Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
4 NAGYVÁRADI NAPLÖ 1899. junius 27. Ezen alapszabályszeru feladatnak akartunk első sorban hódolni, midőn Petőfi Sándor halálának egy hó és néhány nap múlva bekövetkező évfordulója alkalmából, a inai emlékünnepélyt rendezni elhatároztuk. Azonban egy másik sokkal fontosabb indok is vezérelt minket ez elhatározásunkban : — az a tudat, hogy nemoak kötelessége minden kultur- nemzetnek a saját nagyjai emlékét megünnepelni, hanem, hogy az ilyen ünnepélyek, különösen kisebb és nem egységes nemzetek életében — minő a magyar is — a nemzeti szellem, a nemzeties érzés és a nemzeti öntudat ébresztői, fentartói és fejlesztő eszközei is. A merre csak tekintünk, — a legóriásiabb, vagy a bár kisebb, de egységes fajilag, nyelvileg, vallásilag egybeforrott s a kultúra legmagasabb fokán álló nemzeteknél is, untalan tapasztalhatjuk, bogy különösen irodalmuk, vagy művészetük legjelesebb képviselőinek emlékét milyen kegyeletben tartják és mily fényes ünnepségekkel ünnepük meg. Igv éppen most ünnepli az orosz nemzet Puskin születésének 100-ik évfordulóját: nem reg^n ünnepelte a hollandi és a spanyol nemzet Van Dyck, illetve Velo.-quez emlékezetét — és a folyó év augusztus havának 28-án készül megünnepelni a nagy német nemzet Goethe születésének 150 éves évfordulóját olyan fénynyel és lelkesedéssel, mely az emberiség egyik legmélyebb, de kétségtelenül leguniversálisabb lángelméjének érdemeivel is, kellő arányban álland. Pedig hát ezen nagy, egységes és a kultúra legmagasabb fokán álló nemzetek nemzeti öntudatát nem szükséges ébresztgetni, fejleszteni ; mert hisz minden ténykedésük, minden lépésük a haladás terén a nemzet egységessége és a nemzeti egyediség kiforrottsága folytán valódi nemzeti megnyilvánulás, a nemzeti öntudat és szellem kifolyása; nyelvüket, nemzetiségüket nem fenyegeti veszély és államalkotó erejük régen befejezte már egybeolvasztó, egységesítő müvét a keblünkben fennállott heterogén elemekEzenfelül pedig jogczimünk is a magyar nemzeti áílamalkotás befejezésére, nemzetiségeinknek a magyar kultúrába való beolvasztására, akikkel szemben ily alkalmakkor teljes joggal hangoztathatjuk, hogy a magyar államnak és kultúrájának magyarnak kell lennie, nemcsak azért, mert mellettünk szól a történelmi muH, a hon- szerzés és fentartás ténye, hanem szellemi szupre- mácziónk is. Nekünk Petőfink, Aranyunk, Jókaink, Mun- kácsynk. Benczúrunk van, hangoztathatják ily alkalmakkor felemelt fővel. Nem az erőnek, a politikai hatalomnak, a történelmi jognak hódoltok hát meg akkor, mikor a mi kultúránkat akczeptáijátok, hanem szellemi fölényünknek ugv, amint mi meghódolunk a német, a íranczia, az angol kultúra előtt és re- czipáljuk belőle azt. a mire szükségünk van, mert fölényét érezzük a miénk fölött. Ezek az indokok teszik tehát szent kötelességünkké nemzeti kultúránk jeleseinek emlékezetét idöröi-időre megünnepelni, ezen indokoknak hódoltunk a mai ünnepély rendezésénél s hogy az a kör. az a társadalom, melyre tevékenységünk kiterjed, megértette czélzatunkat. helyesli felfogásunkat és törekvéseinket, annak bizonysága az a nagy, az a díszes és lelkes közönség, mely mai ünnepélyünket jelenlétével megtisztelte. Midőn ezért Társaságunk nevében a megjelent m. t. közönséget üdvözölve, annak hazafias köszönetemet fejezem ki van szerencsém a Társaság mai ünnepélyét megnyitni. (Lelkes éljenzés.) (Endrődi, dr. Imi ik, Hegyessi.) Ró dl Ödönön kívül még a Szigligeti társaságnak három olyan kiváló tagja szerepelt, mint EndrSdi Sándor, ez a csodálatos tehetségű poéta, dr. hurik Péter, az uj alelnök, ki ezúttal adta annak a tanujelét, hogy nemcsak gyönyörű verseket ir, hanem finom érzéke a költői müvek szépCPOOinülr ifmot'f/'tá-'S" megható szép alakítást mutatott be. A Kossuth- nótát többször megujrázták s végül a függöny előtt énekelték el Székel// Irén. Tompa Kálmán,. Kassai Károly és Turchányi Olga és velük az egész közönség. NAGYVÁRADI KRÓNIKA. Rabok vizsgája. (Saját tudósítónktól.) Nagyvárait, junius 27. A sok iskolai vizsgálat közölt, melyek most a tanév végén a nagyváradi tanintézetekben lefolytak, aligha volt érdekesebb és az életről, annak viszontagságairól elmélkedni szerető emberre meghatóbb, mint az, melyet tegnap délelőtt tartottak meg a nagyváradi fogház II. emeleti iskolai helyiségében, hol nem apró gyermekeket oktatnak, hanem azokat az embereket, kik az élet iskolájában már egyszer el- buktak. A mai kor fenkölt humanizmusa azonban, nem taszítja el a megvetés ördögszigetére ezeket a. szerencsétleneket, hanem szeretettel öleli őket magához, becsületes, uj életre akarja őket előkészíteni,, ha még nem fásult el teljesen szivük. És a humanisztikus büntetés ideálját akkor fogjuk elérni, ha a börtönök, a fogházak nem lesznek egyebek, mint szigorú iskolák, a hol újból igaz, derék embereket nevelnek a bűnösökből. Persze ez volna az ideál, de ezt halandó el nem érheti. Különös tanintézet ez a rabiskola. A növendékek folyton jönnek, mennek. Talán kétszáznál többen fordultak meg az elmúlt évben a rabiskolában és mégis csak harminezhatan voltak jelen a vizsgálaton A tnhhiok var... ----' " '
