Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
572 TÁRHÁZ. Kakas Márton levelei. CXXX. Levél. Egy merész indítvány. Tisztelt szerkesztő ur, engedje ön bámulatomat kifejeznem azon prófétai előrelátása felett a Vasárnapi Újságot intéző és annak iránytadó orroknak, melyek az eseményeket oly messziről előre megérezték. Az év elején hoztuk II. András király arany bulláját; október 20-ka volt rá a válasz; adtuk báró Vay arczképét; lett belőle kanczellár, bemutattuk Verböczyt arczképben, életirásban : s íme újra megjelent Verbőczy, maga előtt hajtva, mint nap a felhőket, az egész Verordnungtábort. Oh ha én nekem politizálnom lehetne! Ha az a Vasárnapi Újság felvehetnél Emlékzik rá tisztelt szerkesztő ur, mikor a Vasárnapi Újság legelső évfolyamában Omér basa arczképét adtuk, aztán a mikor csak lehetett, meg-megloptuk a politikát, tudniillik adtunk egy-egy csernájai csataképet, s elmondtuk, hogy Omér basa mit ebédel? aztán mindannyiszor rögtön szaladt a lappal egy igen tisztelt kollégánk a politzeyra, fellármázta azon különben igen kompatibilis urakat, hogy micsoda szörnyűség ez! hogy engedhetik meg a Vasárnapi Újságnak azt, hogy politizáljon? minket aztán felhivattak, verweisoltak, sőt úgy tudom, hogy egyszer a politizálás miatt verwarnoltak is. Ekkor kapott kiadónk engedélyt a Politikai Újdonságokra, melyet szintén ön szerkesztvén, valahogy per sundám bundám a Vasárnapi Újsághoz annek- táltunk. Egy czimrajzot kaptak (tudja ön, hogy a Nro. helyen a Panno- nia-tartotta paizsban, Magyarország czimere volt, de azt onnan, mint erkölcsrontó képet el kelle távolitanunk) egy szerkesztőjük volt, egy formátum; az előfizetés a kettőre együtt kevesebb, mint külön. A közönség végre is hozzá szokott a két lapot egynek tartani. Hanem azért a nagyhatalmak nem ismerték el az annexiót; azért még a Vasárnapi Újságot lefoglalták ezért a sorért : „Simák a bús magyarok.“ „Hogy mernek sirni a magyarok?“ förmedt fel erélyes főgondviselőnk ott a Dunaparton, önt maga elé hivatta. „Miért sirnak!“ a mire ön azt felelte : „azért, hogy nem kel a repcze, meg a kukoricza.“ Ugyanakkor engemet azért kergetett meg, hogy „miért mernek remélni a magyarok?“ Tóth Kálmánt pedig Cayennel (de nem paprikával) fenyegette azért, hogy mosolygott. Tehát nem politikai szerkesztőknek sem „sirni“, sem „remélni“, sem „mosolyogni“ nem volt szabad, mert ezek mind politikai aktusok. íme azonban fordultak az idők; a feladó kolléga is eltűnt, a dunaparti haragos ur is eltűnt; magyar kanczellár parancsol a sajtóval, talán csak lehet egy okos szót szólani? Mi legyen ez okos szó, hadd halljuk ? Hát csak annyi legyen, hogy „ime“ nagy jó uraim, itt van a Vasárnapi Újság, itt van a Politikai Újdonságok, tetszik látni, ugy-e? A két lap egyforma, ugy-e? Egy szerkesztője, egy kiadója, egy közönsége van, (még a bélyeg is egyforma rajta), csak a programmja kettő. A cautio úgy is le van téve az egyikért s kettőért is épen annji volna. Tehát miután a státusra nézve úgy is mindegy : egyszer mondja-e el az ember hetenkint, vagy kétszer, a mit már csakugyan el akar mondani, tehát engedjék meg, hogy a Vasárnapi Újságban is lehessen hébehoba olyan tárgyakról enyelegni, a milyenek most leginkább divatban vannak, mert hiszen tulajdonképen nekünk szabad is a divatról Írnunk, s az eddigi personal-unióból ezentúl territorial-unió lehessen. E volna az én merész indítványom, s minthogy