Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

PETŐFI POLÉMIÁJA VÖRÖSMARTIVAL. negyvenezer gyalog és négy ezer lovas tartalékul képeztessék. S csak ha a mind­inkább fenyegető veszély kívánná: ál- líttassék ki a többi rész. A kiállított új seregből pótoltassanak a régi sorezre- dek s maradjon meg a német vezény­let, ruha, administratio stb. Mihelyt azonban békés idők következnek: az összes hadsereget önállóvá, magyarrá teszi. Sajnálkozását fejezi ki a lelett, hogy a haza régi óhajának teljesítését kell feláldoznia a czélnak, de inkább feláldozza, minthogy oly hibát köves­sen el, a mely örökre helyrehozhatat­lan legyen. «A haza kívánhatja — úgy mond — hogy a katonaság magyar legyen, de adjon erre időt; másként olyat kíván tőlem, mire én nem vagyok képes.» A hadügyi bizottság pedig azt mondá: hány ujoncz állíttassák ki, azt a körül­ményekre bízzuk, hanem a kiállítandó ujonczokból csak a belzavarok lecsillapí­tásán tényleg működő ezredek 3-ik zász­lóaljait kell kiegészíteni, az új ezrede- ket már most teljesen önálló magyar sereggé alakítsák, magyar vezényleti nyelvvel, magyar ruhával, magyar zász­lóval s egyéb jelvényekkel. Mihelyt aztán a körülmények engedik: a már létező többi magyar sorezredeket is tö­kéletesen magyar lábra állítsák s ol- vaszszák be az új ezredekbe. Mihelyt a tanácskozás megkezdődött: Mészárosnak azonnal meg kelle győ­ződnie, hogy terve kiviteléről szó sem lehet. Még a bizottság javaslatának el­fogadása is kétségesnek látszott, mivel az ellenzék legkiválóbb emberei száll­tak ellene sorompóba. Mind Mészáros, mind Batthyány pe­dig úgy voltak meggyőződve, hogy a teljesen önállóvá teendő magyar sereg­ről alkotott törvényt nem fogja szente­síteni a király, főleg, mivel a reactio mind magasabbra emelte fejét környe­zetében. Batthyány figyelmezteté is erre a gyűlést, elmondván, hogy itt nem arról van szó, hogy ennek vagy annak a miniszternek ki kell lépni a kabinet­ből. Ez mind nem fontos. A megürült helyet talán nem lesz nehéz pótolni, de mit ér, ha törvényünk még sem lesz ? A többség azonban máskép vélekedett. Nyáry Pál egy nagy hatású beszédben így válaszolt: «Uraim! ily szempontból képviselőháznak kiindulni nem szabad, s hol szabad, ott a nemzet haldoklik. Ki kell mondani, hogy nem a nemzet van a királyért, hanem a király a nem­zetért. Ezt a XIX. században senki sem vonja kétségbe. Nem akarom hinni, hogy legyen király, a ki 13 millió em­ber kívánatét mellőzhetné, s ha volna, akkor számoljon reá, mi másutt ha­sonló esetben történt; mert a história mutatja, hogy azok, kik inkább a kevés számú kamarillára hallgattak, mint a nemzet őszinte szavára, idővel meg­bánták tettöket, — s ha a magyar ki­rály ezt fogná tenni: mi válaszúi a his­tóriára mutatunk.» De különben is, mint a példa mutatta, az ujoncz-önkén- tesek mindeddig hősiesen megállták helyöket: mi tiltaná tehát az önálló hadsereg rögtöni felállítását ? Mészáros azzal felelt, hogy itt nem elvi kérdés forog fenn, csupán az elvnek alkalma­zásában van eltérés, s míg a nemzet törvényes úton áll: nincs mitől tar­tania. Deák Ferencz szintén így fogta fel a kérdést. Ki kell állítani a szükséges ka­tonaságot, de úgy, hogy az elv alkal­mazásával bízza meg a gyűlés a had­ügyminisztert. Elvül mondassék ki, hogy magyar hadseregre van szüksé­günk a legszélesb értelemben, a ve­zényszótól kezdve — az administratio minden ágában. Kemény Zsigmond ugyanezt fejtegette. Ö is elégedetlen volt Mészáros javaslatával, de a teljesen önálló magyar hadsereg felállítását is kivihetetlennek tartotta. Teleki László azonban szétrombolta egy nagyszabású beszéddel a kormány­párt minden okoskodását. így voltunk mi minden törvényünkkel ■—- úgy mond. Az elv kimondatott: de alkal­mazását soha nem vették foganatba. Több, mint félszázadja, hogy elvileg kimondottak jobbára minden törvényt, a melyet csak most szentesített a ki­151

Next

/
Oldalképek
Tartalom