Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

2 hagtaforszaq Budapest, 1902. péntek, január 17 jóslatát. De ugy-e, hazug volt a vágy, mert kiderítettétek, hogy jajveszékelve fu­tott és bujkált? És a jóslat is hazug ugy-e, mert nem összetiporva marad a csatatéren, hanem kifőzték a fejét, pre­parálták a koponyáját a balázsfalvi oláh gimnázium számára? Hagyjatok már egyszer békét Petőfinek. Ne rontsátok meg azt a szent költészetet, amelyet haláláról a történelem alkotott és ne sértsétek a mások kegyeletes ér­zését, ha az bennetek hiányzik is! Bartha Miklós. Budapest, január 16. A képviselőház legközelebbi ülése szom­baton, e hó 18-án délelőtt 10 órakor lesz, melynek napirendjére az ujonczjutalék mennyi­ségéről, az ujonczmegajánlásról szóló törvény- javaslatok a kapcsolatos honvédelmi miniszteri jelentésekkel vannak kitűzve. Ezek letárgyalása után vasúti javaslatok és jelentések kerülnek tárgyalás alá. Választókerület képviselőküldési jo­gának felfüggesztése Gróf Teleky Domokos deési mandátumának megsemmisítése kapcsán igen érdekes kezdeményezés foglalkoztatott ma egy pártközi konferencziát, melyet gróf Apponyi Albert, a képviselöház elnöke hivott össze az országos ülés előtt. Értesülésünk szerint ez ér­tekezleten az elnökön kívül részt vett Plósz Sándor igazságügyminiszter, báró PodmaniczTcy Frigyes, Hóclossy Imre, Günther Antal, Ho- ránszky Nándor, gróf Zichy János, Tóth János, Gyónj Elek, Szederkényi Nándor és mások. Az elnök az értekezleten tájékoztató vé­leményt kért esetlegesen szükségessé való in­tézkedések dolgában melyekről úgy a Házsza­bályokban, mint a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatban történik ugyan említés, de határozott eljárás nincs statuálva. A Házsza­bályok 115. §-a értelmében ugyanis azon esetben, ha akár a Kúria Ítélete, akár a bíráló-bizottság jelentése folytán a képvi­selőháznak tudomására jutott, hogy vala­mely érvénytelennek kimondott választás alkal­mával a választókerületben nagymérvű veszte­getés vagy etetés-itatás gyakoroltatott, a Ház elnöke a Kúria ítéletét, illetve a biráló-bizott­ság jelentését hivatalból adja ki az igazolási állandó bizottságnak avégből, hogy ez vélemé- nyes jelentést terjeszszen elő az iránt, vájjon az 1899: XV. t.-cz. alapján elrendelendő-e a vizsgálat abban az irányban, nem kellene-e az illető kerület képviselő-küldési jogát fölfüg­geszteni ? A kérdéshez a konferenciának majd­nem valamennyi tagja hozzászólt. Konkrét eset ugyan még nem merült töl, mert a deési man- dá'umra vonatkozó ítélet sincsen még a Ház előtt, érdemleges határozatot az értekezlettől az elnök nem is kért, csupán a véleményeket kívánta meghallgatni egy egységes eljárás stipu- lálása érdekében. A legtöbb fölszólaló és maga Piósz miniszter is abban a véleményben volt, hogy ha akár a Kúria Ítéletében, akár a bíráló- bizottság jelentésében impliciter kimondatnék, bogy a kerületben nagymérvű etetés-itatás vagy vesztegetés történi, az elnök minden körülmé­nyek között tegye át az illető ítéletet az igazoló­bizottsághoz és csak ennek véleményének beérke­zése után rendelje el az uj választást. Ha pedig az igazoló-bizotteág a vizsgálat elrendelését vé­leményezné, akkor a vizsgálat befejezéséig a ke­rületben uj választás nem rendeltetik el. Az elnök az elhangzott véleményeket tudomásul vette. Katonai tanácskozás. Bécsből jelentik, hogy tegnap tartották meg a király elnöklete alatt a másod k katonai tanácskozást, amely két óra hosszat tartott. Golucho wsky—d erenth al—K őr bér. A prágai «Politik* bécsi tudósitója érdekes lelep­lezést közöl Goluehowsky gróf külügyminiszter és Aerenthal Lexa báró szt.