Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
506 száz éves elnevezését azon mesétől nyeré, hogy az csupán csak vén korában, vagy mint mondani szokják „minden száz évben“ virít. Azonban ezen állításnak semmi alapja nincs, mert hazájában, s mindazon tartományokban, hol meghonosult, például Spanyolországban, minden 8 — 10 évben egyszer virit, s virágzás után, minthogy rendkívüli vastag szárának, s ezer meg ezer yirágbokrétájá- nak teljes kifejlődése után, minden fejlődési és tápképességet s visszaszerző erőt kimerít, elvesz. Ugyan ez történik a mi tenyész- házainkban is, hol ezen aloe csak ritkán, s igen késő korban jut virágzásra, s azután elhal. Egy teljes virágzásban diszlö Agave nálunk a közfigyelmet nagyon fölébreszti; és méltán, mert pompás virágai megható látványt nyújtanak, nagyszerűsége csodálatra ragad, s kertészetünk legritkább tüneményei közé tartozik. Dél- Spanyolországban , hol nyáron át igen sok kifejlett Agavét láthatni, szembe sem tűnik. Itt, valamint aFöldközi tengerrel határos országokban, ezen növény a szántóföldek körül szokott mintegy sövény gyanánt tenyésztetni, és erős, vastag, kemény, hegyes tü- alakban végződő, és szélén erős, görbe törésekkel födött levelei valóban oly áthatlan sövényt képeznek,melyen nem lehet átjutnia nélkül, hogy veszélyes sérelmet ne okoznának. Ezen óriás példányokhoz hasonlítva, a mi kerteinkben diszlö agavekat csak törpéknek lehet mondani. Dél-Spanyolországban a virágzás ideje julius és augusztus, azonban már májusban kezdenek a virágok fejle- dezni. Hasonlit a spárgasarjhoz, azon különbséggel, hogy zöldebb szinti, és már kezdetben óriásnagyságu változatosságot mutat. Gömbalaku bimbója olyan, mint összeszoritott emberi ököl. 6 — 8 hét alatt vastag szára hosszúra nyúlik. A kifejlődött virág */4 láb vastag átmérőjű, s közönként széles pikkelyekkel van födve. Virágaitól lefelé három lábnyira, hosszú mellékágak fejlődnek, ezek ismét apróbb ágakat hajtanak. Minden ágon nagy, sárga virágbokréta van, mely alakra, s nagyságra a kerteinkben diszlö fehér liliomhoz hasonló; s édes mézizű nedvet tartalmaz, oly nagy mértékben, hogy körötte a levegő kedves illatárral telik meg. Az ágakon diszlö virágok együtt, ezer meg ezer virágokból összerakott lobor- hoz hasonló pompás bokrétát képeznek. A virág magvából húsos, zöldes-veres, fanyar izü, pálmaalaku gyümölcs fejlődik ki, melyet megenni nem lehet. A gyümölcs megérése után elfonnyad a szár, majd elhal az egész növény; megtörténik azonban az is, hogy az agave a virágzat kifejlődése után is él, a mennyiben a gyökből számos mellékhajtások jőnek elő, melyek ha elegendő tápnedüt nyerhetnek, szépen és gyorsan fejlődnek. Ezeket el lehet egymástól választani, s külön ültetni. Innen az agave kedvező éghajlat alatt bőségben tenyészik, sovány földben, minden ápolás nélkül is. Csak agave sarjakat kell a földbe rakni, rövid idő alatt tömérdek hajtás jő elő, s nehány év alatt áthatlan sövényt képeznek. Egyébiránt más haszna is van ezen növénynek. Húsos levelei összevagdalva a marhának kedves táplálékul szolgálnak; ezen felül hosszú, finom igen ruganyos szálait szövetekre használják. Valenzia, Malaga, Ca- dix és más helyeken különféle müveket készítenek belőle, mint szivartartót, mesterséges virágokat, kötelet, vitorlavásznot. stb. Az indiai fige (opuntia vulgaris) a Földközitenger-melléki or- gokban mindenütt tenyészik, s méltán nevezhetjük ezt az agavéval ezen országok jellemző növényének, mert ha Európa déli része felé utazunk, s meglátjuk e két növényt szabadban tenyészni, meggyőződhetünk, hogy elértük a földközi tájék áldással rakott vidékét. Az indiai fige, szintén mint az agavé a mezők, szántóföldek körülszegélyezésére használtatik, s gyakran az agave közé ültet- tetik. Ilyen kerítések nemcsak gyönyörű, festői kinézést adnak a vidéknek, a mennyiben az agavénak zöld-kékes színezete, a figének világoszöld színével váltakozik : hanem e mellett a legáthatlanabb tömörkeritésül szolgálnak. Az indiai fige kerteinkben mint dísznövény tenyésztetik. Hazája Közép-Amerika, a pozsgár fajhoz tartozik, a sziklák mellett öínyi magasságra is megnő, mig nálunk alig egy — két lábnyi magas. — A vén korában teljesen megfásult törzs szabálytalan ágakra oszlik, s úgy néz ki, mint tüskés cserje Mind a törzs, mind ágai összenyomott, hosszudad-kerek izekből állanak, melyek fél láb hosszú, egy negyed láb széles csil- lagalaku tüskékkel vannak födve. Egy másik faja ezen növénynek a tuna pozsgár (opuntia tuna), mely Dél-Spanyolországban, és Dél- Portugalliában az agave gyökei mellé ültetve, egy hüvely hosszú igen kemény tüskéivel hozzáférhetlen kerítést képez. Mindkét pozsgárfaj júliusban nagy kénsárga virágokat hajt, melyeknek magvaiból nedvteljes külsején rövid pikkelylevelekkel födött, tyúktojás nagyságú bogyók fejlődnek, melyek belülről vöröses színűek, s tömérdek magocskákkal vannak ellátva. A közönséges figegyümölcsök Ízletes csemegék, nedvteljesek, és édesek, s egész Dél-Európában indiai fige név alatt jőnek a kereskedésbe. A fige törzse vékony szilárd fakötegekböl áll, melyek háló alakú bütykökkel vannak összekötve, s rétegenkint feküsznek egymáson. Az indiai figével rokon a Cochenille pozsgár (opuntia cocci- onellifera) Mexikónak egy sajátlagos növénye; ennek nedvével táplálkozik azon becses rovar, mely az oly szép mint gazdag veres bársony szinü festéket szolgáltatja. Az újabb időben Spanyolországban, föképen Malagában nagy sikerrel tenyésztik. Kún Pál. TÁRHÁZ. Adatok Petőfi halálához. Midőn legnépszerűbb költőnk emlékét ezennel megujitjuk, egy szent tartozásunkat s ígéretünket teljesítjük. Midőn még nehány évvel ezelőtt homályban valánk Petőfi születése helye s ideje felett, s eziránt naponkint egymással ellenkező adatokat, sőt vitákat is olvastunk ; a Vasárnapi Újságnak megdönthetien erejű bizonyitékokkal sikerült kideríteni azt, hogy Petőfi Sándor 1823. jan. 1-én Kis-Kőrösön született (1. V. U. 1857. 1. és 3. sz.). Még akkor megígértük, hogy a kinek feltaláltuk bölcsőjét, a magyar nemzet kedvencz költőjének, feledhetlen barátunknak sírját is fogjuk keresni s addig nem fogunk nyugodni, mig az igazság itt is kiderül. A puszta jó szándékkal kellett beérnünk eddig, mert Petőfi halálának körülményei oly tényekkel valának összefüggésben, miknek megemlitését a közel lefolyt időkben még mindig tiltották a viszonyok, s melyek előadása balmagyarázatokra szolgáltatott volna ürügyet. Most azonban elérkezettnek véljük az időt, hol e tárgyat többé halasztanunk nem lehet, hol be fogja látni mindenki, hogy itt csupán egy nevezetes történeti tény kiderítése forog szóban, melynek semmi más mellékczélokkal sincs köze. Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük e bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkezendő vádját, hogy kortársunknak, a nemzet ünnepelt költőjének sírját fölkeresni restek valánk, s a helyett megelégedénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség : Petőfi Sándor hol és mikor halt meg ! Az igazság kiderítése, egyelőre ugylátszik, némi nehézségekkel lesz egybekötve, a mennyiben ellenmondó nézeteket is fog kelleni összeegyeztetnünk. Azonban türelmünk nem fog elhagyni. Ki akarunk hallgatni mindenkit, a ki a dologhoz avatottan hozzászólni képesnek érzi niagát; s ezennel fel is hívunk minden igazlelkü embert, a ki nem üres pletykák, hanem meggyőződése s igaz tudomása szerinti tények előadása által kitűzött czélunkhoz vezethet, szíveskedjék velünk, úgy a hogy tudja, adatait közölni. Időelőtti beleszólással nem fogjuk zavarni a kérdés kifejlődését, s csak majd ha mindent előterjesztettünk olvasóink elé, fogjuk a tanúskodások eredményét összeállítani. Most még számosán vannak, kik egyes részletekre hiven ! fognak emlékezni, de azóta máris 11 év múlt el s az idő halad — nincs vesztegetni való perezünk. Ezúttal négy közleményt nyújtunk az olvasónak, melyek, reméljük, elég alkalmasok lesznek arra, hogy másoknak felhívásul szolgáljanak s a tárgy iránt kellő érdeket ébreszszenek. ❖ * Erdélyből vettük a korábbi hónapokra vonatkozó következő naplótöredéket e czim alatt : I. Petőfi és a székelyek. Besztcrcze, jan. 19. 1849. Ma fontos hireket kaptunk. Gaalfalvánál nagy csata volt. A fővezér azt irja : hogy e hó 21-kén Szebenben lesz. Az ősz fővezér felől beszélgetőnk ; midőn a szobába egy honvéd százados lép. Petőfi volt. Ismerősök lévén: melegen szorítottunk egymással kezet. 0 a Királyhágón túli események sötét képei elől menekült Erdélybe. Egy szivárványt látott ő, mint mondá, fellegeinken s e szivárvány őt Erdélybe vezette. Sokáig beszéltünk, mi neki az erdélyi s ő nekünk a magyarországi dolgok folyamáról. Estefelé együtt indultam vele vágyaink Mekkája, a hadsereg után Szeben felé. — Bár közleményeink lehangoltságát némileg szünteték : ar- czán még mindig ott ült a sötét felleg, mit Magyarországról hozott. Maros-Vásárhely, január 21-kén. Az utón Petőfi kedélye lassankint felderült. A változatos panorámák, mikben e tündérország még télen is oly gazdag, erős bűbájjal hatottak a.
