Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

Ili 10. í'tíbmár 5. ARADI MOZDON Y 1st Mn prof, hogy itsmáron megszűnt a 07. és 18 egymással vaíó küzdelmének jogosultsága: az események bizonyítják, hogy ez a küzdelem fönáll és főn is fog állni mindaddig, míg j nemzeti törekvéseink és legjogosultabb igé­nyeink megvalósítását a 67. hamis értelme­zése mellett a királyi akarat lehetetlenné teszi. Rauch búcsúja. Rauch Pál báró, a volt horvát bán, aki tegnap adta be lemondását a királynak, vissza­érkezett Budapesre és ma délelőtt elbúcsúzott Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöktől. Ma délután Rauch báró visszautazott Zágrábba, ahol holnap búcsúzik el a horvát országos kor­mány tisztviselői karától. A Rauch lemondá­sára vonatkozó iratokat holnap küldik fel őfel­sége kabinetirodájához, egyidejűleg Tomasics Miklósnak horvát bánná való kinevezésére vo­natkozó felterjesztést is. Tomasics kinevezése után audienciára és eskütételre jelentkezik a királynál. A eskütételi aktusnál Kljuen-Héder- váry gróf is jelen lesz. lopás a borpataki aranybányákban Távirati tudósítás. Arad, február 4. Az aranybányákat a legnagyobb ellenőrzés és a bányamunkások legalaposabb megmoto- zása dacára állandóan lopkodják. A tolvajok a legritkább esetben kerülnek hurokra és a lopás módját még ritkábban sikerül felderíteni. Tegnap délután a véletlen kedvezett a bu­dapesti rendőrségnek és a borpataki kincstári aranybányák egy orgazdáját adta rendőrkézre. Az orgazda kózrekeritósével talán sikerül az aranybányatolvajokat is elfogni. Tegnap délután Roth Adolf budapesti Holló-utca 5. sz. alatti aranylánc-gyárába lépett egy ember, aki a főnökkel személyesen ónaj- tott beszélni. Roth bevezette külön irodájába, ahol a látogató elmondotta, hogy ő Halász Jó­zsef Kálzápolnáról és aranyat akar eladni, Nyers aranyat, mondotta, és ha Roth nem na­gyon szőrszálhasogató, akkor mindketten meg­gazdagodhatnak. Csak épen nem szabad kiván­csinak lennie, honnan kerül az arany. Minden esetre a föld gyomrából. Olyan helyről, ahol senki sem keresi. Roth természetesen egyetlen szavát sem hitte az eladónak, de vásárlási kedvet színlelt •és elkérte a nyers aranyat, hogy megvizsgálja. A látogató átadott egy körülbelül 40 gramm súlyú nyersaranytömböt, Roth pedig kiment az irodába és telefonált a főkapitányságra, ahon­nan azonnal az aranylánc-gyárba sietett két detektív, akik az állítólagos Halászt bevitték a főkapitányságra. Találtak nála még egy arany­tömböt 65 gramm súlyban. A lefülelt ember a főkapitányságon is azt vallotta, hogy az arany senkié, de annyit mégis beismert, hogy Herskovits Józsefnek hívják, 30 éves és korcsmáros Borpatakon. Ezt be kellett ismernie, mert személyazonosságát bizo­nyító okmányokat találtak nála. A főkapitányságról azonnal sürgönyöztek a borpataki csendőrségnek. Amikor Herskovits ezt megtudta, vallomásra jelentkezett. — A borpataki bányákban lopnak — mondotta. Mindig kieszelnek valami módot és tudnak lopni. Azt mondják, az összes arany­bányákban igy van. Én még sohasem vásárol­tam lopott aranyat, ez volt az első eset. Az aranyat egy Yizsdern György nevű láposbá- nyai bányász hozta hozzám, egy suhanc tár­saságában. De az üzletet a bányászszal