Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
4 naoyvAradí napló 1809. Julius ;30. vétémnek, kérem, fogadja megnyugvással e nagyon is súlyos csapást s nyújtson vigasztalást az a tudat, hogy mindnyájan csak múló eszközök vagyunk egy magasabb czél előmozdítására. Igaz részvéttel vagyok Nagyvárad, 1899. jul. 29. />/■. JtntyovasU)/ József, polgármester. NAGYVÁRADI KRÓNIKA. Eladó leányok tarifája. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, julius 29. A mai postával a kővetkező levelet kaptuk: Tekintetes szerkesztő ur! Amerikából írom ezt a (sir sort. Amerika kellős közepéből, Debreczen városából, a hol egy kis dolgom akadt. A mit ebben a levélben elmondandó vagyok, igaz, az’/al várhattam volna addig, a mig hazamegyek Nagyváradra, de hát olyan a természetem, hogy sürgősen szeretem a dolgaimat elintézni. Azonfelül levelem tartalma elég érdekes, az újságíró előtt pedig az érdekes csak addig érdekes a inig friss. A dologra tehát. Ne geográfia tudományom fogyatékosságának méltóztassék beszámítani, hogy Debreczent, ezt az ősmagyar, romlatlan czivis várost Amerikába helyezem Jól tudom, hogy a Hortobágy mellett és nem a tenger partján fekszik, talyigás parasztok sétálnak benne és nem spleenes yanke-ek. És mégis en ezentúl Debreczent már csak Amerikában fogom keresni, vagy ha jobban tetszik, Amerikát Debreezenben Hogy miért, elmondom. A mint fel- s alá Ödönök az utczák tömkei_ /i _ —' *i|rv ' kenuié» ° *-*• jí.l ölük szemein. . ? , _________ ____________________ H ozomány ! Beiratási díj nem szániittatik. Hozomány! Közelebb lépek a kifüggesztett jegyzékhez. Hozomány, csakugyan, 500 írttól 50 000-ig. És a kapun van kiszegezve az eladó leányok jegyzéke, akárcsak bármily más portékáé. Hirdetik őket, mint a hogy a bútorozott szobát, a lekvárt, a föld- hitelintézeti kölcsönt, vagy* a csurgatott mézet szokás. Elmondja a plakát azt is, hogy van raktáron szőke, barna, szeczessziós színű, sánta, papos hibás szemű a más testi szépségekkel és bájakkal megáldott akárhány. Hiteles irás tanúskodik róluk A jó bornak nem kell czégér, — tartja a magyar példabeszéd, de hát ugv látszik, a leányok Debreezenben és környékén nem valami kapós portékák, mert akkor aligha kellene őket ilyen módon meghirdetni. Ezt a hozomángos irodát valami országos ügyviröséy tartja fenn. Keresnek pedig minden rendű és rangú urakat: bírót, katonatisztet, kereskedőt, hivatalnokot, iparost, őrmestert, sőt még — hírlapírót is. Lejegyeztem az eladó lányok tarifáját. Íme, épüljenek rajta a nagyváradiak: A zonnali hozomány Hogy néz ki, vallása Még örököl Milyen férjet óhajt ? 300Ü fit ref. szép szőke 6000 Hivatalnok, őrmester 6000 frt ref. barna|30000 Katonatiszt Í0000 frt izr. szőke ÓINK) Kereskedő, hivatalnok 4000 fi t ref. szőke 15000 Hivatalnok, kereskedő tíuUO III ref. szőke 5000 Katonatiszt, hivatalnok 20000 frt ref. barna 5000 Hivatalnok, ügyvéd, katonatiszt 8000 frt ref. szeme hibás 7000 Hivatalnok, őrmester 10000 frt' ref. — Hivatalnok Őrmester 15000 fi!. ref. 130000 j Orvos, ügyvéd, mérnök, iró, hivatalnok, bíró, katonatiszt Orvos, ügyved, menu biró, katonatiszt 20000 frt j ref. | 10000 i 1 20000 frt izr. 10000 Orvos, ügyvéd, biró 10000 frt izr. — Orvos, ügyvéd, biró hírlapíró 50000 frt j izr. púpos i 10000 Orvos, ügyvéd, hírlapíró, mérnök biró stb. 10000 fi t | izr. i — Orvos, ügyvéd, írtén,ük Ezek csak szemelvények a különös árjegyzékből. Van még ott több is, mint a »sehadehem c megjegyzi: »Az előjegyzésbe veiteknek ez Csak egy csekély része, melyet tudakozódásunk folytán bővítünk. Van még Kálló-, Szeged-, Udvari-,. Sáp-, Dorog-, sőt még Budapestről is * Azt hiszem, az 50.000 írt hománynyal kitüntetett púpos leányt adja el a vállalat leghamarabb. A púpot, no meg az asszonyt is majd csak eltünteti a boldog vőlegény. Nos urak, előre, bátraké a szerencse, a hozomány s a — pap ! Nekem pedig, ugy-e bár, igazam van, ha ezentúl Debreczent Amerikában, Amerikát pedig Debre- czenben fogom keresni ? Az a tűz és az a ló. — A színházi balesetről. — A nagyváradi színkörben mull héten történt balesetről — a színház vezetőségtől — követ- 1 kező felvilágosító czikket kapta a kolozsvári * Magyar Polgár«, melyet kommentár nélkül annál érdekesebbnek tartunk reprodukálni, mivel a színkörben történt szerencsétlenség keletkezése és okai telöl még Nagyváradon is igen eltérők voltak eddig a véleménynek. Nagyvárad., jut. 27. Tisztelt szerkesztő ur! A kolozsvári »Ellenzék« ezélzatosan elferdíti az itteni színkörben előfordult riadalom históriáját. Azért mondom, hogy »ezélzatosan,« mert »vezett lap azzal a megjegyzéssel kíván több súlyt adni tudósításának, hogy saját munkatársa " . ' J " t . . « \T » C e* rj/vlrt»* '» I I WI g yyóÖÍIÖH llk€^ xYü(i .ttículüu a ÜUIUg _*.»« No pedig itt mar mindenki ismeri az eset hiteles részleteit; tehát az illető munkatárs is ismerhette azokat, ha tényleg itt járt. És akkor tudva állított valótlanságokat. Mert az egyszerűen nem igaz, hogy az előadáson használt ló egy ötszáz forintos hamis állat. A többi rémletes állítások se igazak. e kicsapongó, szövevényes fájdalmat ? Hogy tarthatta volna vissza minden egyensúlyából kizavart szellemét a kötelességek hitvány horgonya, mikor fájdalmának egyetlen kaczaja erősebb lánczokat is széttépett ? Mert vannak fájdalmak, néma s áldásos könyekben felolvadni nem tudók, olyanok, melyeknek, hogy csak kissé is enyhüljenek, kaczagniok, hahotázniok, tombolniok kell. Es bizony ti irigylendő vérmérsékü, a higgadtság langyos limonádéját minden megrázkódtatás nélkül szürcsölgető morálisták, ily fájdalomhoz mindig hiába fogtok lépni azzal a józan és bölcs figyelmeztetéssel: — Ne tessék kaczagni, hiszen ezt jókedvükben szokták tenni az emberek, de tessék rendesen zokogni, sírni, mert ez már igy illik! Ki látja közületek, mi megy végbe egy ily omló, alazuhanó lélekben, melynek pazarul pompázó világát váratlan orkán viüámzápora pas- kolja semmivé s égeti föl, dönti hamuba rémes hirtelenséggel ? »Egyetlen nyugodt, vagy tűrhető pillanatom sincs — írja fentebb említett barátjához. Mihelyt egyedül vagyok, azt hiszem, megőrülök. Minden este ájulásszerü, mély nyomasztó álom ment meg az öntudattól. De még álmaimban is szenvedek s szivem minden dobbanása oly kínos, mintha mindegyik utolsó lenne. Ha emberek közt vagyok, megfeszítem minden erőmet, hogy nralkodhaswam magamon ; ilyenkor mintha leplet bontottam volna lelkem iszonyaira, ilyenkor legalább nem látok, nem borzadok, csak érzek. És csodálatos! Minél betegebb és nyomorultabb a lelkem, testein annál épebb, egészségesebb! Elpusztíthatatlan forrása kell az életnek, hogy legyen ereimben, mert mindenképpen elhanyagolom, sőt rontom magamat s arczom és testem olyan, mintha mindennap az egészség tengerében fürödném. Mikor leginkább fel vagyok hevülve : iszom, hogy tönkre lehessem magamat, — hiába ! Sürgetve szüli tóm fel önt, ha lehet jöjjön el! Nem tudom, meddig leszek itt. tán egy hónapig, tovább semmi esetre. Jöjjön, ha lehet és tegyen tökéletesen őrültté. Szeretem, ha dyan veszett lélek, mint az öné, részt vesz pollom gyötrelmeiben. Éppen az én társaságomba s az én világomba való az ön ezerszer föifes:itett lelke is. Ha eljön, az irgalom Istenére kérem, hozza el azt a mérget, a mit nekem Ígért. Ma csak részt vesz sorsomban, tegye meg, mert külöiben örökké kísérteni fogom feliér lelkemmei és pros arczom mal.« Nem tehetek róla, de ez eszeveszett, bzarr fájdalom majdnem artikulálatlan kitörései ét sü- völtései azt a hatást teszik rám, mintha vifasz- talanul komor, halottian sárgás felhők közt izét- rongyolt szárnyú sirályokat látnék kavangni, vagy fuldokló embert hallanék, a mint leegő után kapkod. Bárhogyan Ítélje meg a világ ezt a löt : erősen tévednek és csak a saját szükkeblőszükről tesznek tanúságot, a kik a közönséges »értékkel mérik öt. Sem a körülötte zajló idő, sem e benne menthetetlenül alámerülő jelenség nem voltak közönségesek. A lelkesedésnek s a nyomába lépő kétségbeesésnek talán sohasem tűntek fel változatosabb, különczebb formái, mint ezekben a lázas években. Hány alak szállt minden vád nélkül sírjába H De Petőimét meglátta mindenki, mert omló alakja roncsát egy nagy név glóriája világította meg. Eleirói nem emlékeznek senkiről, a ki csilla-- pitólag vagy emelőleg tudott volna hatni rá, ki — bár erőszakosan — megmentésére törekedett volna; de annál tömegesebb azok száma, kik szították kétségbeesése vészes lángjait s mikor ■ már égett, elfordultak tőle, sorsára hagyván őt. Vett volna részt véres ütközetben, forgatva kardot vagy lövöldözve pisztolyait: senki sem mondta volna nőietlennek; de mert kétségbeesésében őrültségeket követett el: legelőször is (bizony nem valami lélekemelő látvány!) saját neme vetette meg. Az irgalom és könyörület egy pillanatig sem gondolt arra, hogy az a pokol, melyet ez elgázolt teremtés leveleiben és verseiben annyiszor emleget, nem a fantázia festett pokla, sem holmi hivalkodásból, szenvelgésből összekomponált pokol, de égő, eleven kárhozat s e nő benne vergődik és megváltásért sikoltoz. Csak szilaj alakját látták, csak hahotáját hallották, de örvényes lelke vad őszinteségében nem hitt senki sem, , még akkor sem, midőn helyzete sötét, rémes - humorát ő maga világította meg:
