Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

— Menjen férjhez. Bárki szerencsének fogja tartani, ha Petőfi özvegyének ifjú életét megmenti.

— És ki lenne az az „akárki“? — kérdezte Petőfiné csaknem gúnyosan. (Maga mondotta el Vachotnénak, hogy Horváth Árpád beszédét „képtelenségnek tartotta“).

— Akár én is! — felelte Horváth. — Ha nagysád elfogad férjéül.

„így történt férjhezmenetelem — beszélte Petön- né. — Menedékhely vagy öngyilkosság — e kettő között kellett választanom. S mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges, kötelességemnek tartám s nevéhez méltóbbnak tetszők a férjhezmenetel, mint ha az elutasított tolakodók jó hírnevemtől megfosszanak.“ Mert sokan közeledtek a költő özvegyéhez szerelmes érzéssel, de senkinek nem jutott eszébe, hogy feleségül vegye. Az ilyen prózai cselekedetre ki gondolt volna a költő rajongói között!

Joga volt hozzá Szendrey Júliának, hogy fiatal életét megmentse s búcsút mondva a múltnak, uj jövőt keressen. Ezért senki sem ítélheti el öt. Ha Petőfi életben marad, továbbra is rajongással kísérte volna s most ő voit a vesztes, ő volt a szánalomra méltó e két élet tragédiája után. Petőfi jóformán maga keréste a vesztét, habár sokan azzal vádolják Szendrey Júliát, hogy az ő vak szerelme és ebből fakadó hiúsága is hozzájárult Petőfi tragédiájához, Bihari Mór összegyűjtötte most Petőfiné naplőjégyzeteit, verséit és egyéb Írásait az Endrődi Sándor és dí. Férenczl Zoltán Szerkesztésében megjelenő „Petőfi-Könyvtár‘‘-ban. E két érdekes kötet, «melyeket Jeles bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel látott el Bihari, a kartársak és irodatom- történetirók Írásainál sakkal hüebben és tisztábban tária elénk Petőfi özvegyének egyéniségét és gon- dolkodásmódját. E szerelemtől áradó, finom női lélekre valló naplójegyzetekböl csakugyan kitűnik az is, hogy Szendrey Julia szerelmében a hiúságnak is része volt, de ez a hiúság sohasem fakadt az érdek közönséges önzéséből. Megnemesitette ezt. a szerelem. Ezt iría a többi közt a naplójában Szendrey Júlia: „Tegnap ismét kaptam Sándoromtól levelet, melyben azt mondja, hogy ö már most csak nekem kíván tetszeni, a többivel, az egész világgal nem gondol. Nálam ez máskép van, én nem igy érzek. Én csak mióta te szeretsz, kívánok tündökölni, vágynám a legjelesebb lenni a világon, vágynám istennő lenni, csakhogy te mondhatnád a-z embereknek: E hölgy, kit csodáltok, e hölgy enyém, én bírom e hölgy örök szerelmét: Csak most örülnék.