Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

^EGYETÉRTÉS

7

Vasárnap, február 6.

KÜLFÖLD.

Az angol választások végeredménye. Az angol választások immár befejeződtek és a 670 kerületből eddig 667-ből érkezett meg a jelentés, amelyből kitűnik, bogy a liberálisok 97 mandátumot vesztettek.

Az uj alsóbáz összetétele a következő:

Liberális 276 )

Munkáspárti ^ 40 ) kormánypárt

Naczionalista ' 82 )

Konzervatív 272 ellenzék.

A kormány többsége tebát 126 szavazat.

Ebből látható, hogy a kormányt tényleg nagy csalódás érte, amit különben az is bizonyít, hogy Lloyd George kincstári miniszter a választás előtt nagy összegben fogadott kollégájával, Gibson iE<oicZes-val, hogy a liberálisok legfeljebb 25 mandátumot fognak veszíteni. Milánóból azt jelentik, hogy a „Corriere della Sera“ rendszerint jól értesült vatikáni tudósítója arról értesíti lapját, hogy a pápa az írek döntő szerepétől az angol parlamentben nagy dolgokat vár és azt hiszik, hogy éppen olyan szerepet fognak játszani Angliában, mint Németországban a czentrumpárt. A pápa azt hiszi, hogy az Írek első sorban keresztül fogják vinni a diplomácziai viszony helyreállítását London és a [Vatikán közt.

Német birodalmi gyűlés. A birodalmi gyűlés ma a német-amerikai kereskedelmi viszonyra vonatkozó javaslatokat tárgyalta. Delbrück államtitkár visszapillantást vetett az eddigi egyezményekre és rámutatott arra, hogy most hosszas tárgyalások után sikerült kielégítő tarifát elérnie, amennyiben Amerika nemcsak a minimális tarifát, vagyis a legtöbb kedvezményt engedélyezi, hanem késznek nyilatkozott a saerződést elözókenyvbben kezelni. Miután szükséges, hogy e javaslat február 7-ike előtt fogadtassák el, mert különben ezen a napon a maximális tarifa lép életbe, kéri a házat, hogy a javaslatot nP utasítsa előbb bizottság elé. A javaslatot ezután további vita nélkül mind a három olvasásban elfogadták. Következő ülés csütörtökön. Napirend: katonai költségvetés.

A görög bonyodalom. Gryparia Görögország konstantinápolyi követe a török külügyminiszternek hivatalosan kijelentette, hogy a görög nemzetgyűléssel szemben táplált aggodalmak alaptalanok. A nemzetgyűlés egybehivásárnak czélja, hogy helyreállítsa a belső rendet és nyugalmat és elhárítsa a külügyi bonyodalmakat, valamint hogy a kamarai választások elhalasztását lehetővé tegye, melyeket ez év deczember havában, vagy jövő év január hónapjában akarnak kiírni. A görög kormány reméli, hogy a porta méltányolja ezen intézkedéseket, melyek bizonyságot tesznek arról, hogy fenn kívánja tartani Törökországgal a jó szomszédi viszonyt. A krétai négy védőhatalom kormányai még nem állapodtak meg a felől, vájjon czél- ravezetö volna-e Kréta szigetét nemzetközi csapatokkal ismét megszállani.

A mai franczia minisztertanácson Pichon külügyminiszter közölte, hogy azon javaslatok, amelyeket a pétervári, londoni és római kabinetek, nek a görög-török bonyodalmak megakadályozása érdekében tett, megegyezésre vezettek. E javaslatokat a négy védőhatalom a krétai végrelrajtó- bizottságnak hivatalosan notifikálni fogja. A konstantinápolyi és athéni kormányok által tett nyilatkozatok útját vágták annak, hogy 'aeon bonyodalmak, amelyektől tartottunk kitörjenek.

Görög parlamenti körökben hire jár, hogy több befolyásos ifju-török képviselő körében felmerült az a gondolat, hogy Görögországgal közvetlenül kellene a krétai kérdés megoldása ügyében érintkezésbe lépni és megegyezni. A Yéni Tanin megelégedéssel konstatálja, hogy <y hatalmak Krétára vonatkozó nyilatkozatai következtében a legutóbbi napokban felmerült háborús aggodalmak megszűntek. A lap hangsúlyozza, hogy a mostani pillanat a legalkalmasabb arra, hogy a krétai kérdés az ottoman szuverenitási jogok épségben tartása alapján véglegesen megoldassák.

