Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
Petőfiné—Szendrey Julia. (Naplója és egyéb írásai.) Rettenetes veit az ára Szendrey Julia rövid boldogságának. Nemcsak magát a boldogságot veszítette el Petőfi halála után, hanem az emberek önzéséből fakadó elítéléstől sem kímélte meg sorsa. Petőfi rajongói könyezve olvasgatták a „Szeptember végén“ sóhajtásait: „Rábirhat-e majdan egy ifjú szerelme. — Hogy elhagyod érte az én nevemet?“ Az»-emberek, amikor a költészetbe kapaszkodtak, a legsivárabb prózát megszégyenítő igazságtalanságot követték el szegény asszonynyal szemben, önzésüknek az tetszett volna, ha a költő özvegye a hozzá irt versek igazolásául soha sem vetette volna le fekete fátyolét s ne zavarta volna meg a versek rajongóinak szentimentalizmusát az élet rideg igazságaival Ezek a szentimentális emberek persze nem gondoltak arra, ogy mindenkinek joga van a maga életéhez, de senkinek sincs joga ahoz, hogy a mások életét a maga gondolkodásának rendszeréhez szabja és e szerint igyekezzék átalakítani, önzés Volt az a kívánság, hogy Szendrey Julia lemondjon az életének jogáról s Petőfi verseinek kommentárja gyanánt bevonuljon az élő halottak sorába. Ezt óhajtották volna a Petőfi rajongói s végül ezzel keserítették meg Szendrey életének második szakaszát. Nem nyugodtak addig, amíg a rejtett és nyílt szemrehányások révén bele nem oltották végre a gyöngéd lelkületű, szentimentális nőbe a megbánás keserűségét. Ez volt a lelketlen emberek leglelketlenebb bosszúja. Pedig valójában senki sem törődött ezzel a tragikus sorsú nővel a legnagyobb bánat napjaiban. A szabadságharc veszte után keserű melankólia lepte meg az egész nemzetet s a lelkeket poétikus álmadozásba ringató nagy exaltáltság után egyszerre rázúdult mindenkire a valóság, ridegen, szépitgetés nélkül. Petőfiné egyedül maradt a nagy zűrzavarban a csecsemőjével együtt. Apja házánál sem volt maradása, mert megkeserítette ott a sok szemrehányás j Az emberek is valósággal lesték minden lépését s vigasztalás, támogatás helyett az erkölcsbiró ridegségével Ítélték meg minden szavát és cselekedetét, Hamarosan egész pletyka-áradás zúgott körülötte. A gondoknak, a kétségbeesésnek e napjaiban állt elébe egy derék, felvilágosodott ember s így szólt hozzá j a Petőfi-rajongók önzésének szentimentalizmusa , nélkül:
