Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Másnap megjelent a próbán, odament a színésznőhöz s röviden, minden ceremóuia nélkül elmondja, hogy fülig szerelmes belé s hogy ezt be is bizonyítsa» másnap délután meglátogatta a szállásán s kijelentette, hogy ezennel megkéri feleségül. Kornéliának az előadásra kellett menni s igy a vallomások megszakadtak. Szerepében véletlenül fehér ruhában és fátyollal jelent meg. Amint Petőfi igy megpillantotta, odament hozzá s igy szólott neki: — No lássa, kész a menyasszonyi ruha, itt a menyasszony. — A vőlegény is itt van, egészíti ki vidáman a leányka, csak a pap hiányzik. — Az mindjárt itt lesz, ha kegyed kimondja az igent. — Nos tehát: igen. — Ha papot hozhatok, oki megesket, elmondja a hitet? — El. Akkor Petőfi odafordult a színészekhez, hogy végezzék be hamar az előadást s maradjanak együtt, mert olyan boldog lakodalmat látnak, amilyen még nem volt a világon. A fiatal leányka zavartan nézett ide-oda, de boldog volt. Petőfi pap után járt, aki hirtelen tisztába hozza a dolgot. Mig a heves házasulandó ügyében járt-kelt, a leány nagy öröméből kezdett ébredezni; finom női érzéke bolátta, hogy ő még se való Petőfihez és örvendett, hogy nem találkozott pap, aki a törvényes formákon túl merte volna magát tenni. Petőfi a következő napon a préposthoz is elment, hogy dispenzációt kapjon. Még arra is kész lett volna, csak az esküvő megtörténhessék, hogy katolikussá lesz. Üly lázas, ingerült állapotban volt, hogy nem birt magával. l- Elutazása előtti estve imádott Nellijének szerenádot adott s a bandával eljatszatta ablaka alatt az A virágnak megtiltani nein lehet népdalát. Korán reggel gyorskocsira ült s visszautazott Pestre. De elébb megírta Kornéliának, hogy addig is, mig a törvényes eskü megtörténhetik: viselheti a nevét.Pestről is többször irt a szép kis színésznőnek. A szerelemtől áradozó levelek mély hatást tettek az ifjú leánykára, annyira, hogy elhatározta, hogy ha a művészetben fölebb haladhat egykor, s a nevét mint művésznő megalapíthatja, részéről is megtesz mindent, hogy házasságuk létre jöhessen. De mind e szép álmok szertefoszlottak, amikor egy Szatmárról jövő látogatótól megtudta, hogy Petőfi ott egy leányba fülig szerelmes, s eget-poklot megmozdított, hogy el is vehesse. Nagyon természetes, hogy ezután Kornélia Petőfi leveleire igen lakoniku3 választ adott: hogy az igazi szerelmet csak kitartás által lehet megmutatni, s az ő szerelme csak olyan szalmatüz, amilyenre anyagot minden vármegyében könnyen talál. Erre Petőfi egy hónap múlva válaszolt csak, de melyre Kornélia mindaddig nem akart felelni, mig egy megjelent költeményének első strófáján föl nem lelkesedett. Azt hitte, hogy ez a vers ő hozzá szól: Mi van innen távol ? a Tisza . . . Mi van a Tiszán túl ? Hortobágy. — Hortobágyon túl egy szép leány Kihez lelkem vissza-visszavágy! Majd azonban, amint tovább olvasta a verset, s látta, bogy a megénokelt szem, haj s egyéb vonások ő reá sehogy se találnak: akkor egészen aláesett álmodott mennyországából, s megírta a költőnek egy paródiában, hogy: „Nos, nem ignz-ó, hogy a Plor- tobágyon túl két ut van ? Szerencsés utat kívánok azon a másikon, a melyik nem a Királyhágó feló vezet.“ lálkozásnal a két szívnek drámai mozgalmassággal indult története vidám vígjátéki megoldást nyert.; Petőfi szembetalálta Kornéliát. Hidegen haladtak el egymás mellett, de néhány lépés után Petőfi visszafordult a művésznő felé: — Fiam van. — Nekem meg férjem, válaszolta hasonló rö-' vidsóggel Kornélia. — Isten áldja meg, kedves Nelli. — Isten áldja meg, Sándor. Egy iró-párbaj. Gyulai Pál és Tóth Kálmán közt 1855-ben pisztolypárbaj volt. Oka, amennyire én tudom, Gyulai kritikája egy fiatal költőnő verseiről. Tóth Kálmán; emlókjegyzetei között csak ennyit ir a dologról: „Egy ifjú költő magánlevelében erősen meg-í sértett egy jeles ifjú kritikust. A kritikus Kemény Zsigmondot kérte föl, hogy hívja ki párbajra a költőt.' Kemény szerette mind a kettőt. j Könnyezve lépett a költő szobájába s megindu-; lásában csak annyit képes mondani: I — Barátom, egyiketek meg fog halni! A sértés valóban durva volt s az ily sértések; megbirálásában Keménynek igen érzékeny, arisztokratikus felfogása volt; bár szerette mind a két félt, a párbaj legszélsőbb nemét tartotta szükségesnek, hogy lőjjenek mindaddig, mig egyik el nem esik, sőt még azt is kikötötte, hogy a párbaj színhelyén a sértő kérje vissza ellenfelétől a sértő levelet s azt semmisnek nyilatkoztassa ki. ügy is lett. Szerencsére a golyónak több okjektivitása volt, mint a segédeknek, s az egész affaire egy lábhorzsolással végződött. Volt aztán öröme Keménynek, a becsület meg volt mentve s nagyobb szerencsétlenség sem történt.“ lS48-bau ismét találkoztak Debrecenben. E ta....... m • í