Az angol hajóhad fejlesztése. Wilsonnak, az admiralitás uj első lordjának programújáról az hallatszik, hogy nem vet súlyt uj Dreadnouglitok építésére, hanem helyettük inkább pánczélos czir- kálóhajókat akar építtetni Er-nek ellenére egészen bizonyos, hogy a jövő évi költségvetésben nem négy, hanem hat Dreadnought hajó építése fog szerepelni. A tengerészeti Programm kibővítését első sorban Németország hajóépitésétöl teszik ugyan függővé, de azért kétségtelen, hogy ezentúl is számolni kell Anglia tengeri fegyverkezésének fokozódásával.

Rakim kán menekülése. Rakim kán táviratikor arra kérte a kaukázusi helytartót, engedje meg neki és családjának, valamint 200 hive családjának, hogy Oroszországban letelepedhessenek. A helytartó megengedte Rakim kánnak és családjának, hogy a Kubán területen levő Jekaterinodarban tartózkodjanak, elrendelte azonban, hogy híveit ne engedjék at az orosz hataron% ^ -,

_, .

A monarchia és Oroszország.

Budapest, február 5.

Ä monarchia és Oroszország kibéküléséről szóló tudósítások nap-nap után titokzatos ellentmondásba keverednek. Kezdetben arról volt szó, bogy maga a trónörökös akar Pétervárra utazni, hogy Aehrenthal és Iz- volszki rivalitása folytán keletkezett feszültséget elsimítsa. Ezt a birt ma megczáfolták. Bécsi mérvadó körök véleménye szerint áronban a kulisszák mögött csakugyan történik valami. Azt ugyan még korai birnek tartják, hogy a két birodalom között már megállapodás történt a közeledésre, illetve a kibé- külődésre nézve, de állítólag a hajlandóság megvan úgy Becsben, mint Pétervárott. Az egymást megczáfoló híreket terv szerint terjesztik. mint minden alkalommal, amikor nagy eseményekről van szó, hogy eltereljék a figyelmet a történendőkről.

Érdekes, hogy Bécsijén most az a felfogás uralkodik, hogy az Oroszországgal való kibékülésnek csak akkor van czélja, ba az az állandóság reményével kecsegtet. Olyan megállapodás, mely csak a jelenlegi nehézségeken segítené keresztül az érdekelteket, czéltalan volna. Ezzel szemben a pétervári hírek egy része, melyek állítólag az ottani mérvadó körök felfogását tolmácsolják, lehetetlennek tartják a teljes megegyezést a Balkánra nézve. Legfeljebb az érdekek kooperácziójáról lehet szó. Egyszóval Pétervárott nem igen hajlandók Aehrenthallal egy utón haladni, bármint is erőlködik a ballplatzi „kanczellár“ utóbbi diplomácziai baklövéseit, egy orosz megegyezéssel jóvá tenni.

A kibókülési törekvésekről ma a következő tudósítást kaptuk:

Pétervárról a következőket jelentik: Az Oroszország és Ausztria-Magyarország között folyó tárgyalás szemmel láthatóan halad ugyan előre, de meg mindig nem öltött konkrét alakot és ez nem is várható hamarosan. Olyan egyezség, amilyen a mürzstegi volt, a mostani változott viszonyok mellett sem kívánatosnak, sem lehetségesnek nem látszik. Az Európai konjunktúra és a felek kedve ezt kizárja. A legtöbb, ami várható, az, hogy közösen kijelentik, hogy mind a két monarchiának Balkán-politikája meghatározott vonalak közt párhuzamosan halad. Oroszország semmiesetre sem hajlandó elfogadni oly javaslatot, amely a Balkán-államok egymás között való szoros viszonyának meg- lazitását és a szeb nép jólétének megakadályozását jelentené. A Dardanellákon való szabad átmeneteiről, amely a legutóbbi három évben az orosz politika kulcsa volt, Oroszország habozva ugyan, de véglegesen lemondott. Az orosz—osztrák-magyar benső viszony súlypontja tehát abban lesz keresendő, hogy egyrészről a két monarkia érdekeit, másrészről pedig ezeknek az érdekeknek az európai crdeKekkel való összeegyeztetését biztositsák. Aehrenthal grófnak a német birodalmi kanczellár- nál tervezett látogatását a pétervári körök nem tekintik uj tényezőnek a politikai helyzetben. A helyzetet még mindig az 1908. októberi események dominálják s megváltoztatása kizárólag Ausztriától és Magyarországtól függ.

Berlini jelentések szerint Izvolszki berlini tartózkodása alatt Bethmann-Hollweg birodalmi kanczellár előtt rendkívül élesen megtámadta Aehrenthal grófot. Azzal vádolta, hogy újabb uk- cziót tervez a Balkán-félszigeten, amelyhez Bosznia annexiója csak bevezetésül szolgált. Kívánatos, hogy Németország egész befolyását latba vesse, hogy Ausztriának és Magyarországnak ezt a tervét megakadályozhassák.

