Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
XXII. évfolyam 32-ik szám. Nagy-Kőrös, 1899. augusztus fi. Ipar, kereskedelmi, gazdasági és társadalmi hetilap. Szerkesztőség es kiadóhivatal • Nagy-Kőrösön. Gondi-féle ház, hova a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemény czimzendő. HT BérmerUe.tlen leveleket nem fogadunk el. *3 Kp'zirrn,." írisszé nem adatnak. ial©íaa®t«si állj 3 Egész évre . 5 írt. I Negyedévre 1 f rt 26 kr. Félévre 2 frtBOkr. | Egye3 szám 10 kr. Egyes számok kaphatók : Geszner Jenő könykereskedé- sében és Rothbaum Sándor hirlapelárusitó üzletében. Méntélén >mníien vasárnap. ÍJ IE3C ird-etésels:: Árszabály szerint igen jutányos áron számíttatnak. Több szőri hirdetéseknél lényeges árkedvezmény adatik. — 516 fizetők rendkívüli kedvezményben részesülnek. Hivataio. hirdetések külön árszabály szerint. Nyiit-tér sor.t 30 kr ‘MtiT Minden bed 'afd* után SO kr •»élyeifdij fizetend -a A Petőfi ünnep után. Irta: Tóth József. Halál emlékében ünnepeltük ma egy hete a halhatatlanságot, Petőfinek a legnagyobb magyar költőnek és szabadsághősnek a halhatatlanságát, ki 50 évvel ezelőtt a haza védelmében esett el a segesvári csatasikon. Nem látta senki a koporsóját . . . nem látta senki a fehér szemfedőjét. Talán csak kiomlott piros vére volt a szemfedője, melyre susogó zöld lombok, letarolt csatatéri füvek borultak. Csak a szemfedő fehérsége hiányzott abból a szent három színből, melynek lobogója alatt barczolt, és - - elesett. , De nem hiányzott az a fehér szin sem. A csatatér fölött elszálló ezüst felhő sírta drága piros vérére, zöld fű takarójára omló könnyeit. Senki sem tudja, hogy hol van az örök pihenő helye, szelíd völgy virágos ölében-e, vagy sziklás bérez alján, zúgó erdő rejtelmes árnyában, vagy hömpölygő folyam hullámos medrében? . . . Pedig keresték, kutatták, keressük, kutatjuk íélsz.ázad óta. Hátha megtalálnánk, hogy egy szent helyivel többje legyen a magyarnak, hova eljárhasson imádkozni és erőt meríteni a honszerelem gazdag forrásából, mely szivének kiomlott véréből fakadt föl! De hiszen ne keressük mi azt a szent sirt, mert nem találjuk meg káprázó szemeinkkel abban az örök fényességben, mely az ő szelleméből sugárzik reánk, mely nemcsak a hazát ragyogja be, hanem áthat az egész világra, mint az egy örök nap, az örök szellem fénye Hogy mi volt Petőfi költészete? arról beszélni én kicsiny vagyok. De ki is tudná leírni azt a bűbájos világot, melyet az ő költészete megteremtett ? Lelkűnkben, szivünkben él e költészet varázsa öntudatlanul is, mint TARCZA. A mi kis költŐnŐnk. Irta: TÓTH JÓZSEF. Már én igy hívom ezután. Már mi körösiek csak a magunkénak tartjuk ezután. Vagy talán nem is jól használtam azt a »csak« szócskát, mert hiszen nem »csak« a mienk, hanem mint olyan isten kegyelméből való igazi költőnő az egész hazáé, az a kedves . . . bájos ifjú nő-poéta Erdős Renée aki múlt vasarnap lejött hozzánk Nagy-Kőrösre az »Egyetértés« szerkesztőségének és munkatársainak tagjai között, hogy a nálunk rendezett Petőfi ünnepen maga szavalja ej az általa irt ezt a kedves szép költeményt: PETŐFI. Irta : Erdős Renée. (A n.-k6rösi Petőfi-ünnepen szavalta maga a költő.) Hallgassatok rám! Tudok egij regét. Hegének mondom, bár való egészen. Magyarhon lelkes, hü leányai: E bus rege a számútokra lészen. j Hallgassatok rám! Ötven éve múlt, j Gonosz ellenség rontott a magyarra. ! S a rabbilincset összetörni: K Szükség volt, hősi szívre, hősi karra. Bus századoknak ádáz harczai Szivét, karját megedzék % magyarnak. ' S jogát ha védte, nem síjnálta vérét i S hangját sem ismeré hitvány panasznak | Most ötven éve is megáll merészen. I Nem vette számba millió ellenét. 1 Küzd, harczol, meghal inkább, de megóvja { Honát, szabadságát, becsiletét. 1 | Észak felöl s nyugat félő. a külső | Ellen szakadt redja mini az ár. j S bent árulő hadak orvtemadása ! Ádáz. kegyetlen, bősz és éisovár. Petőfi! Édes es kínzó szereltnek Ábrándja volt eddig lantot dala. Az ifjú és a lányka szívverése, j Pacsirtasző s mezőknek illita. I j De jött a vész hazádra! Lmtodon | Ábránd szerelmi szó elhalgitott. ! Helyette nemzeted szilaj haragja ! Hős lelked menydörgése hrrsogott. r i i í az az érzés és gondolat mit a jó istentől nyertünk. Leborul előtte még e kalmár korszak is, mdy űzi, hajtja az anyagot piszkos göröngyben bandukolva. Egy nagy világ Petőfi költészete — és ez a világ mégis olyan magyar. Nincs benne idegen semmi és mégis megérti, és mégis csodálja az egész nagy világ. Ezért borul le szelleme előtt a magyar. Óh, de nem . . . nem csak ezért Leborulunk honszerelmének dicső nagysága előtt, mely csodákat alkotott midőn zúgott . . . tombolt a vihar édes hazánk fölött. A nagy nemzeti költőben egyesült a nagy hazafi a lánglelkű hős, a ki részt vett abban a nagy munkában, mely szabaddá tette a sajtót, szabaddá tette a földet .... Örökké világítson emléke . . . dicsősége a magyarnak! Talpra, csatára népem! így riasztód Életre, ébredésre nemzeted. »Oroszlánokkal villái hajdanában És most a tetvek egyenek-e meg P« . . . S hogy megriadt a harczi kürt szava Letette lantját s kardot vett kezébe. Ifjú szerelnie ringató öléből, Hidegen ment a véres harcz terére. És lángra lobbant minden cseppnyi vér És lángban égett minden büszke elme, Egy érzés táplált millió kebelt: A szabadság és a haza szerelme. Csodálatos kor! Nagy tettek kora ! Hősök haldia! Nemzetünk bukása! De ragyogó lett a magyar becsület. Örökre fénylik tiszta ragyogása. Hallgassatok rám! tudok egy regét. Elmondhatom, mi lett a költő vége Oly szomorú oly bus. hogy most se hisszük, Hogy a halál lett hősi pályabére. Még most se hisszük 1 Ötven év után Hisz most is zúg lantján a harczi ének ! Magyarhon lelkes, hű leányai Ne sírjatok, nincs vége a regének !