négy­szem között kötöttem le, adtam neki 96 ko­ronát. Azt mondotta, hoz aranyat, amennyit csak akarok. E szerint Herskovits egészen jó üzletet kötött, mnrt a 96 koronáért vásárolt arany megér 4000 koronát. A rendőrség Herskovits vallomásáról ér­tesítette a borpataki cseudörséget és valószínű, hogy ezek után a borpataki aranytolvajokat leleplezik. Petőfi a harctéren. — 1849. február 4. — Az erdélyi honvéd hadsereg Bem tábor­nok vezérlete alatt 1849. január 31-én moz­dult ki Szelindek szebanmegyei községből, hova Nagyszeben sikertelen ostrema után vo­nult vissza, s onnan Puchner seregét vissza­verte. * Vízaknán ütött tábort, ott akarván meg­várni a segítséget, amely Beke ezredes vezér­lete alatt volt megérkezendő. Vízakna város magyar lakossága nagy örömmel fogadta Bemet és seregét s minden előkészületet megtett, hogy a honvédeket jól elláthassa. Kemény Farkas báró alezredes még ja­nuár 3ü án Beke elé indult Szerdaholyeu és Szászsebesen át s igy a Vízaknán maradt ma­gyar sereg mintegy 2400 emberre és 18 ágyúra olvadt le. Ezek közül is körülbelül 200 katona beteg volt. Bauer őrnagy, Bem fő hadsegédének föl­jegyzései szerint, a következő csapatokból állott ekkor Bem serege: 4ik (csallóközi)gya­log zászlóalj, Csépi őrnagy alatt; 27-ik zászló­alj négy százada Csutok őrnagy, 31 ik zászló­alj négy százada Dobay őrnagy parancsnoksága mellett; a bécsi légió 35 emberre leolvadt sza­kasza; lengyel légió egy százada Zarziczky századossal élén; szatamári önkéntesek két százada Vilmos és szathmári huszárok Zsurj nay őrnagy aisrit; Mátyás huszárok két szá­zada Bethlen Gergely gróf alezredes, Cress- valizserek Pereczy alezredessel élükön; 18 ágyú, továbbá egy lovasüteg Adorján százados vezetése mellett. Február 4-én megindult Puchner altábor­nagy, császári hadtestparancsnok s virradatkor a vízaknai sáncokhoz érve, egy magyar járőrt el is fogott. Nem a legnagyobb hidegvérrel és nyugodt­sággal intézkedett. A 31-ik zászlóaljat, a Má­tyás huszárokat és négy ágyút Kiscsür község felé a jobb, a 27. zászlóalj két századát, két század Vilmos huszárt s Pereczy olasz vasas lovasait Ladamos község felé, a balszárnyra küldte. A jobb szárnyat Bethlen Gergely gróf, a balt Zsurmay vezényelte. Maga Bem többi csapataival a középen maradt. Puchner altá­bornagy serege körülbelül 12 — 13 ezer emberre rúgott s igy hatszor nagyobbszámu ellenséggel állottak szemben a mieink. De azért mintegy négy órán át rendületlenül állották a tüzet. Jó hadállásuk is volt: az egész, kiseb b-n agy óbb domboktól megszakított térséget egy bosszú, 4—5 lábnyi széles árok szelte át, melynek egyik oldalán kőkeményre volt fagyva a ma­gasra felhányt föld. így tehát fedett hadállás­ból védhette magát a lengyel oroszlán. a harc igy folyt délelőtti 11 óráig. Ekkor Puchner cselhez folyamodott: visszavonulást sziulelt az egész vonalon. Bem serege erre elő­nyomult fedett állásából s üldözni kezdte az osztrákokat, akik adott parancsra hatványozott erővel fordultak vissza, s a tűzbe vonták tar­talék csapataikat is, különöse» a Szebenből megérkezett orosz tüzérséget, melynek golyóit Bem felismervén, belátta, hogy a szövetséges hadak ellen tovább harcolni lehetetlen. Most már csak visszavonulásról