Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
1899. julius 30. NAGYVÁRADI NAPLÓ ugrai ev. ref. templomban, nagytiszteletü Nagy Imre ur könyörgésével és ünnepi beszédével. 2. Délelőtt fél 11 érakor, az emléktábla előtt: »Hymnusz.« Éneklik a kolozsvári Nemzeti Színház tagjai. 3. »Az ugrai kicsi papiak.« Költemény, ez alkalomra irta Nagy Bölöny József. Szavalja. Tompa Kálmán, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja. 4. »Petőfi* Népies ismertetés. Irta és előadja Janovits Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja. 5. »Talpra magyar!« Szavalja: Bihari hkos a kolozsvári Nemzeti Szinház tagja. 6. »Alkalmi szónoklat.« Tartja Mahay Sán- 'dor, ngrai polgár. 7. »Kossuth-nóta.« Éneklik a kolozsvári Nemzeti Szinház tagja. A színtársulat tagjai, kik az ünnepségen részt vesznek, ma reggel 5 órakor rándultak ki Ugrára. A színházépítés.-- Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, julius H0. Körülbelül egy hónapja már, hogy a Bémer- téren folyik a házak lerombolása és most már igazán elmondhatjuk, hogy meglesz a szinház. Ha kellő munkaerővel dolgoznak és az őszi időjárás kedvező lesz, a télire lelő alá hozhatják a színházat, a télen ál a belső munkálatokat elvégezhetik és az 1900. év október elsején meg lehet nyitni az első nagyváradi téli színi szezont. A Bémer-tér és Apácza utcza közötti hely most már úgyszólván teljesen nyitva van. Az apáczautcza i Tólh-háznak már csak a romjai vannak meg és a kis Mavr-házból is már jó részt le- bqntottak. Az utóbbi lebontását valószínűleg már augusztus első napjaiban befejezik és szabad lesz az egész terrénum, csupán a Bazár-szoros mellett levő házak maradnak meg nov. 1-ig. Egyébként annyi üres hely van már, hogy az alapok ásását megkezdhették, sőt ez a munka már igen előhaladott stádiumban van és egy-két nap múlva lerakhatják az első téglát. A terrénum megtekintése most igen érdekes, a mennyiben kövekből kirakva látni lehet tisztán a nagyváradi szinház alaptervrajzát. Az egész olyan, mint egy hatalmas nagy térkép, de a körülményeket figyelembe véve, ez a térkép arról tanúskodik, hogy bizony iczi piczi kis szinhá- zacska lesz Thália nagyváradi hajléka. A színház meglehetősen helül épül, a mi emelni fogja a Bémer-tér szépségét és a kocsikkal való felhajtás igen kényelmes és helyes lesz, de a vestibül nagyon kicsiny, hasonlóképen igen szükek a folyosók is. Egyelőre a könyveseknek nincsen meg dolguk és csupán a bontásnál dolgoznak meg az alapok ásásánál. Annál többet sürgölődnek, forgolódnak a mérnökök. Tegnap is Basch Dávid főmérnök utána nézett az alapozási munkálatoknak és megvizsgálta, hogy betartották-e a tervszerű mélységet ? Az építkezés Nagyvárad szegényebb néposztályára nagyon üdvös, a menyiben máris nagyon sokan jutottak jó kenyérkeresethez. A munkások kiszolgálására vendéglő nyílt meg ezzel a díszes czimmel : Színház Kpitkesési A'mitin j Fölmerült az a terv, hogy a színházba nem gáz5 hanem villanyos viliágitást vezetnek be. A gázgyárral kötött szerződés ezt nem is akadályozza meg, hanem csak kilátásba helyezi, hogy a vá- •os a gáznak a színházba való bevezetésével támogatni lógja a gyárat. Most azonban már nincsenek olyan viszonyok, hogy a gyár ilyes támogatásra szorulna és igy a város nagyon helyesen a modernebb villanyvilágítást fogja alkalmazni és e végett már összeköttetésbe lépett a Uanzgyárral. Ullmann Izidor emlékezete. — A polgármester részvélirata. — Nagyvárad, julius 30. Szép és megható dokumentumát szolgáltatta dr. Biüyocszhy József polgármester annak, hogy Ullmann Izidor halála, nemcsak a hozzá közelebb állókra, de az egész városra nézve súlyos veszteséget jelent és áldásos életének, működésének emlékezete sokáig élni fog e város polgárságának szivében. Dr. tíulyorszky József polgármester az elhunyt kiváló férfiú családjához következő részvétiratot intézte a- tegnapi napon : Özv. Ullmann Izidorné szül. Kurländer Róza úrasszony ö nagyságának Helyben. Nayysáyos asszonyom ! A közügyekben történt hosszabb utazásom és az azon idő alatt ért betegségem gátoltak abban, hogy az első legyek azok között, kik a szomorú esetből kifolyólag bensőleg érzett részvétüket nagyságos asszonyom előtt nyilvánították férje halála alkalmából. E gyászos eset mindnyájunknak nagy veszteséget okozott, mert mig Nagyságod az elhunytban egy hit hitvestársai vesztett, addig mi elvesztettünk egy rendkívüli tulajdonságokkal biró polgárt, kinek fáradalmat nem ismerő hasznos tevékenysége ugv a közügyekben, mint társadalmi életben nagyon is érezhető volt. Elvesztettünk