Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Vasárnap, november 7. vidéki színész fejét zavarta meg. Egy ügyvédet például, a tárgyalás első napján, egy nő rohanta meg a kapuban. — Madame Steinheilt akarom látni! — szólt titokzatosan. — Miért '■ Az asszony ujját ajkára nyomva és egy iratcsomóra mutatva, suttogta: — Pszt! Meggyőző bizonyítékokat hozók! — Kitől kapta azokat? — Szent Teréztől. — Hogyan ... Szent Teréztől ? — Igen. Szent Teréz — az anyám. Természetesen rögtön felismerték, hogy eszelős és eltávolították. Mennél előbbre ha!ad külömben a tárgyalás, annál inkább elkápráztatja Ste;mheil- né a birósáffot nagy szinésztalentumával. A tegnapi tárgyalás első részén kizárólag a gydkoseátr éjszakájáról esett szó, csak aztán került sorra a Steinbeil-pár anyagi helyzete. A vádlott d:csekedett vele, hogy kitűnő gazd- asszonv volt mindig, amit az elnök a fe1 jegyzésekből elismert és megerősitett. Majd a gyilkosságot követő reggelre térítette az el nők a kihallgatást és a vizsgálat adataiból megállapította, bogy Steinheilné a szörnyű éjszaka ntán való hétfőn reggel, mikor Couil- lard inas belépett szobájába, sem férje, sem anyja felől nem tudakozódott. A védő tagadja ezt, Steinheilné pedig azt hozza fel mentségéül, hogy nem mehetett férje szobájába, mert a jelenvolt orvosok nem engedték. Az elnök azonban megállapítja, hogy akkor az orvosok még meg sem érkeztek. E jelenet ntán Steinheilné sirógörcsöt kanott s fel kellett függeszteni a tárgyalást. Jó hosszt! idő telt bele, mig folytatni lehetett a vádlott kihallgatását s azt be is fejezték. Te'jes három órán át tartott Seinheilné vallatása, aztán sorra kerülték a tanuk. A mai nap. Újabb taktikája Steinheilncnak, hogy mindenképpen gyöngéd anyának akar mutatkozni. Mikor az elnök kérdőre vonta, hogy miért kevert a súlyos gyanúba ártatlan embereket, Steinheilné azt válaszolta, hogy leányára való tekintettel tette. Az ékszerekkel való gyanús manipulácziók oka is a kis Márta volt s erről Steinheilné a következőket mondta: Nem akartam, hogy Márthám megtudja, hogy az ékszereket szeretőimtől kaptam. Bizonyára nem minden Irány olyan érzékeny, mint az én Mártám. Az a Márta, aki köztem, és Bor- derell között az érintkezést közvetítő*'", távolról sem ilyen érzékeny. És az is bizonyos, hogy ha úgy éltem volna, mint a hivatásszerű nők any- nyi és olyan szép ékszeivm volna, hogy a her- czegnők is megiri Érvelnének érte. Aztán szóba kerültek azok a hazug c-lheszélé-; sok, amelyeket Steinheilné a lapokba ju"tatod, hogy másokra terelje a gyanút. — A sajtóra nem haragszom—• mondotta a vádlott, noha a hírlapírók vezettek rá, hogy Cail- lardot gyanúsítsam és aztán Woif Sándort, akit. emiatt le is tartóztatták, ele ugyanakkor fogtak el engem is és megkezdődött az én borzasztó már- tiremságom. A rendőrök közül csak Buchotte rendőrbiztos Vallomása volt jelentős, aki a gyilkosság után való reggel elsőnek érkezett a St-einheilék házába és mindjárt elmondta: — Itt nagyon tiszta munkát végt-ztek. Ez a rend a rendellenségben semmi esetre sem vall apa- ehok durva kezére! A mai tárgyalás kezdetén különben Steinhe’né kihallgatása bevégződött és most sorra felvonulnak a tanuk. A rendőrök vallomása jelentéktelen volt és Couillard nem mondott semmi újat, Stein- hnilék volt inasa típusa, a férflcselcdnek. Az elnök felszólította, hogy beszélje e1- a gyilkosság éjszakáján és másnap reggel törté- teket. Couillard azt felelte, hogy az éjszakáról semmit sem tud. mert mé’yen aludt fönn az emeleten ’*»r£ szobájában, ahová a hang sem hat el. Olyan bizonytalanul, akadozva és halk hangon beszélt, hogy au elnök többször figyelmeztette és biztatta, hogy beszéljen hangosabban. Mikor reggel lejött, hallotta úrnőjének szavát: Remy! Remy! Ugyanolyan ban10__________________________________ ! gon szólította őt, mint máskor, kiáltása nem árult el félelmet vagy izgatottságot. — Bementem — folytatta Couillard — de semmit sem láttam. Elnök-. Mikor volt ez? Couillard-. Aznap majdnem egy egész órával hamarabb keltem föl, lehetett úgy háromnegyed hat érakor, mikor lementem az urasághoz. Madame hívására besiettem az öltözőszobába, de nem talál, tam ott. Benyitottam a hálószobába és akkor láttam, hogy úrnőm az ágyhoz van kötözve. Hamar elvágtam a köteleket előbb a lábán, aztán a karján. Az ágy nagy rendetlenségben volt, a takaró visszavetve egészen úrnőm térdéig. Nem volt szorosan megkötözve és könnyem elvághattam a zsineget zsebkésemmel. A védők figyelmeztették a tanút, hogy elbeszélése ellentmond annak, amit a vizsgálat sorún ő maga vallott és amit az imént a kihallgatott rendőrök mondtak. Elnök: Nem voltak a vádlott karjai a feje fölött lekötözve? Couillard: Nem, a mellén átkulcsolva voltak. Az ablakhoz rohantam és segítségért kiáltottam. A védők egyike figyelmezteti a tanút, hogy a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy Steinheilne karjai a feje fölött voltak lekötve. Couillard: Azt én nem mondhattam, mert hazugság lett volna. Az elnök elrendeli a vizsgálati jegyzőkönyvek felolvasását, amelyekből kiderül, hogy Couillard akkor egészen másképp vallott. Az egész jelenet alatt Steinheilné gúnyosan mosolygott Couillardra. Lefebrc orvos volt a következő tanú, aki elmondta, hogy Steinheilné megkötözését vallatásakor, tehát hivatalosan nem állította szélhámosságnak. Lehet, hogy mondta ezt, de csak orvosköllcgái előtt, a réndőrbiztoenak effélét nem mondott. — Ha nem is beszéltem szimulálásról, mert hiszen nem volt jogom ítéletet mondani, de állíthattam, hogy a megkötözés nagyon laza volt, a madzag nem vágott be az asszony testébe, nyomot nem hagyott. Még egy orvostanut hallgatott ki a bíróság arról, hogy minő volt az a vattaköteg, amelyet Steinheilné szájába gyömöszöltek. Ez az orvos azt állitja, hogy a vattát Steinheilné a kezében tar-, tóttá s nem lehetett a szájában, mert nem volt nyálas. Ezzel végződött a mai tárgyalás. Holnap szünet lesz és csak hétfőn délben folytatják a port. ___________EGYETÉRTÉS T ÁVIRATOK. A bolgár királyné Bukarestben. Bukarest, november 6. A bolgár királyné a legszigorúbb inkognitóban a királyi pár látogatására ideérkezett. A vendégek a király, a királyné és a trónörökös pár Peles-kastélyba kisérték. Cook anyaga. Jfopenhága, november 6. Az egyetemi tanács ma délelőtt elhatározta, hogy a washingtoni földrajzi társaság azon kérelmét, hogy képviselői részt- vehessenek dr. Cook okmányainak megvizsgálásában, a következő távirattal intézi el: Az egyetem nem kívánja a felajánlott küldöttek részvételét, mert feltételezi, hogy dr. Cook anyaga a vizsgálat után más tudományos intézményeknek is rendelkezésére fog állani. Közgazdasági táviratok Amerikai tőzsdék zárlata Newyork. nov. 6. nov. 5. nov. 4. Búza helyben 121% 120% 120% deczemberre 11014 109% 109% májusra lOüVa 108% 108% Tengeri deczemberre 69% 6914 69% májusra 68% 68% 68% Chicago. Búza deczemberre 103 101% 101% májusra 102% 101% 101% Tengeri deczemberre 58% 58% 58%-s ■ Newycrk, november 6. Gyapot Newyorkban, helyben 14.35 (14.70). Gyapot deczemberre 14 20 (14.30). Gyapot februárra 14.35 (14.50). Gyapot Ncw-Orleansban, helyben 14% (14%). Petroleum Stand white Newyorkban 8.05 (8.15). Petroleum Stand white Philadelphiában 8.05 (8.15). Petroleum Rafined in Cases 10.45 (10.55). Petroleum Credit Blanees at Oil City 1.48 (1.53). Zsir Western steam, 13.40 (13.00). Zsir Rohe és Brothers 13.60 (13.40). Chicago, november 6. Zsir novemberre 12.75 (12.70). Zsir januárra 11.75 (11.75). Szalonna short clear 11.12 (11.12). Sertéshús januárra 20.12 (20.07). 