lehetett szó. a A túlnyomó ellenség azonban megbon­totta Bem csapatainak sorait. Hanyatt-hom­lok hátrált a legnagyobb tüzbe került jobbszárny le a völgybe, amelyben Vízakna város fekszik, inig a balszárny rendben vonult vissza. Pedig a jobbszárny az ütközet alatt le. derekasabban tartotta magát. Ott volt Petőfi is, ki mint — Imreb Sándor volt Mátyás-huszár írja, - félelmet nem ismerve, orosz láni bátorsággal nyargalt a hadsorok közt, lelkesítve Fekete magyar ruhát és fehér kö­penyt viselt, minden tiszti jelvény nélkül. Jött Bemtől a parancs, hogy vissza kell vonulni s a jobbszárny parancsnoka, Bethlen gróf, eszerint rendelkezett, de Petőfi ellenszegült, s tovább is folyton előre akart embereivel vonulni. Bethlen nagyon neheztelt ezért Petőfire s később is őt okolta a jobb szárny rendetlen visszavonulásáért. Bemnek a visszavonulás alatt főleg az volt a gondja, hogy podgyász-szeke- reit kiindiíhassa a városból, s igy csapatainak szabad terük legyen a visszavonulásra. Szeren­csétlenségre Bauer őrnagy, kinek Bem még rendelte, hogy csak Írásbeli parancsra kezdje meg a visszavonulást, nem hitt a szóbeli pa­rancsnak; mert Bem igen sokszor hátrált már cselből, s igy ezt az intézkedést is csak an­nak vélte. Mikor aztán a menekülő csapatok egyre- másra rohantak visszafelé, Bauer is meg- indittatta a társzekereket, (ezt nagybátyám­tól, Szőcs Sándortól hallottam, ki mint fő­hadnagy, Bauer paraacsnoksága alá volt rendelve) — de akkor már késő volt, a társzekerek megtorlódtak, a gyenge fahid le­szaladt alattuk, s most már a visszavonulás S útja is el volt zárva. Érthető, hogy Bemnek nem volt ideje ez­úttal Írásbeli parancs kiadására. O maga a legveszélyesebb helyzetben dolgozott, négy ágyújával, hogy a sarkában levő ellenséget fel­tartóztassa. Egy császári vértes-szakasz, élén Hepper- ger báró főhadnagygyal, rárohant Bem tüzé­reire s maga a főhadnagy Bemet akarta levágni. Ekkor Simonyi főhadnagy, Czetz tábornok se­gédtisztje, egy óriási erejű vágással átvágta Hepperger sisakját, mire ez ájultan fordult le lováról. A bécsi légió derék ifjai lelőttek egy pár osztrák lovast, mire a többi megszaladt s igy Bem megmenekült. Ezalatt a balszárny és a centrum is visszavonult; az osztrákok foly­ton nyomukban; egész a piacig, ahol a sze­kérsánc mögül oroszláni bátorsággal védték a vezér visszavonulását a 4-ik csallóközi zászló­alj emberei. * Tagadhatatlan, hogy a vízaknai csatavesz­tés, a segesvárit kivéve, a legnagyobb volt, amely az erdélyi hadsereget és az öreg orosz­lánt érte. De Puchnernek serege is annyira össze volt törve s oly nagy veszteségei voltak, hogy a vízaknai ha'árdombokon túl nem merte tovább üldözni a honvédsereget, amely Szász­sebesre vonult vissza, hogy onnan Pisidre menve, kivívja az erdélyi hadjárat legszebb diadalát. Szőcs Géza dr. Az aurániai perjelség birtokainak eladása ügyében ma délelőtt küldöttség jelent meg Khuen-Héder­váry gróf miniszterelnöknél, akit arra kértek, hogy hagyja jóvá a birtokeladást, mert a par­cellázás tarthatja csak vissza az ottani lakossá­got a kivándorlástól. A miniszterelnök meg­ígérte, hogy az ügyet megvizsgálja és méltá­nyosan fog dönteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom