Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

BUDAPEST, PENTEK, JANUÁR lu.

Hoitsy Pä*

<í7-G»-k:«9ZtŐ.

KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV. PAPNÖVELDE-UTCZ A 8, Telefon száma 706.

gTRDETMEKET £3 NY1LTTERBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELYESZ A KIADÓHIVATAL, Páriában föttgyn3MsésrSnk : John F, Ion? ; & Cie. 31 bis. Fjvnb. Hootagartre

11. Bloomsbury Square.

Frankfurtban a Itt : Nénwtorszáei kiz»r«agos vezérképviselöaégtlok Daube G. L. és Társa*, valamint összes fiókjai.

Becsben: Danneberg I„ í. Kumpfgasse Nr. 7. Dukes M. utódai, t.. Wollzeile Nr. ti—8 . Haasenstein és Vogler. I., Wallfischgass® 19« Mosse Rudolf SeilerstUtte Nr. 2.

Oppelik A.. Stubenbastei Nr. 2.

Schalek Henrik, I., Wollseile Nr. 14. Zfiriohben: Orell, Fttasli & Co. és valamennyi hirdetési iroda*

Katonai egyezmény Ausztris-Bfagyarország és Bománia kdzBtt. Bukarestből jelentik: Beavatott

politikai körök tpljpsPD hitelrsnek tartják az Echo de Ptris-n»k azt a hírét, bogy Aimlrh-M'gyarors'/ág és Románia kö/ött Ipguj.t'ban titkos katonai eeyezmény jött iétr-. Az egyezmény feltételei a következők : Ha Aus'/tria-Magy.rország éa Oroszország kötött háború ütne ki, Rom iniu a jassy-i és galatii útvonalon

200.000 embert tartozik mozgósítani, hogy megakadályozza a déli orosz hadtest összeköttetését a kieviv^l. Romáoia csak az psetben vesz tényleges részt a hadjáratban, ba jtusztria-Magt/arországra a helyset kritikussá válnék. Ez esetben Románia támadó álláspontra helyezkednék. Ausztria-Magyarország biztosítja Románia területi épségét mindennemű orosz invázió ellen. Ez egyezménynyel hozzák kapcsolatba azon körülményt, hogy az utóbbi időben számos román katonatisztet vezényeltek ki szolgálaltételre az osztrák-magyar hadseregbe.

Idegenek birtokszerzése Zemplén vármegyében húszezer kai. nőid birtok uj gazdát cserélt a mai napon. Valami gróf Guidó Henckel Donnersmarck űré volt ez a hatalmas birtok s a mai napcn megvásárolta Hering János drezdai lakos három millió koronáért. Igazán fáj nekünk megírni az ilyen hireket, mert a zemplénvármeeyei birtokvétellel a magyar állam testéből mintegy kiszakítottak egy hatalmas darabot. Németországban a kormány éber figyelemmel őrködik a felett, hogy a hol csak lehetséges, földbirtok megszerzésével erősítse a birodalmat A mi kormányunk bizony keveset törődik vele. Németországban a birodalomhoz csatolt lengyel területen a lengyel nemes uraknak domíniumai egymásután kerülnek a kormány kezébe bármily magas áron is. Nálunk senki se gondol ezzel. Erdélyben erősen terjeszkednek a románok. Igyekeznek a magyar kézen levő birtokokat megszerezni, s a hűi aztán igy megvetették a lábukat, ott meghonosítják erkölcsüket, szokásaikat. Az a darab föld, a melyre viskót építettek, a magyar állam egysége elleni aknamunkának műhelye lesz. Gróf Guidó Henckel Donnersmarck és Hering János urak nem magyar emberek, nem is laknak Magyarországon. Az apjuk se volt magyar, a nagyapjuk se. Egyik birtokos volt Magyarországon, a másik pedig birtokos lesz Magyarországon. A földmivelésügyi kormány pedig zsebbe dugja a kezét és ezt nem nevezi beözönlésnek. A paraszt pedig huzza az igát tovább és eltűri, hogy idegen földesúr idegen nyelven rendelkezzék vele.

Tünetek és Tűnődések.

i.

