Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz

^EGYETÉRTÉS 7 Vasárnap, február 6. KÜLFÖLD. Az angol választások végeredménye. Az angol választások immár befejeződtek és a 670 kerületből eddig 667-ből érkezett meg a jelentés, amelyből ki­tűnik, bogy a liberálisok 97 mandátumot vesztettek. Az uj alsóbáz összetétele a következő: Liberális 276 ) Munkáspárti ^ 40 ) kormánypárt Naczionalista ' 82 ) Konzervatív 272 ellenzék. A kormány többsége tebát 126 szavazat. Ebből látható, hogy a kormányt tényleg nagy csalódás érte, amit különben az is bizonyít, hogy Lloyd George kincstári miniszter a választás előtt nagy összegben fogadott kollégájával, Gibson iE<oicZes-val, hogy a liberálisok legfeljebb 25 man­dátumot fognak veszíteni. Milánóból azt jelentik, hogy a „Corriere della Sera“ rendszerint jól érte­sült vatikáni tudósítója arról értesíti lapját, hogy a pápa az írek döntő szerepétől az angol parlament­ben nagy dolgokat vár és azt hiszik, hogy éppen olyan szerepet fognak játszani Angliában, mint Németországban a czentrumpárt. A pápa azt hiszi, hogy az Írek első sorban keresztül fogják vinni a diplomácziai viszony helyreállítását London és a [Vatikán közt. Német birodalmi gyűlés. A birodalmi gyűlés ma a német-amerikai kereskedelmi viszonyra vo­natkozó javaslatokat tárgyalta. Delbrück állam­titkár visszapillantást vetett az eddigi egyezmé­nyekre és rámutatott arra, hogy most hosszas tár­gyalások után sikerült kielégítő tarifát elérnie, amennyiben Amerika nemcsak a minimális tarifát, vagyis a legtöbb kedvezményt engedélyezi, hanem késznek nyilatkozott a saerződést elözókenyvbben kezelni. Miután szükséges, hogy e javaslat február 7-ike előtt fogadtassák el, mert különben ezen a napon a maximális tarifa lép életbe, kéri a házat, hogy a javaslatot nP utasítsa előbb bizottság elé. A javaslatot ezután további vita nélkül mind a három olvasásban elfogadták. Következő ülés csü­törtökön. Napirend: katonai költségvetés. A görög bonyodalom. Gryparia Görögország konstantinápolyi követe a török külügyminiszter­nek hivatalosan kijelentette, hogy a görög nem­zetgyűléssel szemben táplált aggodalmak alaptala­nok. A nemzetgyűlés egybehivásárnak czélja, hogy helyreállítsa a belső rendet és nyugalmat és elhá­rítsa a külügyi bonyodalmakat, valamint hogy a kamarai választások elhalasztását lehetővé tegye, melyeket ez év deczember havában, vagy jövő év január hónapjában akarnak kiírni. A görög kor­mány reméli, hogy a porta méltányolja ezen intéz­kedéseket, melyek bizonyságot tesznek arról, hogy fenn kívánja tartani Törökországgal a jó szom­szédi viszonyt. A krétai négy védőhatalom kormá­nyai még nem állapodtak meg a felől, vájjon czél- ravezetö volna-e Kréta szigetét nemzetközi csapa­tokkal ismét megszállani. A mai franczia minisztertanácson Pichon külügyminiszter közölte, hogy azon javaslatok, amelyeket a pétervári, londoni és római kabinetek, nek a görög-török bonyodalmak megakadályozása érdekében tett, megegyezésre vezettek. E javasla­tokat a négy védőhatalom a krétai végrelrajtó- bizottságnak hivatalosan notifikálni fogja. A kon­stantinápolyi és athéni kormányok által tett nyilat­kozatok útját vágták annak, hogy 'aeon bonyodal­mak, amelyektől tartottunk kitörjenek. Görög parlamenti körökben hire jár, hogy több befolyásos ifju-török képviselő körében felmerült az a gondolat, hogy Görögországgal közvetlenül kellene a krétai kérdés megoldása ügyében érint­kezésbe lépni és megegyezni. A Yéni Tanin meg­elégedéssel konstatálja, hogy <y hatalmak Krétára vonatkozó nyilatkozatai következtében a legutóbbi napokban felmerült háborús aggodalmak megszűn­tek. A lap hangsúlyozza, hogy a mostani pillanat a legalkalmasabb arra, hogy a krétai kérdés az ot­toman szuverenitási jogok épségben tartása alap­ján véglegesen megoldassák. Az angol hajóhad fejlesztése. Wilsonnak, az admiralitás uj első lordjának programújáról az hallatszik, hogy nem vet súlyt uj Dreadnouglitok építésére, hanem helyettük inkább pánczélos czir- kálóhajókat akar építtetni Er-nek ellenére egészen bizonyos, hogy a jövő évi költségvetésben nem négy, hanem hat Dreadnought hajó építése fog sze­repelni. A tengerészeti Programm kibővítését első sorban Németország hajóépitésétöl teszik ugyan függővé, de azért kétségtelen, hogy ezentúl is szá­molni kell Anglia tengeri fegyverkezésének foko­zódásával. Rakim kán menekülése. Rakim kán távirati­kor arra kérte a kaukázusi helytartót, engedje meg neki és családjának, valamint 200 hive családjának, hogy Oroszországban letelepedhessenek. A helytartó megengedte Rakim kánnak és családjának, hogy a Kubán területen levő Jekaterinodarban tartózkod­janak, elrendelte azonban, hogy híveit ne engedjék at az orosz hataron% ^ -, _, . A monarchia és Oroszország. Budapest, február 5. Ä monarchia és Oroszország kibékülé­séről szóló tudósítások nap-nap után titokza­tos ellentmondásba keverednek. Kezdetben arról volt szó, bogy maga a trónörökös akar Pétervárra utazni, hogy Aehrenthal és Iz- volszki rivalitása folytán keletkezett feszült­séget elsimítsa. Ezt a birt ma megczáfolták. Bécsi mérvadó körök véleménye szerint áron­ban a kulisszák mögött csakugyan történik valami. Azt ugyan még korai birnek tartják, hogy a két birodalom között már megálla­podás történt a közeledésre, illetve a kibé- külődésre nézve, de állítólag a hajlandóság megvan úgy Becsben, mint Pétervárott. Az egymást megczáfoló híreket terv szerint ter­jesztik. mint minden alkalommal, amikor nagy eseményekről van szó, hogy eltereljék a figyelmet a történendőkről. Érdekes, hogy Bécsijén most az a felfo­gás uralkodik, hogy az Oroszországgal való kibékülésnek csak akkor van czélja, ba az az állandóság reményével kecsegtet. Olyan megállapodás, mely csak a jelenlegi nehéz­ségeken segítené keresztül az érdekelteket, czéltalan volna. Ezzel szemben a pétervári hírek egy része, melyek állítólag az ottani mérvadó körök felfogását tolmácsolják, le­hetetlennek tartják a teljes megegyezést a Balkánra nézve. Legfeljebb az érdekek kooperácziójáról lehet szó. Egyszóval Péter­várott nem igen hajlandók Aehrenthallal egy utón haladni, bármint is erőlködik a ballplatzi „kanczellár“ utóbbi diplomácziai baklövéseit, egy orosz megegyezéssel jóvá tenni. A kibókülési törekvésekről ma a követ­kező tudósítást kaptuk: Pétervárról a következőket jelentik: Az Orosz­ország és Ausztria-Magyarország között folyó tár­gyalás szemmel láthatóan halad ugyan előre, de meg mindig nem öltött konkrét alakot és ez nem is várható hamarosan. Olyan egyezség, amilyen a mürzstegi volt, a mostani változott viszonyok mel­lett sem kívánatosnak, sem lehetségesnek nem lát­szik. Az Európai konjunktúra és a felek kedve ezt kizárja. A legtöbb, ami várható, az, hogy közö­sen kijelentik, hogy mind a két monarchiának Bal­kán-politikája meghatározott vonalak közt párhu­zamosan halad. Oroszország semmiesetre sem haj­landó elfogadni oly javaslatot, amely a Balkán-ál­lamok egymás között való szoros viszonyának meg- lazitását és a szeb nép jólétének megakadályozását jelentené. A Dardanellákon való szabad átmenetei­ről, amely a legutóbbi három évben az orosz poli­tika kulcsa volt, Oroszország habozva ugyan, de véglegesen lemondott. Az orosz—osztrák-magyar benső viszony súlypontja tehát abban lesz kere­sendő, hogy egyrészről a két monarkia érdekeit, másrészről pedig ezeknek az érdekeknek az európai crdeKekkel való összeegyeztetését biztositsák. Aehrenthal grófnak a német birodalmi kanczellár- nál tervezett látogatását a pétervári körök nem te­kintik uj tényezőnek a politikai helyzetben. A helyzetet még mindig az 1908. októberi események dominálják s megváltoztatása kizárólag Ausztriá­tól és Magyarországtól függ. Berlini jelentések szerint Izvolszki berlini tartózkodása alatt Bethmann-Hollweg birodalmi kanczellár előtt rendkívül élesen megtámadta Aehrenthal grófot. Azzal vádolta, hogy újabb uk- cziót tervez a Balkán-félszigeten, amelyhez Bosznia annexiója csak bevezetésül szolgált. Kívánatos, hogy Németország egész befolyását latba vesse, hogy Ausztriának és Magyarországnak ezt a tervét megakadályozhassák. Tegnap este a következő félhivatalos czáfola- tot tették közzé: „Egy orosz lapnak az a hire, hogy Ferencz Ferdinand trónörökös Pétervárra uta­zik, nem felel meg a valóságnak“. Beavatottak szerint annyi igaz, hogy Ferencz Ferdinand trónörölfcs a múlt évi novemberi berlini látogatása után, amikor észre kellett vennie, hogy Aehrenthal és Izvolszki versengése kedvezőtlen ha­tással van Oroszország és Aulztria-Magyarország közti viszonyra, tényleg foglalkozott azzal az esz­mével, hogy nem lenne-e czélszerü, ha ó maga utaznék Pétervárra és ott személyesen interve­niálna. Erről a tervéről a trónörökös azonban csak­hamar lemondott, mert ilyen lépésre a trónörökös, aki ilyen hivatalos küldetésben magát a királyt helyettesíti, csak akkor vállalkozhatnék, ha vala­mely állami akczió befejezésének ünnepélyes meg- pecsételéséről lenne szó. Mert a trónörökös tekin­télye forogna veszélyben, ha esetleg dolgavégezet- len kellene visszatérnie. Björnson meghalt. Páris, február 5. Björnson, a hires norvég iró ma éjjel hosz- szas szenvedés után meghalt, A norvégek ősz Írója, Björnstjeme Björa- son, utolsó, örök álmodásra hajtotta a fejét. Párisban, ahol az egészségét kereste, megtö­rött szervezete a hóditó kórral szemben és ing égjél föladta az életre menő harezot. Az agg poéta meghalt és gyász boritott a norvég litteraturára. Már hosszabb idő óta betegeskedett, — érelmeszesedés kínozta szí­vós, sokáig küzdő szervezetét. Odahaza már nem bírta el többé a rideg kiimát, — bete­gen elment Párisba, ahol — azt hitte — meg fog gyógyulni. Hiába volt minden, — nem tudtak segíteni rajta Párisban sem. Nálunk az utóbbi időkben meglehetősen sokat szerepelt a Björnson neve, — de nem az irodalom révén, hanem a politikában, öreg korára az íróból dilettáns politikus lett, — pánszláv politikus, aki az „elnyomott"1 szlávság protektorának játszotta ki magát. Ezt a kedvtelését használták föl a mi nemze­tiségeink arra, hogy Björnsont megszólaltas­sák a maguk politikai érdekében és Björnson irodalmi tekintélyének erejével állítsák pel­lengérre a magyar kormányzati politikát. Björnsont pedig könnyű volt tánezba vinni, nyilatkozott a magyarok ellen és ezzel meg­lehetősen eljátszotta nálunk a népszerűségét. Björnsonban, aki politizált, többé csak a po­litikust látták meg, az irói értéke elhalványo­dott a mi közönségünk előtt és nem volt más, csak — a magyarok ellensége. Most, a ravatala fölött, azt a hamis ér- tékmegállapitást el kell nyomni a kiengesz- telődésnek. Björnstjerne Björnson, ha nem is tartozott a legnagyobbak közé, jelentős embere volt a norvég irodalomnak. Az irói pályája akkor kezdődött, mikor az Ibsené; választotta őket Björnson féltékenykedése. Ibsen folyton nőtt, nagyobb lett, világhírre kapott, Björnson pedig nem tudta látni a rivális sikereit irigység nélkül. Ele­inte az irányát kezdte támadni. Azt irta róla, hogy a norvégok sose voltak olyan hidegek, mint amilyennek Ibsen rajzolja őket. De Ibsen a füle mellett eresztette el ezeket a támadásokat, még akkor sem szólalt meg, amikor Björnson személyében kezdte a támadást. Ment tovább a maga utján, Björn- sont pedig elkeserítette a gőgös hallgatás. Ké­sőbb belefáradt a harezokba, de Ibsen nagy­ságát akkor sem tudta megbocsátani, amikor a leánya — Ibsen fiához ment feleségül. És bármilyen büszkeséggel kürtölte Björnson világgá a két „nagy“ család kibékülését, az antagouizmus megmaradt közöttük. Az első Írásai Björnsonnak különben nem drámák voltak, hanem novellisztikus dolgok. Kisebb-nagyobb elbeszéléseket irt, amelyeknek a tárgyát nagyrészt a norvég népóletből merítette. Egyik legerősebb ilyen­fajta rajza a „Synnö-ve Soltakken“ czimü hosszabb elbeszélés, amelynek a ködös nor­vég levegője, érdekes alakjai nagy hatással voltak mindenfelé. Még nagyobb hatást ért el „Leonarda“ czimü regényével, amely be­járta egész Európát. Később átment a drá­mához, amelyben szintén nagy sikerei vol­tak. Mindjárt legelső darabja, a „Csőd“ rend­kívül érdekes dráma, amelyben, éirvényre jut

Next

/
Oldalképek
Tartalom