Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
ha dicsérne mindenki, mert én ismerem a kéjt, mit érzünk, ha azt halljuk dicsértetni, kit lángolón szeretünk s kinek viszontszerelmét bírjuk . . . s én e kéjt szeretném veled megismertetni.“ Petőfire nagyon büszke volt s azt óhajtotta, hogy mindenütt kiemelkedjen az emberek közül — meg a csatamezőn is! De az ő nagy szerelméből könnyű megmagyarázni a lelkületének exaltaltságát. Költőhöz méltó nő volt s része van abban, hogy Petőfi olyan nagy lángolással irta hozzá a szerelmes verseit. Lángolóan tudott szeretni 6 is. Ezt olvassuk egy helyütt a naplójában: „Azt írja Petőfi, hogy keztyümet, melyet neki adtam, minden reggel és este csókolja; s én irigy ne legyek, ily pazarlás föl ne ingereljen! De jól van, én is igy teszek; nekem megvannak az ő levelei s én ezekre pazarolom azt, amit ő neki még nem adtam!“ Általában valamennyi prózában irt sorain szétárad ez a nagy szentiinentalizmus s különös, csak éppen a verseiben válik mérsékeltebbé. A versekben sokkal természetesebbek és egyszerűségűkben sokkal megkapóbbak az érzései. Kevés verset irt' s ezek is mind a második házasságának éveiből valók. Borongás árad szét ezeken a verseken s itt-ott kínos vergődés panaszai törnek elő. 1861-ben irta „Keserű kin és gyötrelem“ című versét. „Meghaltam én régesrégen“ — ez az akkord csendül meg benne. Keresve a boldogságot Mire sehol sent találok, Mi messziről annak látszik, Árny, mint én, mely velem játszik. Hogyha közelébe érek Rémképektől elszörnyedek S futok vissza koporsómba Uj kínoktól ostorozva. S rám vonom a bánatba szőtt Gyászos halotti lepedőt, S várom, hogy az ég majd megszán. Hogy majd meghalok igazán. Piához, Zoltánhoz irt verseiben az anyai szeretet legtisztább érzései fakadnak fel. Abban vigasztalódik meg. hogy majd rá száll az öregség s „Ez az én kis szőke fiam — fog engem ápolni.“ Nem sejtette, hogy még ezt az örömet/sem éri meg — hiszen Petőfi Zoltánt kora fiatalságában agyonitatták a nagy lelkesedésükben a bus hazafiak. Alkalmasint fiacskájának szánta azokat a bájos meséket is, amelyek a gyönge-szerkezetű és naiv meséjü, de szir~~ —’ kötetben. Az elbeszélések között van egy kedvesen megírt válasz Gyulai Pálnak a „Pesti Napló"-ban, - 1858-ban megjelent cikkére, amelyben a nő írók ellen hadakozik s főzökanállá szeretné átváltoztatni . valamennyi irónö tollát. Szendrey Julia ezt a címet adta a replikájának: „A Pesti Napló 61., 62. és 65-ik száma.“ Kedves, finom eimésséggel és tréfásan vagdos vissza Gyulai Pálnak, aki egyébként a sógora volt. A naplón kívül nincs ezeknek az írásoknak irodalmi értékük, de Petőfit Szeretve, szívesen olvasgatjuk el ezeket is. Megismerjük belőlük, hogy milyen volt a lelkülete annak a tragikus sorsú nőnek, akit Petőfi olyan lángolóan szeretett. ven megírt elbeszélései mellé sorakoznak Londesz Elek.