8z eredeti „Pillangó basszon?.“ Puccini „Pillangó kisasszonyfának szövegkönyve meghatóan őszinte. Legalább a czimlapow. Nem hallgatja el, hogv azt a librettót ..Long John L. nyomán" szabdalták és férczelték össze operai czólokra, És el lehet róla mondani, hogy becsületes, tiszta, rendes mesterembermunka. A librettisták öntudatos büszkeséggel verhetik a mellüket és az opera világsikerének iő nagy részét Puccini muzsikája mellett a maguk számlájára is Írhatják. De ki gondol a „Madame Butterfly“ zenéjének hanghullámai hallatára, a már régóta elfelejtett amerikai származású novellára, mely a dalmii könyvhöz olyan értékes anyagot ) nyújtott. Long John Luther müve Európaszerte ugy- j szólván ismeretlen volt. Ekkor egy bécsi írónő — i Trebitsch-Stein Marianna — lefordította az é'de- j kés novellát. A szerző, a fordítás jogáért hozzáfor- ) dúló fiatal hölgynek hosszabb levelet irt, melyben több figyelemre méltó dolgot mond a müvéről. Szerénységében az elbeszélés fövará/sát annak a naiv „Slang“-nak, — „Egyesült Államokbeli“ nyelvjárásnak tulajdonítja, melyet Cso-Cso-Szan, a „japán Gretcben“ használ, annak a „pigeoa- English“-nek, melyet Egvptomtól Japánig az egész Keleten beszélnek. Aki a novellát szeretettel olvassa, csakhamar arra a meggyőződésre jut, hogy a tisztán emberi szépségei sokkal értékesebbek és hogy a kis japáni nőt az irodalom klasszikus nőalakjai közvetlen szomszédságában illeti meg hely. A történet tényleges hátterét ebben az esetben csakugyan közismertnek kel! tekintenünk. Az opera-libretto híven követte a novellairó nyomait. Cso-Cso-Szan Pinkerton amerikai tengerésztiszt nejévé lesz. A férj rövid szerelmi tavasz után elhagyja nejét és a hazájába visszatér. Cso-Cso- Szan kis gyermekével és egy cseléddel otthon marad s várja a hűtlent, aki megígérte, hogy visszajön, amikor a vörösbegy fészket rak. És semmi se képes bizalmát, hitét megrendíteni. Pinkerton csakugyan visszatér Japánba, csakhogy egy másik feleséget, egy szőke amerikai nőt hoz magával. Ekkor Cso-Cso-Szan meg akar halni és mellébe döfi azt a kardot, melynek pengéjén ez a felirás ragyog: „Haljatok meg becsülettel, ha nem élhetek becsületben.“ A librettistának nincsenek is mélyebb aggé lyai. Cso-Cso-Szan megcsókolja gyermekét. Kun: Pinkerton kiáltja: „Butterfly! Butterfly!“ A szf gény pillangókisasszony az ajtóhoz vánszorog, hog kinyissa, de ereje elhagyja és maghal. A novellista nem keresi ennyire a hatás Nála hiányzik Pinkerton megbánása és büntuda^ valamint Cso-Cso-Szan meghalási szándéka se látszik olyan megmásithatlannak. Az ’gaz, hog földiéi megtanitották meghalni, do az az idege — aki mindenévé lett — viszont arra tanított; hogy az élet szép. Sajátságos végzet. Még csak most tudja, m. lyen szomorú meghalás. Pinkerton jött & mk denneb, mindenkinek a helyét foglalta el... mat után semmit se hagyott . . . csak a gyermekét. „A Baby sírva mászott ölébe. Hü cseléde hozz sietett és bekötözte sebét.“ így végződik a novella. Kevésbbé tragikusai de talán kegyetlenebbül. (
