Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
152 VÁCZY JÁNOS. rály. Ha most feladjuk jogunkat: nem vagyunk méltók, hogy szabad népei közé számláljon bennünket Európa. Nem hihető, hogy a király meg ne erősítse az önálló hadseregről alkotott törvényt. Mert miért szentesítette akkor Magyarország függetlenségét s a felelős minisztériumot ? Ezekkel együtt a hadsereg függetlenségét, önállóságát is szentesítette, a meghozott és megszentesített törvényt pedig nem lehet megsemmisíteni. Tehát nemcsak a felállítandó hadseregnek kell teljesen függetlennek, magyarnak lennie, de át kell alakítani a régi ezredeket is. Kivételt csak azok számára lehet tenni, a kik már ellenség előtt állnak. így gondolkozott az ellenzék. A hadsereg önállóságától tette függővé az ország függetlenségét is. Ezt az átalakulás sarkalatos elvének tartotta, a melyet, ha ki nem tudnak vívni, minden erőlködésünk sikertelen. A halogatás csak időpazarlásnak s jogeljátszásnak tartatott s az óvatosság indokolatlan félelemnek, a melynek az izgalmas időben helye nem lehet. Látván Kossuth, hogy a vita mind messzebb és messzebb húzódik a nélkül, hogy csak némi megállapodásra is juthatnának: előadta aug. 19-én kiegyezési pontjait, a melyek, mint hitte, véget vetnek valahára a hosszú vitáknak. Kifejté, hogy az önálló, független kormányt megalapító törvénynek természetes és szükséges következménye az önálló magyar hadsereg, a mely nemcsak semmi érdekeit sem sérti az uralkodóháznak, de egyenesen ápolja azokat, miért is a Batthyány és Mészáros által hangoztatott óvatossági politika teljesen figyelmen kívül hagyandó. De más felöl lehetetlennek tartja a mindnyájuk által elfogadott elvnek rögtöni alkalmazásáttechnikai nehézségek miatt, mivel a sorezredek egy része már ellenség előtt áll. Kívánja tehát, hogy minden gyalogezredek 3-ik zászlóaljait egészítsék ki, a többi kiállítandó seregből pedig a már néhány hét óta szervezni kezdett honvéd zaszlóaljakat szaporítsák. A 4-ik zászlóaljakat rögtön magyar lábra kell állítani, hogy kétszeres baj ne legyen a tanításnál. Beszéde végén felhívja a hadügyminisztert: fogadja el javaslatát s szüntessék meg közakarattal a szerteágazó nézet-eltéréseket. Mészáros belátta, hogy Kossuth lángszavai ellen semmit sem tehet. Kész tehát feláldozni saját meggyőződését, a mit még életében soha sem tett. «Én — úgy mond — mi tehetségemben áll, mindent meg fogok tenni, hogy azt, mit tudok, életbe is léptessem, de egyeztetési pontokat kérek; mert ha azon gazda, kinek ezer íorintja van, mind az ezret elkölti, nem jó gazda, mert rendkívüli esetekre is kell hagyni tartalékul. Tehát én is tartalékot kívánok, mert a nélkül nem tehetek semmit.» A Kossuth javaslatához mindössze még két tartalék-zászlóalj kiegészítését csatolja, a mi, úgy hiszi, már nem fog ellenzést kelteni. Az új ezre- dek pedig már most magyar lábra állíttatnak. Négy-öt napi vitatkozás és kínos ingerültség után végre az aug. 21. esti nyolcz órakor kezdett gyűlésben elfogadtatott Mészáros javaslata. Kétszáz huszonkettőn szavaztak mellette, száz I tizenheten ellene. Az ellenzék rendkívül hevesen és erélyesen kelt ki a miniszteri párt ellen, a mely elszalasztottá azt a megbecsülhetetlen pillanatot, mikor a hadsereget teljesen önállóvá lehetett volna tenni. Úgy hitte, hogy ez által az ország függetlensége szenvedett csorbát s a kormány halogatási rendszere akarva-aka- ratlan vészbe dönti a hazát. Ügy hitte, hogy ugyanaz az eset forog fenn, mint 1791-ben, midőn az ország szintén «egy függetlenségi törvényt vívott ki, s a miatt, mivel a katonaság maradt a régi rendszerben, a legszebb törvény csak nevetség tárgya lön». Mindenütt csak a német vezényszót hallotta, a német ruhákat, sárga-fekete zászlókat látta, a melyek alatt nem az ellenséget űzik vitézeink, hanem mi magunk ellen fordulnak. így fogva fel a dolgot: nem nehéz