egy polgárt, ki ott, hol a város érdekéről, haladásáról volt szó, tekintélyét mindenkor érvényre törekedett juttatni s amellett kicsinyes hiúságtól ment leikével a jótékonyság oltárán áldozva, annyi nyomornak enyhülést hozott. Ullmann Izidor halála valóban nagy veszteség. Az igazság, a haladás és a jótékonyság embere volt ő s emléke e város polgárságának szivében hosszú éveken át élni fog. És ha szabad e kiváló embert hasonlítani '.'miihez úgy ő volt az a szórt" 'más hangva, aki taradhatatían munKasságával c törhetetlen buzgalmával a jótékonyságnak, az emberszeretetnek s a hitéletnek maradandó csarnokokat emelt s a polgári erényeket legtisztábban gyakorolva tért vissza Alkotójához — — S midőn újólag kifejezést kívánok adni rés z önt (elém. Ezért szeretné tudni jövőmet. ezért szerelne örökké látni és nagynak, boldognak tudni öngemet, mert velem együtt lelke is boldog vagy boldogtalan. Bedig egyike vagyok azon pusztító szellemek- j nek, kik örökös küzdelemben vannak a teremtő erővel : mit ez teremt, ők szétrombolják . . . Talán csak szétzúzni, megsemmisíteni fogom lelkének e hozzám szakadt darabját. En lennék ennek oka? A mint a sors rendelése volt: magamhoz vonnom önt, ugv lehet a sors rendelése, hogy általam történjék meg vagy zuzassék szét. De hátha ellenkezőleg csak ezután fog élni és felemelkedni ? Valamint oka nem lennék vesztének, úgy érdemem sem lenne ez újjászületésben. Ki tudja, köztünk a legnagyobb lény mily parányi, önakarat nélküli eszköz egy hatalmas, mindeneken uralkodó világtörvény működésében !« Ezt a levelet az alig egy-két hónapos asz- szonv irta, a ki ekkor már bizonnyal átérezte, mit áldozott lel az .elképzelt üdv sülvedő világáért s már ekkor megkezdte a rémes, szomorú harezot önmagával halálig, összeomlásig. Mert, a mi ezután következik : gyásztörténet. A szabadságharcz felséges küzdelmei utáni hóhéridők fekete története. Nemcsak a haza veszett el, de leglelkesebb dalnoka is ott maradt a •■csatatéren, sárosán, véresen . . . * A kora özvegységre maradt fiatat asszony Erdélybe ment, hogy férjét — keresse. Egy ideig élt benne a reménység, hogy tán előkerül. Jó és rósz liirek zavarosan váltogattak egymást; Betöti él és kimenekült! Petőfit elfogták és Szibériába vitték! Betőfit megölték a csatatéren a kozákok! Mi mindent kellett e szerencsétlen asszony szivének átszenvednie e napokban ! Mint lépdes- lietle, öldökölhette a bizonytalanság s mint zúzta szét később a bizonyosság 1 »Ha akar még velem találkozni — Írja Udvarhelyről egy barátjának — nem mondom az életben, hanem csak mostanában, úgy, ha lehet menjen fel ön Bestre, mert én most Kolozsvárra s onnan Pestre megyek s ott leszek két hétig, azután talán az Alföldre s onnan pár hónapra vagy a nagy világba, vagy olyan magányba, hol kívülem senkit, egyetlen emberi sem találok, hogy ott kitombolhassa magát a lelkem, hogy ott vagy végképpen megtörjek e csapás alatt, vagy ujull erővel újra felemelkedhessen. Nem tudtam meghalni itt e helyeken, hol Sándort elveszítettem, — jele, hogy még igen sokat kelt küzdenem és szenvednem. Lehet-e más czélja is életemnek ? Kirabolt, meggyilkolt lelkem lesz-e még képes egyébre, mint emlékezel re ? .. .« Íme, a bolygó fény, mely a magára hagyott özvegy révedező tekintete elölt fellobog s majd később gyászfátyolát is fölégeti! Nincs más.kigázolás ezzel a vérmérséklettel mint tönkremenni! Hűvös éjjeleken a szabadban hál —- majd férfi-ruhába öltözik, szivaroz — embereket keres, a kikkel kolozsvári lakásán egész éjszakákat vir- raszl keresztül dal és pohár közt, hogy eikabul- hasson. Agyonhajszolt lélekkel űzi a feledést. Egyik szélsőségből a másikba sodródik, mintha örvény sodorná. Kétségbeesése összetör minden konvenczionális formát, fölkavart indulatainak iszapjával borit el maga körül mindent s a szenvedély és tájdalom forgó viharai közt vergődve, csoda e, ha a természettől különben is heves véralkalu nő elvesztette az erkölcsi egyensúlyt s minden iránt eliásult ? A dajka csóválta hozzá a fejét, ép igy csóválta tejét az egész körülötte sut'ogó s kritizáló világ, bár bizonynyal sejtelme sem volt arról a vad tragikumról, mely e szerencsétlen teremtés lelkét összerázta s lényét szinte sarkaiból forgatta ki. Ez a szegény asszony hasonlított egy leszerelt hajóhoz, mely a fájdalmak viharos tengerén kétségbeesetten hánykódik hullám és örvény- közölt, vitorlák, kormányrúd és iránytű nélkül . . . * A dajka csóválta hozzá a tejét . . , De, hogy hüthették volna le a gyermekszoba egyszerű és ártatlan örömei e heves képzel met
