Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
PETŐFI PESSZIMIZMUSA. Irta: Trencsény Károly. A németek legnagyobb költőjének, Goethének, életét a legkimerítőbben az angol Lewes írta meg. így vagyunk mi Petőfivel. Petőfi legterjedelmesebb életrajzát is eddigelé Fischer- nek németül írt könyvében bírjuk, s mi azt szépen lefordítottuk magyarra. Az akadémia ugyan pályázatot hirdetett Petőfi életrajzára, de az eredményt illetőleg még mindig csak a várakozásnál vagyunk. Petőfiről már annyian és annyit írtak, hogy az maga egy kis irodalom. Az ebben lerakott adatoknak összegyűjtése és kritikai feldolgozása volna már most szükséges. Újat mondani Petőfiről mai napság már alig lehet, legfölebb más oldalról, más szempont | szerint vizsgálva eddig nem szemlélt világi- j tásba helyezni egyéniségét s vele összeforrt j költészetét. E sorokkal nem is lehet, nem is | más a czélom: csupán egyik érdekes jellemvonásnak különválasztott, rövid méltatása és kimagyarázása saját műveinek alapján. Ki mondaná sötétnek a napot, fonnyadtszáraznak a dús, zöld lombozatú fát? — ki mondaná pesszimisztikusnak Petőfi költészetét? — De bár vakító lánggal ég a nap. mégis szeplősítik sötét foltok; habár zöld, lombozat borítja is a fát, mégis találunk rajta fonnyadt, száraz leveleket: ép úgy, bár Petőfi alapjában optimista volt, költészetében mégis föllelhetjük a pesszimizmus sötét napfoltjait, a pesszimizmus fonnyadt, száraz leveleit. Mi az optimizmus és mi a pesszimizmus? Az optimizmus ujjongva kiált föl: «Mily édes az élet, mily szép a világ!» Élvezzük az életet, mert az a rendeltetésünk. A pesszimizmus fásult egykedvűséggel szól: a világ rossz, az élet tévedés, hiba, melyet csak a halál üt helyre. A föld a szenvedés színhelye, siralomvölgy. Élni és szenvedni: egy. Az öröm ünneped, a szenvedés hétköznapod, az öröm illúzió, a szenvedés valóság. «Az optimizmus a mámoros alvó, a pesszimizmus a fölébredt, józan ember.» Petőfi inkább mámoros alvó volt. Ha fölébredt is, nem józanul, tiszta szemmel nézte (Utánnyomás tilos.) a világot, hanem a szenvedély, harag, — vagy a bánat, keserűség fekete szemüvegén át; nem csoda azért, hogy oly sötét színben látta azt, mint a milyen sötéten festette le némely költeményében. Mert sokszor bizony sötét színeket használ. «Olyan fekete a világ, mint a kibérlett lelkiismeret,» — mondja az j Apostol-ban. Ha Petőfi pesszimisztikus költeményeit olvassuk, önkénytelen is az a gondolat támad bennünk : mekkora csalódás, mekkora bánat keserűség érhette őt, hogy annyira meg tudta gyűlölni önmagát, az embert, az egész világot? De vájjon volt-e oka a nagy gyűlöletre ? Nem mindig, vagy legalább nem oly mértékben. Igaz, hogy maga panaszkodik, hogy: Mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott. igaz, hogy egész életében sok és kemény megpróbáltatásokon kellett átmennie, mint mondja : .. . Ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kínált, Hogy ittam volna inkább a halált; — még sem lehetne — felületes szemlélet után — okát adni egynémely oly költeményének, melyben ember- és világgyülölete a legmegdöbbentőbb módon nyilatkozik: — ha tekintetbe nem vennők az ő mélyen érző és finoman érzékeny lelkületét, mely a legcsekélyebb hatások iránt is annyira fogékony volt, mely a legkisebb dolgokat is százszorosán megnagyobbította. Petőfinek nem közönséges szíve volt. O az örömet ép úgy, mint a fájdalmat, sokkal fokozottabb mértékben érezte, mint más közönséges halandó. Hogy aztán a hatások nem hagytak mindig maradandó nyomot, lelkében, azt — vizsgálva a költő életét — szintén tapasztalhatjuk.
