Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
A koldus erre a kezébe vett egy poharat és olyan szép verset mondott, hogy a vendégek szólni sem tudtak a bámulattól s az öreg Petőfinek könnyek gyűltek a szemébe. —• A fiam jutott eszembe — mon- dá a vendégeknek szemeit törölgetve, mere csak az én Sándoromtól hallottam még ilyen gyönyörű verseket. Ekkor már a koldus sem állhatta tovább, hanem az öreg lábaihoz borult és azt mondta: Én vagyok az a te rósz fiad, a kiről megjósoltad volt, hogy koldus lesz. Látod, azzá is lettem! Az öreg Petőfi erre magához ölelte és összecsókolta a koldust, a ki csakugyan nem volt más, mint az ő fia, a hires Petőfi Sándor. Azután behívta és megvendégelte a többi koldusokat is; fiát pedig az asztalfőre i ültette és el sem is engedte többé a háztól. Közli: Csebnátoni Gvui.a. Z/&*- c C CXJC.4- f .