merész, épen azért hiszem, hogy teljesül, mert most olyan esztendőt élünk. Addig is pedig követelem, hogy az eltávolított nemzeti czimert tessék rögtön visszaállíttatni Pannónia paizsába, mert ez az üresség annak a számára van ott hagyva. *) Kakas Márton. / Adatok Petőfi halálához. (Két levelet közölhetünk ma, melyek tartalma ismét ellenkezik egymással, de mindkettő alkalmas arra, hogy olvasóink figyelmét felfokozza. Az egyik levél a költő temetési módját és magánsirját jelöli ki, a másik — ismét az élet körül tapogat.) VI. Gobóczy Károly levele. Csatár, dot. 8. Petőfi Sándor haláláról a több adatokhoz én is, ha nem is bizonyit- ványt, legalább egy gyanu-okot hozok. Ugyanis, 1849-ik évben — augusztus elején lehetett — a 31-ik honvéd-zászlóaljjal mint annak egyik őrmestere, érkezém meg a havasokról Marosvásárhelyre, hol a Segesvárnál megtört sereg várakozott az öreg Bemmel reánk. Megérkezésünket követő napon Bem, bár roncsolt testtel, betegen csak kocsijában ülhetett, bennünket a többi öszpontositott hadcsapatokkal Szeben felé sietni késztetett. Nagy-Selyk községen túl haladtunk — mint emlékszem — midőn huszárjaink egyike egy az ut melletti csekély kis uj földhányásra mutat azon nyilatkozattal, hogy : „Petőfi ott fekszik/“ — Önkénytelen ragadtam meg a huszárt e szóra, s el nem rejthető zavarral — mint a ki a Petőfi névnek már régen bálványzója valék — tudakolám, mi történt Petőfivel? Férfias-komolyan s a meggyőződés hangján mondá erre a huszár : „Tegnapelőtt (tehát a segesvári vesztett csatánál későbben) nehányan a huszárok közöl erre jöttünk, hogy a csatából eltévedt magyarokat gyilkolgató szászokat fenyitsük, s Petőfit is a szászok által legyilkolva találtuk itt. Karddal, körömmel ástunk neki egy kis gödröt, s úgy huztuk reá azt a földet ott.“ — És ez esetet egy másik huszár is bizonyította. Erre újra következtek a legvészesebb órák, napok; kiki önbajával lett elfoglalva; ezerek elhulltak, ezereket a mindenütt mutatkozó vérnyom, majd az ország bukása tett néma-busongókká, s Petőfiről mindenki, — a menekülés, a hontalanság első napjaiban kivált, — még saját dicsősége is hallgatott. Keressük porát most az újra viruló hazában, porát, palástját, mert ő maga, mint Ilyés, élve égbe ment. Gobóczy Károly. VII. Szöllösi Balás levele. Máramaros-Sziget, nov. 8. Miután a Vasárnapi Újság feladatául tűzte ki, hiteles adatok alapján megoldani azon tényállást : elesett-e Petőfi Sándor azErdélyben vívott végcsatákban, vagy életben maradt? — elhatároztam magamban én is', nyilatkozni e részben, bár nem mint szemtanú, ki őt a forradalom után személyesen láttam volna, — de a további kutatásokra nézve érdemesnek találtam felfedezni azon körülményt : Mikép 1850-ik év junius havában Nagybányán időzvén, meglátogattam ott a még akkoriban életben volt mltgos Hatfaludi Elek urat, kinél épen a sok áldozatról folyván a beszéd, én különösen felemlítettem a Petőfi Sándor elestéből eredt irodalmi veszteséget. Hatfaludi ur az ottani bizalmas kört megnyugtatva, oda nyilatkozott, hogy eziránt nyugodt lehetek, mert Petőfi Sándor a segesvári csatában nem esett el, mert még 1849. évben késő őszszel a Szilágyságban fekvő bölcskei lakában több napig időzött nála, s midőn én a személyben tévedhetésére figyelmeztetém, becsületszavára erősité,hogy ő Petőfi Sándort azelőtt ismervén személyesen, — szémélyére nézve nem tévedett. E szerint Örömest