-pétervári versengé­séről abból az alkalomból, hogy a iinch. Alig. Ztg. azt irta, hogy Goluehowsky gróf ál­lása megrendült és Aerenthal báró lesz az utódja. Mikor a múlt évben az ausztriai belső zava­rok következtében Kötbér állása nagyon meg­ingott, egyszerre csak az a hír merült fel, hogy csak egy ember van, aki képes lenne Ausztriá­ban rendet csinálni. Ez pedig nem más, mint Aerenthal báró pétervári nagykövet. A hír nagy meglepetést keltett, mert azelőtt sohasem hallottak arról semmit, hogy a báró belpoliti­kával is foglalkozott volna. Kutatni kezdtek a hír eredete után és kitűnt, hogy az — a kül­ügyminisztériumban van. A rejtély meg lett oldva. Ugyanis a ravasz és taktikázó Go­A kis ólomkatona. — A Magyarország tárczája. — Irta: Anatole Fr&noe. Egyikón azoknak az éjszakáknak törlént, ami­kor az influenza nem hagyott aludnom. — Egy­szerre hallom, hogy háromszor egymásután ko­pogtatnak az üveg ajtaján annak a szekrény­nek, amely közvetetlen az ágyam mellett áll s amelyben tarka összevisszaságban vannak fel­halmozva, meiszeni porczellánbabák, agyag­szobrocskák Tanagrából, apró bronzok, japán elefántcsont-faragványok, velenczei üvegek s ezer más apróság, amelyeket valósággal bálvá­nyozok, s amelyek nem egy derűs, vagy borús napjára emlékeztetnek életemnek. Halk volt ugyan a kopogtatás, de egész tisz­tán hallottam, sőt az éjjeli lámpa fényénél azt is észrevettem, hogy egy kicsiny ólomkatona az, aki ki szeretne szökni a szekrényemből. Si­került is neki. Miután néhányszor parányi ök­lével rácsapott az üveglapra, az ajtó engedett. Őszintén szólva nem is csodálkoztam annyira, mint ahogy az ember gondolná. A kis katonát mindig veszedelmes egyéniségnek tartottam. Az óta a két év óta, mióta G. M. asszony nekem ajándékozta, mindig el voltam készülve vala­mely galádságra. Franczia gárdista, a fehér kék prémesek közül való, s mindenki tudja, hogy ez az ezred éppen nem hires a szigorú fegye­lemről. 5 —* Hűhót — kiálto'tam. — LaTulipe! Nem .. viselnéd magad egy kicsit csöndesebben ? Leg- i alább aludni hagyhatnád az embert, amikor tudod, hogy beteg. A kis alamuszi rosszkedvűen válaszolt: — Éppen száz éve, polgár, hogy én is meg* ostromoltam a Bastillet. isi. amint magad élőn látsz. Nem hiszem, hogy sok velem egykorú ólomkatona volna a világon ... Jó éjt, most megyek a szemlére, — La Tulipe, — mondtam szigorúan — fe­ledni látszol, hogy ezrededet 1789 deczember 31-én feloszlatta XVI. Lajos. Semmi okod sin­csen tehát arra, hogy szemlére menj. Maradj te csak nyugodtan az üvegszekrényedben. La Tulipe egyet sodoríntott a bajuszán s megvető oldalpillantást vetett reám. — Te tehát azt sem tudod, — szólt — hogy újév éjszakáján, amikor minden gyermek al­szik, nagy ólomkatona-szemlét tartanak a ház­tetőkön, amikor a karácsonyfák lombjainak füstje kiszáll a kéményeken ? Meg voltam döbbenve, amikor ezt hallottam. — Tehát tradiczió, egy ünnepélyes, ősrégi szokás. Bevallom, nekem nagyon imponálnak a tradicziók s tisztelettel hajlok meg az ősi szo­kások, legendák előtt, és igen örvendek, hogy ily derék tradiczionistát van szerencsém benned tisztelhetni ; de ennek daczára sem tudom, ki­engedjelek-e az üvegszekrényből. — Pedig meg kell tenned — hangzott egy tiszta, kellemes csengésű hang, amelyet nem ismertem, de hamar észrevettem, hogy az egyik tanagrai alak szól, az, amelyik a gárdista mel­lett állott. — Meg kell tenned, mert az elő­deinkről reánk maradt tradicziók szentek. Ebben a perezben az egyik meiszeni por- czellán majoros leány könyörgő tekintete * esett rám. —■ Igen kérem, ne ereszsze el. Háza-ságot ígért nekem. Kikezd ez minden leánynyal, akit csak lát, s ha most elereszti, sohase jön többé vissza. A kötőjét a szemére terítette s keserve­sen sirt. La Tulipe olyan piros lett, mint az nufslagja. Nem szenvedheti a jeleneteket s egész kelje­luchowsky, aki