Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
4 BUDAPESTI HERLAP. (4. ss.) 1902. január 4. külön uniformisuk úgy sem volt. Arról is megfeledkezik Jókai, hogy nemcsak az ustókok és morlákok nyi- szálták le a holt ellenfél fejét, hanem a szabadságharcban is megtette ezt az az osztrák katonatiszt, a ki levágott magyar fejjel rakatta körül Zenta Szentháromság szobrát és még különb dolgot is müveitek Axentie, meg Prodán, az osztrák hadsereg szövetségesei. De nem is kell kegyetlenségnek minősíteni a tettet. Az orvosi szenvedelem is lehetett a tett rugója, hiszen nem oly régi dolog, hogy az orvosnövendékek erőszakkal rabolták el a sirató család karjai közül a boncoláshoz szükséges holttestet. A Petőfi feje pedig talán csak elég érdekes tanulmány-tárgy volt. * Tűről: Aurél, a kiváló antropológus ezt mondja: — Korai dolog volna lelkesedni s örvendeni a leletnek, — úgymond •— mert vájjon van-e csak csekély bizonyitékunk is, hogy a koponya Petőfi utolsó földi maradványa. Petőfi Sándort az illető ezredorvos nem ismerte, kérdéses, hogy a költő fejét nyiszálta-e le a csatatéren. S ha a levágott fej Petőfi feje volt, kérdéses, hogy nem cserélődött-e ki utóbb, akár az orvos tulajdonában, akár a román múzeumban. De tegyük föl, hogy a koponya csakugyan Petőfié, lehet-e ezt bizonyítani? Ezután elbeszélte Török tanár, miként akarta kiásni a költő holttestét az elesett honvédek sírjából s hogyan akadályozták meg terve kivitelében. — Petőfit fekete hajáról, fogazatának sajátosságáról, s ujjának csontkinövéséről föltétlenül föl lehetett volna ismerni. Nem valószinü, hogy ugyanabban a sírban fekvő bármelyik bajtársán ugyanezt a három sajátosságot fedeztük volna föl. Én 1885-ben leutaztam Erdélybe. Beszéltem Haller Eerenc gróffal, aki részt vett a segesvári szerencsétlen ütközetben s Petőfi harcának több szemtanújával. Elbeszélésük alapján bízvást konstatálható, hogy a költő Segesvárnál elesett s a honvédek közös sírjában nyugszik. Ajánlatot tettem Tisza Kálmán miniszterelnöknek. A miniszterelnök akkoriban szívesen fogadta prepozíciómat. De csakhamar nagy ellenáramlat keletkezett. Szentségtörésnek, kegyeletsértésnek minősítették vállalatomat, bizonygatták, hogy bűn volna háborítani a halottak nyugalmát. Ekkor lemondtam tervemről. Ugyanilyen küzdelem folyt különben Németországban, midőn a luterá- nus papsag kikelt Schonbe weimari polgármester ama terve ellen, hogy Schiller koporsóját kiássák a sachsen- weimari nemesek kriptájából s njra eltemessék. A derék polgármester Goethe támogatásával éj idején hatolt be a kriptába, kiásta a tetemeket s meg is találta Schiller testét, de csak a törzset. A fej nyomtalanul eltűnt. A holttestet ezután más koponyával egészítették ki s most ott nyugszik a weimari fejedelmi kriptában, Goethe koporsója mellett. A mi költőnk holttestét nem temették márványkriptába a hálás utódok. Sírhelyét még mindig sűrű homály fedi s halálának titkát a nagyszebeni lelet s az ehhez fűződő romantikus történet bajosan fogja megfejteni. * Szana Tamás kijelentette, hogy a nagyszebeni lelet hitelességében nem igen bízik. Ivi tudja, nem misztifikáció-e az egész? Annyi bizonyos, hogy teljes óvatossággal kell eljárnunk, mert, noha anyagi érdek semmi esetre sem vezérelte az illető ezrédorvost, a ki a koponyát a román főiskolának adományozta, de lehetséges, hogy feltűnési viszketegségből komponálta a mesét. A koponya tulajdonosa bevallotta gyűlöletét a költő iránt s ezt utóbb a test megcsonkításával is bebizonyította. Hogy ezzel szemben miért tette el a koponyát s ha ntóbb ereklyeként tartogatta, miért ajándékozta egy román iskolának s magyar polgár létére miért rejtegette titkát, megoldatlan talány. Nagyon természetes, hogy mindazonáltal tüzetesebben kell foglalkoznunk a dologgal: ezt megkívánja a lelet nagy becse, megkívánja a kegyelet. Ezért le is küldtem Kéry Gyulát Nagy-Szebenbe s megbíztam, hogy a Petőfi-Társas ág képviseletében szemlélje meg a koponyát, Mondom, nem hiszem, hogy Petőfi koponyájáról van szó. De, ha megtudjuk állapítani, hogy nagy költőnk földi maradványai csakugyan egy román iskola szertárában nyugosznak, megszerezzük