hiszem annak a segesvári csata utáni életben maradását; — hogy azonban lelki bánata és keserves bujdoklásai közepeit, nem lett-e ismeretlenül csakugyan a forradalom áldozata, — azt állítani nem merem, mert okát rejtőzésének, ha még életben lenne, nem képzelhetem. Mig tehát Petőfi számára babér-koszorúval díszített szabadságoszlopot emelhetnénk: várnunk kell, mig a történet biztos alapú adatával fel lesz világosítva az e részben létező kétely és bizonytalanság. — Szöllösi Balás. (E levelet olvasva,önkénytelenül azon kérdés támad fel bennünk, nincs-e a boldogult Hatfaludy ur családja vagy barátai köréből valaki, a ki az említett bölcskei találkozáson jelen volt? [hiszen több napig tartott az]. Legkisebb okunk sincs, a t. levélíró ur adataiban kételkedni, ő bizonyosan jól hallott s jól emlékszik, de olyan emberrel szeretnénk végre találkozni, a ki egyenesen kimondaná : „lm itt vagyok, én láttam Petőfit az 1849-ki csaták után, én találkoztam, én beszéltem vele!il Ilyen embert hiában kerestünk mindeddig; olyan 'azonban sokszor akadt, ki egy harmadiktól hallotta, hogy találkozott vele. Pedig mennyi jó hiszemü s nemtelen szándékú ámitás történt e részben ! Ez utóbbira később, ha szükség lesz rá, mi is el fogunk mondani egy esetet, mely 1851-ben itt Pesten a mi hiszékenységünkre volt épitve s reánk nézve könnyen kellemetlen következményű lehetett vclna, czélhoz pedig épen nem vezetett.) Közintézetek, egyletek. + (Posta-ügy.) Császár Ö Felsége elrendelő, hogy jövőben csak tizenkét posta-igazgatóság leend, és pedig Bécs, Pest, Prága, Trieszt, Lemberg, Yelencze, Innsbruck, Brünn, Grátz, Temesvár, Nagy-S?eben és Zágrábban. A többi posta-igazgatóság és azok ügynökségei megszűnnek. — (Fölhívás.) Gróf Nádasdy Lipót ő excellentiája által kérvényzett, Komárommegyei gazdasági egylet, november hó 20-án tartandó alakuló gyűlésére felsőbb helyen az engedély megadatott; mit azon hazafiui tisztelettel tudatunk a megye lakosaival, hogy a megye nevezet alatt édes hazánk ősi alkotmánya szerint „Komárommegye“ értendő. E közgyűlés tárgya leend az alapszabályok kidolgozása, az elnök, és egyéb tisztviselők választása. — November 4-én 1860. — Az alakítók. —- Helyiség : a komáromi reform, iskola tanácsterme. + (A magyar müegylet igazgató-válaszmánya) egyik közelebbi ülésében elhatározta, hogy az egylet ezentúl fiók-tárlatokat fog rendezni a rendelkezése alatt levő hazai festményekből a haza azon városaiban, honnan ily fióktárlatok nyitására vállalkozók fognak jelentkezni. Az ide vonatkozó részletes tudósitást az egyleti titkár a lapokban legközelebb közzéteendi. — Ugyanez ülésben következő négy festmény megvétele határoztatott el ; „Kút a pusztán,“ Holzer Józseftől; „Salamon, Vörösmarty költeménye után,“ Plachy Ferencztől; „Pásztorleány a kutnál,“ Kutter Páltól; „Életkép,“ Letz Károlytól. © (Az izraeliták magyarító egylete), mely 1848-ban alakult, valószinü- leg ismét életbe fog lépni, mivel a pesti izraeliták értelmesbjei közöl többen fáradoznak annak fölélesztésén. Alakult is már egy 5 tagból álló választmány, mely a régi alapszabályokat a szükséghez képest átdolgozni fogja s az egylet megalakítását eszközlésbe veszi. ' + (A pesti kaszinó) közelebbi ülésében elhatározta, hogy mostani, nem elég kényelmes szállása helyett alkalmasabb helyiséget fog kibérelni. *) Meglesz. Addig is kérjük a „merész indítvány'1 bátor pártolását. Szerk.
