Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
1902. január 4. BUDAPESTS HIBLAP. (4. sz.) 3 gyának olcsóbb vasúti szállítását kívánja és külön legelő-törvény meghozatalát sürgeti. A rutén akció továbbfejlesztését pártolja. Szóba hozza az alsó-kalocsai tömeges árveréseket, majd pedig a fölujitott szőlőterületek nagy terheit fejtegetve, kéri a borfogyasztási adónak tiz évre való felfüggesztését. A miniszter működésével meg van elégedve s hogy a kellő sikert nem tudjuk fölmutatni, annak igen lényeges oka, hogy a magyar gazdaközönség nem teljesiti megfelelő módon a maga kötelességeit. Baria Ödön azt kérdezi, hogy a vámtarifa-tárgyalások a mezőgazdasági védővámok, általában az Ausztriával való megegyezés tekintetében eddig minő eredményre vezettek? A kiegyezés és a vámtarifatárgyalások jelenlegi stádiuma alapján mi a benyomása a miniszternek a magyar gazdasági érdekek egyenlő védelmére nézve? Ezt a kérdést jogosulttá teszi a német magatartás is, a mely a mi gazdasági érdekeinkre nézve fölötte fenyegető. A kisbirtokosok deposszedálásával szemben kicsinyesnek tartja a miniszter intézkedéseit addig, a mig a kisbirtokosnak nincs hitele. A Kisbirtokosok Hitelintézete el vonatott eredeti rendeltetésétől. A mai magyar államnak, úgy látszik, nincsen ereje, hogy lehetővé tegye a parasztnak a hitelszerzést. Fölveti az állami adósságátvállalás eszméjét. A szónok terve szerint a kisbir- toknak mintegy 350 millió koronára rugó terheit egy állami intézet konvertálhatná. A Központi Hitelszövetkezet szervezetét rossznak tartja. A hegyi'borok védelmét kivánja a homoki borok ellen és kér nyilatkozatot az olasz borvámról. A miniszter irányában kifejezi elismerését, de a költségvetést nem szavazza meg. Hieronymi Károly a földbirtok-politikával foglalkozva, Barta Ödön adataival polemizál. Kivételnek tartja azt az állapotot, hogy a kisbirtok értéke némely helyütt aránylag kisebb, mint a nagybirtoké. Birtokmegoszlásunk abnormális, de ezen az állapoton a telepítéssel csak kevéssé és bizonytalannl lehet segíteni. A telepítés lassan történik s kérdés, hogy sikerrel jár-e? Sokkal fontosabb a parcellázás meg- könnyitése törvényhozás utján. Föltétlenül szükséges az erre vonatkozó törvény megváltoztatása, mert a jelenlegi törvény keretében a parcellázás a lehető legnagyobb mértékben korlátozva van. A földhitel tekintetében állami intézet fölállítását nem tartja helyesnek, sőt nézete szerint központosított módon a hitelkérdés egyáltalában meg sem oldható. Decentralizációt kíván például altként, hogy a vidéki takarékpénztárak jelzáloghiteleit egy központi intézet átvenné s a kormány ebben segítene. A legelők tekinteteben nem törvényt kíván, hanem azt, hogy a nép a legelők művelésére kitanittassék. A borhamisítók elleni akció ártott a külföldön a magyar bor hitelének. A költségvetést elfogadja. Barta Ödön rövid válasza után Lukács László pénzügyminiszter szólalt föl. Rektifíkálta Barta Ödön adatait, a melyeket valószínűleg azért dobott a vitába, mivel nem volt képes ez adatok helyességét ellenőrizni. Barta azt mondta, hogy a Kisbirtokosok Földhitel- intézete nem felel meg hivatásának, mert nem a kisbirtokosoknak ad hitelt. Ez az intézet megkapta az engedelmet nagyobb kölcsönadásra is, ez igaz. De hogy ez nem vált hátrányára a kisbirtokosoknak, bizonyítja az a körülmény, hogy éppen a kis kölcsönök óriás számot tesznek ki. Az összes kölcsönök száma eddig 22.000 volt s ebből a kiskölcsönök száma 14.000; ha pedig a 4000-ig terjedő kiskölcsönöket veszszük, akkor a kiskölcsönök száma éppenséggel lS.000-et tesz ki. Nem áll az sem, hogy a centrális jelleg hátrányos; annál kevésbbé lehet hátrányos, mert a külső szervek teljesen jól és megfelelően fungálnak s a külső szerveket továbbfejlesztik. A mi az állami intézet fölállítását illeti, nem szabad feledni, hogy az állami akció megindítása esetében a kisbirtokos után jelentkezni fog a kiskereskedő és a kisiparos, a kik szintén joggal követelhetik, hogy a maguk hiteligényét is állami pénzzel elégítsék ki. Az állam megteszi a magáét s nyújt gyámolitást több uton-módon. A kormány igyekszik