minden áron. A közoktatásügyi miniszter minden bizonynyal támogatni fogja törekvésünket s Petőfi koponyája legbecsesebb relikviája lesz a Petőfi-Társaság ereklyetárának. • Baráti Lajos dr. ezt Írja nekünk: Mint magyar s mint Petőfi-kutató, kétszeresen örülnék, ha Petőfi koponyája megkerült volna. De vájjon megkerült-e? A közlött história nagyon hihetetlennek tetszik nekem. Hogy egy orvos egy halottnak fejét levágja preparálás és gyűjteményének gazdagítása végett, a tudományos érdeklődés ily aberrációjáról már olvastam — amerikai lapokban, a melyek — mint tudva van -—• szinte versenyeznek egymással hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetek közlésében. De föltéve, hogy a mi orvosunkban is megvolt ez a „beteges“ érdeklődés: honnan tudta, hogy a halott, a ki előtte hever, Petőfi, a híres magyar költő? Egyenruhájáról nem ismerhetett rá, abból az egyszerű okból, mert Petőfin a végzetes segesvári csata napján nem volt egyenruha, hanem csak egyszerű vitorla- vászonkabát, nadrág és fekete pörge kalap, a mint az kitűnik Egressy Gábor, Lengyel József orvos, Lőrincz őrnagy, Bem segédtisztje, Pap Lajos alezredes, Bem számysegédje egyező és teljes hitelt érdemlő leírásából. Ha tehát egyenruhás volt a halott, kinek fejét az orvos levágta, az semmi esetre sem lehetett Petőfi. Egyébiránt vannak biztos kritériumok, a melyek alapján határozottan megállapítható: vájjon a szebeni múzeumban őrzött koponya csakugyan Petőfi koponyája-e ? Ilyenek a keskeny homlok, a benyomott orrtő, a kiálló arecsontok, a hegyes áll és mindenek fölött a kiálló bal szemfog, a melyről Petőfi orvos-barátja, Sass István dr. ekképpen nyilatkozik: „Bal szemfoga két mellékfog által növéskor helyéből kitolatván, igen előre állt és kacagás közben nagyon is láthatóvá vált. [Fogazatának eme szabályellenessége a mily ritka, annyira jellemző s tán még nyomra vezető is lehetne.“ Petőfi kiálló fogáról ime Jókai is megemlékezik és pedig több ízben. A szakértői vizsgálat a kérdést tisztába fogja hozni. Csakhogy nagy óvatossággal kell eljárnia, különben az elhamarkodott ítélet könnyen megboazul- liatja magát, mint történt például Goethével, ki a weimari temetőből kiásott koponyákat yizsgálgatva, egyre rámondta, hogy az Schilleré, pedig utóbb kiderült, hogy egy weiinári becsületes szabómesteré. * A Petőfi-Társaság elnöksége fölkérte lapunkat az alábbi nyilatkozat közlésére: A Budapesti Hírlap mai számában egy közlemény jelent meg, Petőfi Sándor koponyájának állítólagos föltalálásáról. Az igazság érdekében ki kell nyilatkoztatnunk, hogy nekünk vau ugyan tudomásunk egy ilyen irányú kutatásról, de az adatok értékéről bizonyosságot még nem szerezhettünk s a dolog szellőztetését időelőttinek találjuk. A mi a Budapesti Hírlap adatait illeti, azok nagyrészben téves információn alapulnak. Budapest, Í902 január 3. Bartók Lajos alelnök, s. k., Szana Tamás titkár, s. k. Kéry Gyula, a Petőfi-Társaság megbízottja, a következő nyilatkozat közlésére kért íöl_: A föntebbi nyilatkozat kapcsán ki kell jelentenem, hogy a Petőfi-Társaság részéről Petőfi-ereklyék kutatásával én vagyok megbízva. E kutatásoknak eddigi eredményeiről már több ízben volt alkalmam beszámolni, de az állítólagos Petőfí-fej históriájának nyilvánosságra hozatalában semmi részem nincs. Budapest, 1902 január 3. Kéry Gyula, s. k. TÁVIRATOK. Osztrák tariománygyitlések. Béos, jan. 3. (Saját tudósítónktól.) Az alsó-ausztriai tartó- mánygyülés ma ülést tartott, a mely meglehetősen viharos volt. Gessmann dr. élesen visszutasitotta Hoff er nagynémotnek ellene intézett támadásait. Gessmann azzal vádolta Hofiert, hogy a tartományi pénztárbiztositó-társaság ellen agitált, a mi a többség padjain heves tüntetést, a kisebbség részéről élénk ellenmondást provokált. Gessmann dr. visszautasítja Hoffer nagynémet képviselőnek a legutóbbi ülésen ellene intézett támadásait, valamint azt a közbekiáltását, hogy Gessmann hazudik. Egyúttal fölolvasott egy levelet, melyből kitűnik, hogy Hoffer egy magántársulat érdekében a tartományi tüzkárbiztositó-társaság ellen agitált. Vájjon kettőnk közül — igy szólt — ki a hazug és ki az alja3
