Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Vasárnap, november 7. EGYETÉRTÉS 9 Kutassy balesete. Lezuhant a us agyar repülőgépe Budapest, november 6, Könnyen végzetessé válható baleset érte ma délelőtt Kutassy Ágost doktornak, a magyar aviatikusnak a repülőgépét A repülőgéppel Kutassy már napok óta kísérletezik a rá- kosi lovassági gyakorlótéren, Dufour franczia mérnökkel, aki a Farma-gvár mérnöke. A biplán rövid ideig repült ma a levegőben, aztán hirtelen lezuhant. Az esést egy lovastiszt okozta, aki egyenesen nekilovagolt az aeroplán- nak. Dufour az erős szélben kénytelen volt gyorsan megfordulni, fordulás közben pedig egy erős szélroham a földre nyomta az aeroplánt. Dufour kibukott az üléséből, de szerencsére volt» annyi jelenléte, bogy a motor gyujtókéezülékét elzárja és ezáltal megakadályozza azt, hogy a gép fölrobhanjon. így szerencsére nem történt nagyobb baj és a jövő héten már újra fölszállhat rajta Kutassy. A baleset részletei a következők: Ma délelőtt a gyakorlótéren, ahol az aerop- ■ Ián csarnoka áll, nagyon sokan összegyülekeztek, hogy tanúi legyenek dr. Kutassy Ágost fölszállásának. Kutassy, aki igen gyakorlott aviatikus s aki Francziaországban számos bravúros repülést végzett, kijelentette, hogy a szeles idő nem alkalmas a fölszállásra. Becslése szerint a szél sebessége másodperezenkint 10—12 méter, ami igen erős, mert már a leghíresebb aviatikusok is meggondolják, hogy nyolczméteres szélben fölszálljanak-e. A repülőgépet mindazáltal kivitték a csarnokból a szabadba, mert a Farman-gyár képviselője, Du four meg akarta kísérelni a fölszállást. A szélmérő csak négy métert mutatott ugyan, Be nyilvánvaló volt, hogy a műszer elromlott. Bár nemcsak Kutassy, hanem többen is le akarták beszélni Dufpurt vállalkozásáról, a vakmerő franczia még's nyeregbe ült. Ekkor tizenegy óra volt. Elindították a motort s a repülőgép nekiszaladt a mezőségnek, majd lassan elvált a fűres földtől B két-négy méter magasságban repülni kezdett. Á közönség éljenzett, tapsolt. Szemben a széllel is pompásan repült, ingadozás nélkül, ami a Far- man-gép jóságát bizonyította. Az első fordulóban kétszer is érintette a földet, mert a nagy szélben nem akart magasra emelkedni. Már mindenki azt hitte, hogy baj nélkül múlik el a vakmerő vállalkozás. Dufour azonban nem elégedett meg a sikerrel, nem állt meg az első körnél, ami baimadfél kilométeres útnak íe'-'l meg, hanem folytatta útját a levegőben. Ismét megtett fél kört. Ekkor történt a baleset. A gyakorlótér körül számos huszártiszt és tüzértiszt lóhátról nézte a nagyszerű mutatványt. Egyikük, egy csukaszürke zubbonyom tiszt azonban közelebbről óhajtván látni a röpködő csodát, belovagolt a térre s egy dombon ficzánkoltatta a lovát, éppen azon a ponton, amely útjába esett az arepolánank. A közönség már pillanatokkal előbb megsejtette a veszedelmet s integetett, kiáltozott a óvastiszt felé, hogy gyorsan távozzék, mert közeledik a repülőgép, ügy látszik, hogy a lovas vagy nem volt ura a propeller zakatolásától nyugtalan paripának, vagy abbap a hitben volt, hogy a repülőgép mögötte fog elszállni, mert nem ment le a dombról. A hiplán most közvetetlen a Lvas elé érke- stt. Dufour is kiáltozott rá, do hasztalan. A franc-:a mérnök, nehogy elsodorja a lovast, kénytelen volt hirtelen balra fordulni. Bizonyosan »1- JurüB is volna ez neki, ha szélcsöndes az idő, de a tiz-tizenkőt méteres szélben egyszerűen önfeláldozás volt Dufourtól, amit megcselekedett. A hirtelen fordulatnál a csapó szél lenyomta az arcoplán bal alsószárnyát a homokos földre, amitől a repülőgép jobbra billent, majd orra bukott. A közönség megdöbbenéssel látta, amint a repülőgép a két-három méteres magasságból lezuhant. A hatalmas zökkenéstől a pilóta kibukott üléséből. A motorból láng csapott ki. Mindenki kataszt.