti a könyvet, mely ízléses, szép kiállításban, a berlini Voggcnreiter Verlag kiadásában jelent meg a pozsonyi .,Concordda“-nyomdánál. Mécs verseit ma már nemcsak Szlovenszkón. de Erdélyben és Magyarországon is ismerik és verselt gyakran hozzák a napilapok is. Több kritika a .szlovenszkói költők fejedelmének“ nevezte el öt. Heitai Jenő a színházi cenzúráról „Minden kritika használ — minden cenzúra öi“ A magyar nemeztgyülésen a kultusztárca költségvetésének részletes tárgyalása során annál a szakasznál, amely a színházakra vonatkozik, Maday Gyula szólalt föl és kérte a cenzúrának a színházakra való kiterjesztését is, — mint ahogy az már a filmszínházaknál működik. — A mai színházi produkciókban — mon dotta Maday — igen kevés a művészet. A ’eg- több színházban olyan darabokat Játszanak, — amelyek legföllebb egy jó vacsorához, vagy egy jó éjszakához ébresztenek kedvet. A mai színházak valósággal a szexuális bűntények közönséges mutatványos bódéivá süllyedtek. A felszólalásra Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter válaszolt és kijelentette, hogy nehéz szívvel bár, de megfontolás tárgyává fogja tenni a szükséges lépéseket, ha azt látja, hogy ezek az aggodalmas motívumok a színpadon tovább érvényesülnek, A színházi cenzúra becsempészése érdekében már nem először hangzottak el ilyen kijelentések és a színpadi irodalom ellen intézett legújabb támadásról Heitai Jenő, a Magyar Színpadi Szerzőik Egyesületének elnöke a következőket mondotta: Az örök probléma — Nem meglepetés ez a támadás számunkra. Nem az első efféle támadás és nem is az utolsó. Amióta világ a világ, örök probléma volt az írói munkának és a színpadi előadásnak erkölcsös, vagy erkölcstelen volta és ezt a kérdést sem Maday Oyufa, sem én nem fogjuk megoldani, sőt még a miniszter sem lehet benne döntőbíró. — Tötakozm* minden beavatkozás ellen. Ezzel nem a szexuális tendenciájú darabok védelmét váHaltorp, hanem vállalom, mí köMksségem, az egész magyar színpadi irodalom védelmét és az egész színpadi irodalom szabadj ságának védelmét, amelybe belekötni nézetem szerint, végzetes bűn volna. Az elmúlt néhány esztendő alatt, ami külföldi propaganda jai vunkra szolgált, az mind a magyar irodalom és magyar művészet érdeme. Hozzátehetem még azt is, hogy ez nemcsak a leghatásosabb, :le egyben a legolcsóbb propaganda is volt, mert hiszen ez csak a külföldnek került pénzébe, nekünk egy fillérünkbe sem. Budapest a kontinensnek az a városa, amelynek a legszerencsétlenebb körülmények között is sikerült Párizs művészi egyeduralmát megtörnie, annyira, hogy ina már elég nagy azoknak a száma, akik azt vallják, hogy Budapest a világ első színházi városa. Nem lehetett volna azzá, ha a kormány nem tartózkodott volna attól, hogy a színházi és irodalmi ügyekbe jobban beavatkozzék, mint amennyire éppen elkerülhetetlenül szükség volt. Amiért ezerszeresen megfizetne a magyar dráma — Mi a múltban is a leghatározottabban tiltakoztunk mindenféle cenzúra ellen, ezt tesszük ma is, visszautasítjuk a cenzúrának még a gondolatát is, mert meggyőződésünk, hogy minden szabadságntegvoiiás és minden, akár illetékes, akár illetéktelen ellenőrzés csak elgácsolhatja az Írói és művészi produkciót. — Nagyon természetes az is, hogy a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete nemcsak a magyar színpadi írók munkáinak védelmét látja kötelességének, hanem az idegen írók müveinek védelmét is, hiszen több külföldi szerzői testülettel máris összeköttetésben állunk és éppen most tárgyalunk arról, hogy az összes nagy külföldi szerzői egyesületekkel szorosabb kapcsolatot létesítsünk. Sőt épen most szándékozunk felkeresni a kormányt, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a létesítésében bennünket támogasson. Hogy ebből a kapcsolatból Magyarországnak csak haszna lehet, ezzel az ország tekintélye csak gyarapodhatik, az ter u-szetes. Ezeket az összeköttetéseket nem mi kerestük, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesültének ma már Nyan hitele és tekintélye van, hogy a külföldi egyesületek fordultak hozzánk azzal, hogy szorosabban akarnak belekapcsolódni a magyar színházi életbe. Ahogyan ők megvédik a mi munkánkat küllöldön, úgy kötelességünk nekünk itt megvédelmezni az ő müveiket. És minden sérelemért, ami itt rajtuk_esik, ezerszeresen fizet a magyar színpadi irodalom külföldön. Hogy ez milyen kulturális, erkölcsi és anyagi veszteséget jelent, az elképzelhető. Világáramlat — Hogy a közönségnek az ízlése ma a köny- nyebb iajsulyu, mulattatóbb darabok felé hajlik ez nagyon érthető és megbocsátható azok után a sötét esztendők után. amelyeket szeretnénk elfeledni. Ez nemcsak nálunk van így, hanem az egész világon mindenütt. Ez olyan világáramlat, amelyből nem tudjuk magunkat kivonni Nem képzelhető el, hogy amikor az egész világon ez a hajlandóság megvan, nemcsak a színpadon, hanem az életben is, a nagy táncdühben, a kártyázásban, a jazz-band-ben a bárokban, a villamos-hirdetésekben, a filmhabzsolásban, a keresztrejtvényekben és még sok mindenben: akkor a színpad elzárkózhassék a nagy világáiSHr*!at elől és az Itó, aki mégis csak a legközvetlenebb életből, mint legfrissebb forrásból merit, egyszerűen elutasítsa magától ezeket a hatásokat. Nem kötelező az iróra nézve, de érthető, ha ezek alatt a hatások alatt dolgozik. Annál is inkább, mert mindnyájunk idegei egy kicsit tönkrementek és könnyebbe» hozzáférhetőek, fogékonyabbak vagyunk min* a nagy megpróbáltatások előtt voltunk. A háború és egyéb Izgalamak nem tűntek el nyomtalanul senki fölötti A határok kérdése Az erotika és szexualitás éppen olyan művészi forrás, mint minden más. Természetese« itt minden a határok kérdése, de ezeknek <f határ-megvonásoknak kérdését nyugodtan rá lehet bízni elsősorban az íróra, másodsorban pedig a színházak vezetődre, akik nagyon jól tudják, hogy ebből a fűszeresebb csemegéből mennyit szabad íöltálalniok. __ A színházak programját előírni nem lehet. Minden parancsszóra készült műsor megbukik. Minden elrendelt művészet és minden megrendelt irodalom nem igazi művészet ti nem igazi irodalom. Minden kritika használ, minden cenzúra öl. Es mi nem hisszük, hogy a kultuszminiszter, aki nagy készültségi moderrt gondolkozásu ember, aki annyira tudja, milyen végzetesen komoly érdekekről és milyen értékek esetleges elpusztulásáról lehet itt szó, ka« molyán foglalkozhatnék a színpadi cenzúra gondolatával. Amit a hazafias érzésekről mond, az* mátr sokszor hallottuk, nemcsak tőle. A haza* fiság: munka, a színház: pihenés, a kettőnél! nincs köze egymáshoz. Színházba az emberek nem hazaflságból mennek, hanem mert mulatni akarnak^ sírni, vagy nevetni, egészen jnktéezf,