Petőfi koponyája. Furcsa kérdés ez a koponyakérdés. Nem is hülye agyak vetették föl. Minő izgatón szép dolog lenne az, ha Petőfi után a legnagyobb és legszentebb ereklyének, épen koponyájának juthatnánk birtokába. Ezüst keretbe tennök, üveg boríték alá helyeznék, a Petőfi társaság vagy az akadémia vagy a nemzeti muzeum dísztermében elhelyeznék s eljönnének a magyar nép tömegei s megnéznék azt áhítattal, kegyelettel s elbeszélnék azoknak, a kik még nem láthatták — büszkén és ünnepi komolysággal, hogy ök már látták Petőfi koponyáját.

Mégis hülyeség az egész dolog.

Tegyük föl, hogy a koponya valódisága nem esik kétség alá. Tegyük föl, hogy az egyik szemfoga csakugyan olyan, a milyennek Jókai látta az élő Petőfi szemfogát. Higy- jük el, hogy az egész koponya embertani méretei a maguk összességükben ráillenek Petőfire. Hogy miért illenek rá : azt ugyan nem tudja senki, mivelhogy Petőfi korában azok a méretek még tudományosan meg nem voltak szabva s azokat az élő Petőfi koponyáján nem is alkalmazta senki. Hanem hát mindég/. Higyjünk el mindent, hogy legyen Petofi- koponyánk.

Hát mink lenne akkor, ha Petőfi-koponyánk lenne ?

Birtokunkban lenne egy ütött-kopott halálfej; — sok ledér és sok dévaj és sok komoly elmélkedésnek alkalmas tárgya.

Eljönne a koponyamérö; szalagjával összevissza mérné keresztben, hosszában; egy ívnyi papirost tele írna ákom-bákom szavakkal és számokkal és elvégre kisütné, hogy épen ilyen koponyája tiz millió embernek van a középafrikai Albert-Nyanza tavától föl Szibéria Pecsora folyamának torkolatáig. Kisütné, hogy Petőfink ugyan csak egy volt, de Petőfi-kopo- nyát szerezhetünk millió számra.

Eljönne az élettudós és boncztudós s a koponya üregeiből kiszámítaná, hány grammot nyomott Petőfi agya s mennyi volt abból a szürke és nem szürke állomány. S megtudnék, hogy Petőfinek akkora agya volt, mint egy Dob-utczai becsületes szatócsnak, a milyen szatócs pedig magában Budapesten is van vagy tízezer. Úgy járnánk vele, mint tisztes emlékű Lenhossék járt Deák Ferencz agyával. Kimutatta a jámbor professzor, hogy a legtöbb rakparti zsákolónak épen akkora agya van, mint Deák Ferencznek.

Eljönnének a dévajkodók és eszelősek s elmondanák prózában és versben, mit beszélt nekik Petőfi koponyája az éjfél óráiban. Eljönnének a ledérek s mikor látnák, mily áhítattal nézi a tömeg Petőfi koponyáját: ellopnák egy vigyázatlan pillanatban s tennének helyébe egy kosfejet vagy borjufejet. És igy tovább. A hogy Hamlet sírásói beszélnek a koponyákról: úgy beszélne sok ember Petőfi koponyájáról.

Hagyjuk ezt a bolondságot.

A múlt század közepén megtalálták Dagobert király koponyáját, a mikor már ezerkéí- száz esztendő óta feküdt a föld alatt. Mit nyertek vele a németek és francziák?

A ki Jézusnak valódi koponyáját fölmutná: elevenen kellene megégetni. A vallás legszentebb költészetét tiporná lábbal.

Zrínyi Hona koponyája megvan Konstantinápolyban. Koporsóban, sírban, márvány födél alatt. Senki se látja. S igy van jól. Ha haza hozzuk : mi is rögtön eltemetjük. Most mindnyájan ismerjük Zrínyi Ilona dicső arczát. A ki szabadságunk hőse s nemzetünknek bujdosó vértanúja, imádott emlékű fejedelmünknek, az utolsó Rákóczynak édes anyja. Az égnek minden ragyogó sugára s a honfiszivnek minden áldó érzése veszi körül megdicsűftlt alakját. S im most tegyétek ki közszemlére koponyáját. Korhadt, likacsos, szennyes halálfej áll előttetek, legtöbb foga hiányzik s a mi megvan: valamennyi odvas, — két szemürege úgy néz rátok, mint mesebeli rém.

Megcsonkítjátok Petőfit, ha koponyáját megtaláljátok. Petőfi úgy tökéletes, hogy a mi benne ember volt: mindaz eltűnt örökre. Hadd maradjon hát mindaz fönt az égben s lent a föld porában.