ófátöl tartott, de Dufour nem vesztette el fejét, hanem fektében hátrahajlott a földön s elzárta a - otox gyujtókészülékét. A repülőgép, mint egy szárnyaszegött madár terült el a földön. Kutassy, aki automobilon követte a repülőgépet, rögtön ott termett a oaleset helyén. Megöletette Dufourt s nem kesergett anyagi kárán, hanem örvendezett, hogy barátja épen került ki a bajból. A magyar aviatikus, aki tanúja volt Francziaországban Feiber kapitány szerencsétlen halálának, kijelentette, hegy Dufour is úgy járhatott volna, ha Voisin-féle gépen ül. A Voisin- féle hiplánon és a többi rendszerű aeroplánon is az aviatikusok egy szekrényszerü ülésben foglalnak helyet, amelyből lezuhanáskor nem tudnak kiszabadulni s ki vannak téve annak, hogy a faru- dak és a gépalkotórészek fölnyársalják. A Far- man-féle biplán, tehát Kutassy gépe az egyetlen, amelyen az ülés elől nyitott s az aviatikus a lebukáskor ki’uthat belőle anélkül, hogy a különféle foggantyuk és rudak keresztül döfnék. A repülőgépben esett rongálás három-négy nap alatt helyrehozható. Alváza törött össze, alsó szárnyfölüleúe lett foszlányos, propellerje szakadt darabokra, de felső és hátsó része ép. Legértékesebb része, a Vivinos-motor nem sérült meg. anyagi kár alig ezer korona. Kutassy a jövő 3-éten kedden, vagy szálán már megteheti első útját a h lyreállitott repülőgépen. A Peíöfi-ház. Budapest, november 6. A magyar irodalom nem igen panaszkodhatik poéta-szegénységről. Nem kezdődött ugyan valami túlságosan korán az efajta munkálkodás minálunk, hiszen régi közmondás, hogy a kardesattogás között hallgatnak a múzsák, de, hogy megkezdődött: jöttek is egyre sokasodó csapatban az irók. A középiskolában eleget kinlódunk a nevük, a munkáik betanulásával, pedig, igazában, vájjon hány él még iguzán a halhatatlanok közül? Talán öt. Talán hat. Talán hét. (S ezek javarészét de minden egyébnek tartották kortársaik, csak éppen nem halhatatlannak !) Petőfi e között a hét-nyolez poéta között van s hogy ezt akkor emlegetjük, amikor az ereklye- muz-eumát avatják fel: nem hiábavaló beszéd- Fe- tőfi nem tartozott a népszerű poéták közé, — meg halála idején sem. A fiatalság egy kis része rajongott érte, de a „mértékadó“ irodalmi fórunytk nem nézték öt igazi poétának, — tanú rá Gyulai Pál, aki 1854-ben még nagyban védelmezi a kritikusokkal szemben és küzd az elismertetéseért. Ettől kezdve napről-napra nő és ragyogóbbá válik a neve, — ám a skeptikus nyugodtan mondhatta: csak szeszély, csak hangulat az egész. Gyöngyössy István is lön olyan hires, ha nem híresebb, pedig hát Gyöngyössy nem tartozott a nagy poéták közé . . . Am a hir, a dicsőség: nem múló hír, ne.n múló dicsőség volt. A tömeg szeretete nem érde- metl'en't ölelt körül. Hatvan év telt el azóta, hat van hosszú év; ha tévedett volna a tömeg, M"> rándult volna. Más már a látása, más az érzése, má3 a mai ember minden porczikája, kicserélődött már teljes egészében — és ha ennek daczára ’Vtőti még mindig él, még mindig a legkedvesebb és legnagyobb poétája a magyar népnek: akkor ez azt jelenti, hogy az emberek lelkének olyan érzéseit, olyan húrjait, olyan belső hangjait ütött-? meg, melyek túl vannak és kívül állnak minden változáson, kicserélődésen, átalakuláson. Az emberi szenvedélyek mélységeihez jutott el Petőfi — oda, ahova csak az igazán nagyok jutnak el. A halhatatlanok. Meg kell ezt állapítani most hidegen és nyugodt objektivitással, bármennyire természetesnek is látszik egyébként; meg kell ezt állapítani, hogy kellőleg méltányolhassuk a Petőfi-Társaság — s ennek é'én különösen Herczeg Ferencz és Kéry Gyula — érdemeit, mikor lankadatlan buzgalommal és ernyedetlen igyekvéssel végre létrehozták a Petöfi-házat. Mert — hiába — a magyar nép befogadhatta és befogadta Petőfit a szivébe-lel- kébe; lelkesedett és lelkesedik érte; de tenni "s valamit, amikor aprólékos, fáradságos munkáról volt szó: ez ősi magyar szokás szerint — már nehezen ment. A Petőf’-Társaság éveken át tartó, lelkes, önfeláldozó munkálkodása kellett ahoz, hogy végre létesüljön a Petőfi-ház, egyik méltó etappe-jául annak a hatalmas kulturális munkának, amelyet a Társaság végez az irodalomban is Petőfi emlékének ápolásában. SteinheiEné bírái előtt. — Az inas a gyilkosságról. — Páris, november 6. Jóllehet a Steinheil-per tárgyalása eddig, a Leiéire színész inezidensótől eltekintve semmi olyan nevezeteset se hozott, amit már a gyilkosság óta ne tudtunk volna, a párisi lapok hasábokat töltenek meg a tárgyalás részleteivel. A sajtó tette meg „a tragikus özvegyet“ Francziaország ez idő szerint legérdekesebb személyiségévé. A „szép“ özvegy egy évet töltött fogságban és az egykor csábitó szépsége sokat szenvedett e hosszra idő alatt. Madame Steinheil arcza beesett, mély redő vésődött szemöldökei között az orra fölé. Vonásai élesebbek és arcza lefogyott. Szóval — megvénült. Csak a szürke szemének van meg a régi varázsa s bágyadt tekintete valami szelid bájt ad neki. Elleniben arezéle kemény és közönséges. Madame Steinbeil tökéletesen uralkodik magán és minden mozdulata ki van számítva. A tárgyalási termet színpadnak tekinti, amelyen — játszik. Madonna módjára tudja a szemét fölvetni, mintha minden szentet tanúként akarná felhivni ártatlansága bizonyítására. De tud rendkívül heves és szenvedélyes lenni. Minden idege remegni látszik és hangja, melyet a tárgyalás kezdetén alig lehetett hallani, ez a hajlékony, még mindig gyöngéd, szép hang, erős drámai lendületre is képes. A szép vádlott konok kitartással adja a.z ártatlant és üldözöttet s fegyvere a mesteri árnyalás. A harag és felháborodás után zokogáshoz folyamodik; majd vad és szilaj, majd pedig megadó, vagy csendesen turbé- koló. Kézmozdulatai előkelőek, fekete szegélyű, finom zsebkendőjét sokszor tartja szeme elé és kecsesen támaszkodik balkarjára. Minden pózában —- az örök nő marad. A tárgyalás kezdete előtt nagy volt a tolongás, hogy Steinheilmét láthassák. Á hányszor egyike az irigyelt szerencséseknek a teremből kilépett, a kiváncsiak tömege e kérdéssel ostromolta: — Szép? . . . Csinos? És többnyire igy hangzott a felelet: — Becsületemre nem szép... nem is csinos. De azért nem kevéssé imponál a szívóssága, melylyel szünetlenül ismétli: — Semmi közöm a gyilkossághoz! Mielőtt a tárgyalás első napján zárkáját elhagyta, egy csésze teát ivott és két lágy tojást evett. —■ Erőt kell gyüjtenem a védekezésemhez, — mondta. — Nem magam, hanem leányom miatt kötelességem védekezni. Amikor pedig czellájába visszatért, egy csésze húslevessel kínálták meg, de ő egy kézmozdulattal visszautasitotta, ágyára feküdt és néhány perez múlva már mélyen aludni látszott. De Valles törvényszéki elnök sok ellenséget szerzett magának az által, hogy szigorúan intézkedett a belépőjegyek kiadása körül. Még a legközelebbi rokonaitól és barátaitól is megtagadta a jegyeket, sőt az igazságügyminiszter is hasztalan lépett közbe egv külföldi diplomata érdekében. Nők egyáltalában ki vannak zárva a tárgyalási teremből. de csakis ily módon lehetett azokat a kimos tüntetéseket és szenvedélyes jeleneteket elkerülni, melyek rendesen a párisi tárgyalások menetét meg szokták akasztani. Egyesek mindenféleképpen megkísérlik a terembe jutni, de a kérlelhetlen ellenőrzés minden fúr fangot lehetetlenné tesz. A szenzácziós per nemcsak Lefébre, a kis