Tegnap este a következő félhivatalos czáfola- tot tették közzé:

„Egy orosz lapnak az a hire, hogy Ferencz Ferdinand trónörökös Pétervárra utazik, nem felel meg a valóságnak“.

Beavatottak szerint annyi igaz, hogy Ferencz Ferdinand trónörölfcs a múlt évi novemberi berlini látogatása után, amikor észre kellett vennie, hogy

Aehrenthal és Izvolszki versengése kedvezőtlen hatással van Oroszország és Aulztria-Magyarország közti viszonyra, tényleg foglalkozott azzal az eszmével, hogy nem lenne-e czélszerü, ha ó maga utaznék Pétervárra és ott személyesen interveniálna. Erről a tervéről a trónörökös azonban csakhamar lemondott, mert ilyen lépésre a trónörökös, aki ilyen hivatalos küldetésben magát a királyt helyettesíti, csak akkor vállalkozhatnék, ha valamely állami akczió befejezésének ünnepélyes meg- pecsételéséről lenne szó. Mert a trónörökös tekintélye forogna veszélyben, ha esetleg dolgavégezet- len kellene visszatérnie.

Björnson meghalt.

Páris, február 5. Björnson, a hires norvég iró ma éjjel hosz- szas szenvedés után meghalt,

A norvégek ősz Írója, Björnstjeme Björa- son, utolsó, örök álmodásra hajtotta a fejét. Párisban, ahol az egészségét kereste, megtörött szervezete a hóditó kórral szemben és ing égjél föladta az életre menő harezot. Az agg poéta meghalt és gyász boritott a norvég litteraturára. Már hosszabb idő óta betegeskedett, — érelmeszesedés kínozta szívós, sokáig küzdő szervezetét. Odahaza már nem bírta el többé a rideg kiimát, — betegen elment Párisba, ahol — azt hitte — meg fog gyógyulni. Hiába volt minden, — nem tudtak segíteni rajta Párisban sem.

Nálunk az utóbbi időkben meglehetősen sokat szerepelt a Björnson neve, — de nem az irodalom révén, hanem a politikában, öreg korára az íróból dilettáns politikus lett, — pánszláv politikus, aki az „elnyomott"1 szlávság protektorának játszotta ki magát. Ezt a kedvtelését használták föl a mi nemzetiségeink arra, hogy Björnsont megszólaltassák a maguk politikai érdekében és Björnson irodalmi tekintélyének erejével állítsák pellengérre a magyar kormányzati politikát. Björnsont pedig könnyű volt tánezba vinni, nyilatkozott a magyarok ellen és ezzel meglehetősen eljátszotta nálunk a népszerűségét. Björnsonban, aki politizált, többé csak a politikust látták meg, az irói értéke elhalványodott a mi közönségünk előtt és nem volt más, csak — a magyarok ellensége.

Most, a ravatala fölött, azt a hamis ér- tékmegállapitást el kell nyomni a kiengesz- telődésnek. Björnstjerne Björnson, ha nem is tartozott a legnagyobbak közé, jelentős embere volt a norvég irodalomnak. Az irói pályája akkor kezdődött, mikor az Ibsené; választotta őket Björnson féltékenykedése. Ibsen folyton nőtt, nagyobb lett, világhírre kapott, Björnson pedig nem tudta látni a rivális sikereit irigység nélkül. Eleinte az irányát kezdte támadni. Azt irta róla, hogy a norvégok sose voltak olyan hidegek, mint amilyennek Ibsen rajzolja őket. De Ibsen a füle mellett eresztette el ezeket a támadásokat, még akkor sem szólalt meg, amikor Björnson személyében kezdte a támadást. Ment tovább a maga utján, Björn- sont pedig elkeserítette a gőgös hallgatás. Később belefáradt a harezokba, de Ibsen nagyságát akkor sem tudta megbocsátani, amikor a leánya — Ibsen fiához ment feleségül. És bármilyen büszkeséggel kürtölte Björnson világgá a két „nagy“ család kibékülését, az antagouizmus megmaradt közöttük.

Az első Írásai Björnsonnak különben nem drámák voltak, hanem novellisztikus dolgok. Kisebb-nagyobb elbeszéléseket irt, amelyeknek a tárgyát nagyrészt a norvég népóletből merítette. Egyik legerősebb ilyenfajta rajza a „Synnö-ve Soltakken“ czimü hosszabb elbeszélés, amelynek a ködös norvég levegője, érdekes alakjai nagy hatással voltak mindenfelé. Még nagyobb hatást ért el „Leonarda“ czimü regényével, amely bejárta egész Európát. Később átment a drámához, amelyben szintén nagy sikerei voltak. Mindjárt legelső darabja, a „Csőd“ rendkívül érdekes dráma, amelyben, éirvényre jut