a kisemberek hitelének kielégítését előmozdítani, részint a meglevő intézmények erősítésével, részint a szövetkezetek utján, de veszedelmes próbálkozásokba bele nem mehet. A vitát holnap délelőtt folytatja a bizottság. Petőfi koponyája. Budapest, jan. 3. Petőfi koponyájának állítólagos fölfedezése, melyről lapunk mai számában adtunk hirt, nagy föl- tünést és érdeklődést keltett. Hozzászólt JóTcai Mór, Török Aurél, Szana Tamás, továbbá Baráti Lajos, a ki véleményét hozzánk küldte be. Valamennyi kételkedik az esemény lehetőségében, valamint mi is csak kételkedve irtuk meg, de valamennyi beszédében reménysugár csillog, hogy hátha még is úgy történt; mi is jövő kutatásba vetettük reményünket. Jókai pedig, a ki nyilatkozata elején lehetetlennek tartja a dolgot, a végén már egyenesen fölszólítja a nemzetet, hogy ha a koponya felső fogsorában meg van a kiálló szemfog, szerezzük meg minden áron, mert az a Petőfi koponyája. Mi úgy értesülünk, hogy Petőfi koponyájának az a története, mely lapunkban megjelent nem, legenda. Legalább sok jel arra vall, hogy nem az. Néhány részletben azonban téves a mi leírásunk, a mi úgy történhetett meg, hogy az adatokat — a mint jeleztük is — nem első kézből kaptuk. így éppen az a rész tévedés, melyre a nyilatkozatok a legtöbb súlyt helyezik: az egyenruháról szóló. Egyelőre többet nem írhatunk és az adatok közlését fönntartjuk akkorra, mikorra a kérdés eldől. Közöljük azonban a nyilatkozatokat. Első sorban Jókai Mórét. Olvastam a Budapesti Hírlapban a Petőfi-kopo- nyáról közölt legendát. Az egész elejétől végig a lehetetlenségek sorozata. Lehetetlen az, hogy az osztrák tiszti orvos Petőfit a csatatéren ismerte volna föl, halottan, az egyenruhájáról, mint Bem hadsegédét. Hisz száz meg száz szemtanú bizonyltja, a tényállás megerősíti, hogy Petőfi már a fejéregyházi csata napján nem volt Bem hadsegéde, lemondott a tiszti rangjáról, nem viselt sa egyenruhát, se kardot, hanem szürke vitorlavászon zubbonyt, szürke kalappal. Nem is volt az ütközetben, azt messziről nézte, tehát nem eshetett el a csatatéren; menekülésközben ölték meg. Ha valamiről, a zsebében talált iratairól, leveleiről lehetett volna ráismerni, de nem az egyenruhájáról. Másodszor lehetetlennek tartom, hogy a csatatéren egy osztrák előkelő tiszt egy halottnak a fejét lény iszabol ja. Ez megesik az uskókoknál, morlákoknál; de hogy akár osztrák, akár orosz katona a halott ellenség fejét levágta és magával vitte volna, ilyesmit nem találunk föl jegyezve. Aztán hová tette volna azt a levágott emberfejet ? Hordta magával az oldaltáskájában? Nyáron, kánikulában! A hadjárat végéig? Aztán minek? Ereklye volt rá nézve Petőfi feje? Miért tartogatta annyi ideig? Miért nem hozta elő, mikor a nagy Petőfi-ünnepek voltak, a költő szoborleleplezésekor, halálának félszázados évfordulóján, a március 15-iki apotheozisnál ? Én rögtön ráismertem volna a bemutatott koponyára, ha az valóban Petőfié. Mert tudom annak egy sajátságát, a mi azonosságát megállapítja. Petőfi felső fogsorában balfelől egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett, ez a kiálló fog nevetésének oly szatirszerü kifejezést adott. Mikor néha bírókra keltünk s én Petőfit derékon fogva fölemeltem, ezzel a hegyes szemfogával szúrta meg a fejemet — tréfás ellenkezésből. Hiányzó foga pedig egy sem volt. Itt az ismertető-jel. Küldjön ki a Petőfi-Társaság egy tagot azzal a megbízással, hogy nézze meg a román múzeumban letett koponyát. Ha annak a felső fogsorában megtalálja az általam leirt kiálló szemfog-agyarat, akkor az a Petőfi koponyája s akkor szerezzük azt meg bármi áron; de ha nem találja meg ez ismertetőjelt, akkor hagyja ott az Ítéletnapjáig. • Petőfi nagy kortársának nyilatkozatával szemben csak azt jegyezzük meg, hogy közleményünk egy szóval sem említette, hogy a szász származású orvos nem ismerte volna Petőfit. Ráismerhetett tehát nemcsak a tévesen emlitett egyenruháról; sőt, ha egyenruhában lett volna Petőfi, arról ugyan még kevésbbé ismerhettek volna rája, mert a egyenruha csak jobban eltünteti az embert a tömegben, miután Bem hadsegédeinek