jól tudja azt, hogy egyetlen ve­szélyes riválisa Aerenthal báró, a «jövő em­bere», szerette volna a bárót osztrák minisz­terelnökké tenni, mert tudva azt, hogy ő sem fog megbirkózni tudni a nehézségekkel, ilyen módon akarta letárolni és lehetetlenné, illetve bukott nagysággá tenni. Nem lehetetlen, hogy most, amikor rendkívül fontos külügyi kérdések megoldásáról van sző, azért került ismét forgalomba Aehrenthalnak a neve, mert Körber miniszterelnök vissza akarja adni a kölcsönt az ő jó b irátjánab, a kellemes, de ravasz Goluchowskynak. A horvát tartomány gyűlés — mint Zágrábból nekünk jelentik — ma újra meg­kezdte tanácskozásait. Az ülést délelőtt fél 11 órakor nvitotta meg Gyurqyevics elnök. Napi­renden van az autonom költségvetés. Eggersdorfcr előadó az ország mostani gaz­dasági pangásának okait fejtegeti. Azt mondia, hogy a tangens emelkedett és nem csökkent, amint az ellenzék állította. Horvátország bevé­teleinek számszerű kimutatásából kitűnik, hogy a bevételek 17,205.000 koronára emelkedtek s igy nagyobbak a tavalyiaknál. A kiadások 1895-ig a tangens arányában emelkedtek. Ebben az évben majdnem egy millió koronával növeked­tek a kiadások. További fejtegetései során utalt a készülő magyar-horvát kiegyezésre és azt állította, hogy az uj kiegyezésnek jobbnak kell lennie. Bár a formális jog Magyarország mel­lett szól, a tényleges jog alapján Horvátország­nak kell, hogy az eddiginél több előny bizto- sittassék. Az ellenzék nevében Bresíyánszky dr. a kor­mány ellen fennálló bizalmatlansággal indokolja a költségvetés megtagadását. A San-Girolamo-ügy. Rómából jelentik, hogy a vatikáni körök szerint a Kúria elvben elismerte, hogy a múlt évi augusztus hó 1-én kiadott pápai breveben, amelyben a San- Girolamo-intézet alapításáról van szó, nemcsak a horvát, hanem a szerb népet is meg kellett volna említeni, továbbá elismerte azt, hogy az antivarii érseket a Szerbia érseU czim illeti meg. A csornai választás. A néppárti Rakovszky Istvánt a csornai választókerület 1901. október 2-án 232 szavazattal képviselővé választotta Bor- sody Géza szabadelvű párti jelölt ellenében. metlen dolognak tartja szemrehányásokat hall­gatni, főleg ha rászolgált. Amennyire lehetett, megnyugtattam a leány­zót s a szivére kötöttem La Tulipnek, hogy a szemle után azonnal jöjjön haza s el ne dé- gálja az időt a korcsmában. Megígérte, s én szerencsés utat kívántam neki. La Tulipe azon­ban nem mozdult. — Türelem — mondta csöndesen. — Majd ha újra elszenderedtél, fölkapok egy hold- sugárra s kisurranok az ablakon. Addig van időnk, s ha úgy tetszik, cseveghetünk a régi időkről. — Helyes ! Mesélj. 1 Kényelmesen leült, rágyújtott a pipájára s igy mesélt: — Napra, éppen ma 99 éve. — Akkor vagy tizenkét tagtársammal egy kis asztalkán állót- tam.Ugy hasonlítottunk egymáshoz valamennyien, mint az ikrek. Néhányan állottak közülünk, mások feküdtek, voltak, akiknek a feje sérült meg erősebben, voltak, akiknek a lábuk hiány­zott, egyszóval: utolsó vitézei voltunk annak a nagy skatulya ólomkatonának, amelyet az előző évi karácsonyi vásáron adtak el Saint- Germainban. A szoba világoskék selyemmel volt kárpitozva. Barátságos, gyöngéd volt minden körülöttem. A lámpa fénye kissé tompítva világított s a kandallóban vigan pattogtak a hasábfák. Julie az íróasztal mellett ül s finom nyaka szinte meghajlik aranyhajának súlya alatt. Leveleket lapoz, amelyek az Íróasztal egyik fiókjában szenderegnek. Tizenkettőt ü>. A finom müvü óra, amelyen ott trónol Ámor, jelenti, hogy az 1793. eszten­dőnek vége. Amikor kiütötte magát, egy piczi kisértet jelenik meg a félig nyitott ajtóban. Egy enni­való kis poronty fut be egy szál iDgecskében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom