Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz
22. évfolyam. A nagykőrösi nemzeti ünnep. A budapesti és a segesvári nagy nemzeti ! ünnepélyek mögött sem maradt el a nagy- \ körösi Petőfi-nemzeti-ünnep. A nagykőrösi ‘ ünnepély mar vasárnap délelőtt Kezdődött, a j mikora város egész tisztikara Ny. Szabó Ferencz j polgármester és Eötvös Károly a város orsz. j képviselője vezetése alatt megjelent az ünnepi ; istenitiszteleten a református templomban. A délután 5 órakor tartott népünnep : pedig egyike volt a legszebb hazafias ünnepeknek. Eljött oda Nagy-Kőrös városának szine-java. apraja-nagyja s mindannyian egy szívvel, egy lélekkel ültek ünnepet. Ezen a délutáni ünnepen mondotta el Eötvös Károly azt a remek beszédét, mely a Petőfi-emléke- zések közt párját ritkítja s melyet az »Egyetértés« vasárnapi száma vezető helyen közölt. A nagykőrösi Petőfi-ünnepen részt vett az »Egyetértés« szerkesztősége is. melynek Nagy-Kőrösre rándult tagjait a város hatósága és közönsége lekötelező szívességgel s magyaros vendégszeretettel fogadta. Este több száz teritékü lakoma volt a Széchenyi- kertben. A nagykőrösi Petőfi-ünnepen Inczédy 1 László és Koroda Pál jelentek meg. mint a ! Petőfi-társasag kiküldöttei. A tóvárosi vendegek, irók. művészek és ! hírlapírók tizenegy órakor erkeztek Nagy- ■ Kőrösre. A vendégek között volt Erdős Renée j családja kíséretében. Inczédy László és Ko- j roda Pál a Petőfi-társaság képviseleteben. ! továbbá az Egyetértés .szerkesztősege részéről I Dienes Marton felelős szerkesztő. Fischer dános igazgató, Halom József, Gottier Lajos, Graczv János, Szász József és Leibwerth József. A;nagykőrösi pályaudvaron nagyszámú közönség varta az érkezőket. Az indőház bejáróinál a varos díszbe öltözött huszárjai álltak őrt. és a városi pandúrok és rendőrök ügyellek a rendre. A vendégeket a városi hatóság megjelent képviselőinek élén Ny- Szabó Ferencz polgármester üdvözölte. S nem is lesz vége, rnig él a magyar! Míg költő él s dalt áldoz szellemének. Ha az utolsó dalnok is sírba tér: Akkor, akkor lesz vége a regének. Én nem tudom, hogy mi bájolt el engem jobban, a szép költemény-e, vagy a szép költőnő, vagy a dallamos zengő szép szavalás ? Csak azt tudom, hogy a mi nagy »Eötvösünk« most igazi gyémántot hozott nekünk Nagy- Kőrösre. Mert tud ő igazi gyémántot találni ha nem keresi is. A keresve talált valutás érez soha sem ér föl sokad magával sem egy ilyen igazi gyémánttal, mely talán csillagfényből támadt a költészet egén s földi virágra szállva ennek szirom-keiyhén lett a földieké. Ne tessék ezt phrásisnak venni, mert hát ez úgy van — es hát ez nekem jól esik. A sentimentálismus sohase volt természetem, hát most. mikor a Petőfi ünnepen az 50 ik év fordulón már én is »49«essé fordultam az elmúlt »48« után. De hát az ifjúság bája és a szellem fénye még minket öregeket is elragad. Ugye hogy igaz ? Eötvös Károly is igv gondolkozik, a ki mikor a banketten ifjúi melegséggel felkö- szöntötte a bájos költőnőt, és közbe-közbe »NAGY-KŐRÖS' HÍRLAPOK* Ezután a vendégek kocsira ültek és a várofoa hajtattak. A hosszú kocsisort a város fogata nyitott meg, a melyben Ny. Szabó Ferencz polgármester foglalt helyet Erdős Renée urhőlgygvel. A kocsik bakján a város díszbe öltözött hajdúi ültek A merre csak a menet elvonult, mindenütt lelkes eljenzéssel fogadta az ünneplő lakosság az érkező vendégeket. A feilobogózott utczakon át a Széchenyi- kertbe hajtatott a társaság, a hol a városi hatóság ebédet adott Eötvös Karoly orsz. képviselő és a többi vendég tiszteletére. Délután öt órára volt kitűzve a tulaj- donképeni ünnepély a Széchenyi-kertben a szabad ég alatt. A hazafias ünnepélynek remek szép idő kedvezett s a tágas kéri helyiségnek minden tisztását, de még minden legkisebb útját is teljesen ellepte, erre az időre az ünneplő közönség. A kert legtágasabb tisztásán neu.zetiszin lobogókkal díszített emelvényt állított fel a hatóság s ez emelvénytől jobbra- balra díszbe öltözött városi huszarok áltak diszőrséget. Az öreg 48-as honvédek zászló alatt vonultak fel s a mint a kertbe értek, mindenki tisztelettel üdvözölte őket s sietett nekik utat nyitni és helyet csinálni. Nemsokára megérkeztek a városi tisztviselőkar tagjai teljes számban, majd a dalos-kör helyezkedett el az emelvényen. Végül megjelent Ny. Szabó Ferencz polgármester az emelvényen a közreműködőkkel és a meghívottakkal. Ekkor felzendült a Himnusz, melyet a nagykőrösi jeles dalos-kör énekelt. Ezután a polgármester mondta el szép megnyitó-beszédet. Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után Eötvös Károly emelkedett fel s mondta el szép emlékezését ■ tPetőfire. A közönség áhítattal hallgatta a költői szép részletekben gazdag, ékes nyelven megirt emlékezést. Minden tekintet a siónokra tapadt, mindenki nagy figyelemmel hallgatta s a mikor a beszed véget ért s Eötvös Karoly a lapunkból mái ismert szöveghez még hozzátette, hogy éljenekkel szakították félbe a toasztját igv szólt: »No1 ugv e hogy éljen?« Megvallva az igazat, ezelőtt én az írónőkben mindég sokkal jobban tiszteltem a nőt. mint az irót s nem egyszer jutott eszembe í néhai Ralázs Sándor bátyám kitűnő vigjátéka - »Az égben«, melynek hősnője Semiramina í költőnő. a ki bizony nem a legjobban tudott i bánni sem a főző fanállal, sem a lekváros j és egyéb köcsögökéi, a zsíros és egyéb í bödönökkel. Ma azonban nár — mikor azt látom, i hogy más hölgyek sem éppen mindég tud- 1 ják kifogastaianul kizeíni a főző kanalat és . megbecsülni ama búonyos köcsögök és bödö- nök tartalmát — nás nézetben vagyok s nagyon tisztelem a nőben az irói talentumot, : mert a nőt sokkul szívesebben látom a Múzsák templomában, mint a divatárú- és j masamód boltokban, vagy a katonai és egyéb lóversenyeken. Hát még az ilyan Írónőt vagy költőnőt mennyire tisztelem a ki mint nő szép, ifjú és kedves, mint itó szellemes s tudja, hogy nő. mikor leteszi ; tollat s tudja, hogy mi a j nő hivatása. Az igaz, hojy »költeni« sok nő tud, ! sokat költeni még több. De szép költeményt i írni nagyon kevés A mi kedies költőnőnk a kiről szó 2 32-ik szám. itt és épen itt, Nagy-Kőrösön akarta ő ezt elmondani, mert részt akart venni a város szép ünnepén, a mely jeles rendezés s a hazafias buzgóság revén az országban rendezett Petőfi-ünnepek sorjában legelőre tehető. (Éljenzés, taps s hosszantartó tetszésnyilatkozatok hangzottak fel). A lelkesedés élénk megnyilatkozásainak lecsillapulta után Inczédy László szép költeményét szavalta el Faragó József. —- Él|en a költő ! — kiáltott a vers utolsó szakaszának elhangzása után Eötvös Karoly s a közönség hosszan éljenezte a jeles póetat. Inczédy Lászlót. A daloskor azután a »Tied vagyok, tied hazám« mesteries szép előadásával lepte meg a közönséget. Erdős Renée úrhölgv emelkedett most fel s a bájos, ifjú köitő és Írónőt már megjelenéskor nagy tapssal fogadták. Szépséges Petőíi-költeményét ő maga szavalta el rendkívüli nagy hatást keltve. Előadását percze- kig tapsolták az egybegyűltek. Most a »Talpra magyar«-t énekelte el a daloskor, majd Dombi Béla Várady Antal egy szép versét szavalta szintén hatásosan és tetszést keltve. A »Szózat* hangjaira, melyre a dalosok zenditettek ra, az egész közönség fel- emelkedett helyéről s csakhamar együtt énekelte a »Szózat«-ot a dalárokkal az egész ünneplő sokaság. A polgármester zárószavai ulán a közönség lassanként elszéledt a nagy kertben. Esti 8 órakor volt a Széchenyi-kertben az ünepi lakoma. Ny. Szabó Ferencz polgármester volt az első szónok, a ki újból köszönetét fejezi ki a vendégeknek a közreműködésért és köszönetét fejezi ki a közönségnek, hogy oly példátlan rendet tanúsított. Lelkes szavakkal élteti Eötvös Károlyt, a ki a mai ünnep értelmi szerzője volt. Minden érdem őt illeti. Eötvös Károly áll most fel szólásra a vagyon, nagyon szép költeményeket tud irni s igen tartalmas »tárczák«-at. És ezt nemcsak én mondom, s nemcsak az »Egyetértés«, hanem az egész közönség s e tekintetben szilárd nálunk az egyetértés. A mi kedves költőnőnk megtisztelte Nagy-Kőröst, hogy eljött és meg is hódította. Nagy szó ez uraim és hölgyeim miná- lunk, ahol olyan nehezen hódolnak az emberek. Eljött mihozzánk egy nagy nemzeti ünnepen, hogy szép költeményével s bájos egyéniségével emelje az ünnep díszét. Czélját elerte. De elért még mást is. Azt. hogy mindnyájan megszerettük, a kik láttuk és — hallottuk. Elismerem, hogy az »Egyetértés« nagy újság, jó újság, még azt is elismerem, hogy kitűnő »gárdája« van — de azt is tudom bizonyosan, hogy az »Egyetértés« nagy közönségében nem lesz szeretőbb, halasabb publikum, mint az. a melyet a mi kis költőnőnk egy nap alatt »egy csapásra« meghódított Nagy kőrösön. Hát én bizony írásban is kiadom azt, a mit elmondtam szóval Eötvös Károlynak, az »Egyetértés« nagy mesterének a ki olyan szép segesvári ünnepet csinált nekünk — ' Nagy-Kőrösön.
