Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

De könnyen történhetett volna. Hat pár pisztolyt töltöttek meg „egyelőre“, mert első vérig kellett lőni, egyre kisebb távolságból.

Két-két lövés nem talált. A harmadiknál már csak tiz lépésre állottak egymástól az ellenfelek. Gyulai Pál lő. Tóth Kálmán sértetlen. Rajta a sor. Bár akkor volt életében először pisztoly a kezében, elgondolta, hogy ilyen közelről könnyű megölnie ellenfelét. Azt pedig nem akarta; mert bármily harag is volt közöttük, nagyra becsülte, sőt szerette

Gyulai Pált.

Rá célzott hát a Gyulai Pál térdére.

A golyó — mert a pisztoly a ravasz meghúzásakor lefele rándult — bokáján érte Gyulait. Csak horzsolás történt, nem sebesülés; a jeles kritikus azonban mégis elesett; és estében mondta ezt a hires, valóságos szálló igévé lett viccét:

— Jól lősz, Kálmán, hanem rossz verseket csinálsz.

*

Pedig dehogy lőtt jól, szegény Tóth Kálmán. Az imént mondám, hogy akkor volt a kezében először pisztoly. A dolognak az volt a nyitja, hogy tiz lépésről nem igen nehéz eltalálni valakinek a bokáját még akkor sem, ha a térdére céloz az ember.

Tóth Kálmán lövését különben nemcsak ellenfele dicsérte meg, hanem saját segédei is.

Az időben iró-párbaj nem történhetett meg mágnás-szekundánsok nélkül. Grólokat vagy legalább is bárókat kellett keresni erre a lovagi szolgálatra, ha a tőid alól is.

Mialatt Gyulai Pál sérülését az orvosok bekötözték, Tóth Kálmánhoz oda lép az ő két mágnása:

— Valóban gyönyörű lövés volt. Gratulálunk. Csak azt nem tudjuk eldönteni: melyik lövőrendszer hive kedves Tóth ur? A svédé-e vagy a franciáé?

— A svédé . . . felelt Tóth Kálmán egy kis habozás után. (Miért tagadta volna meg épp a szegény svédeket ?)

— Látod, Nusi? Nem mondtam, hogy ez a telivér svéd iskola ?

Bernát Gazisi tréfáiból.

Egy szerény diurnista panaszkodott, hogy a kapitányi hivatalban mindig sötét van; maholnap megvakul.

— Fogasd össze, öcsém kapitányoddal ezt a

sok pesti naplopót, meglásd, mindjárt világosabb lesz.

*

Gazsi bácsit éjjeli tizenegykor a Nemzeti Színház előtt találják.

— Hova, hova olyan sietve, öreg?

— Megyek a színházba.

— Patvarba, hiszen már régen vége az előadásnak.

— Igen, de én a holnapi előadásra megyek.

*

Egyszer Vadnay Károly sziszegve dugta zsebébe kezét, amelyet Jókai jól megszorított.

— Az még csak semmi, vigasztalta Bernát Gazsi, hanem Jókai minap úgy megszorított a markában egy lazsiast, hogy az az omber ordított bele Körmöcön, aki kalapalta.

Az ötvenes év elején vedlett köpönyeges cserepár fogja el Bernát Gazsit az utcán. Gazsi ráismert, hogy Királyi Pál, akit — mivel vitéz honvéd" ként vett részt a szabadságharcban — annak uíána besoroztak az osztrák ármádiába, ügy került haza valahonnan Olaszországból.

— Arra kérnélek, mondj valami jó magyaros helyet, ahol nincsenek spiclik, s tisztességes emberek közt ehetik és lakhatik az ember.

— Barátom, felelt Gazsi, akkor eredj az Arany- Sasba ; ott még nem tudják, hogy vége van a forradalomnak.

Az Arany Sas volt a falusi nemesség fogadója. *

Az írói világban Nagy Ignác nem tartozott az Adoniszok közé. Róla hozta Gazsi forgalomba a következő anekdotát.

— Ah nagysád oly kegyetlen I Miért utasítja vissza szerelmemet ?

— Mert ön oly csúnya ! monda őszintén a hölgy.

— Istenem, feleié Nagy Ignác, hisz nekünk férfiaknak szabad egy kissé csúnyáknak lennünk 1

— Igen, viszonzá a nő, de ön felettébb visszaél e szabadsággal.

*

— Mi baja, Gazsi bácsi ?

— Nagy baj, öcsém. Reggelinél Kakapapamokolopulosz görög miniszter nevének kimondásában kitörtem a nyelvemet.

Ausztria Magyarország legelterjedtebb szaklapjának mai száma rendkívül érdekes tartalommal jelent meg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Keleti Lajos m. á. v. igazgatósági hivatalnok. — Előfizetési ár negyedévre 2 frt. — Szerkesztőség és kiadóhivatal s

Budapest. VII. kér., lAerepesi-ut 84.

*