Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

1906. márczius 15. lamentünket, mely még a magyar lakosság­nak is csupán bizonyos osztályát képviseli. Az osztrák császár elment az engedékeny­ség határáig, s csupán a birodalom egységét veszélyeztető kívánságokkal szemben ma­radt hatjthatatlan. A feloszlatást szeren­csés fordulatnak találja s azt hiszi, az uj képviselőkkel az uralkodó könnyen elfogad­tatja álláspontját. Akadtak hazafias érzésű magyarok, kik megkisérelték a Timest felvilágosítani, de az emberei, arra való hivatkozással, hogy ez az ő véleményük, vonakodtak az Editorialben (vezérczikk) foglaltakat hely­reigazítani. A német lapoktól nem várhatunk sok jót s igy inkább meglepő, hogy minden éles hang mellőzésével, a szorosan vett hír­adásra szorítkoznak. A N. Y: Revue^ pláne egyenesen kiírja, hogy a magvar nép sza­badsz srszeretö nép s nem tűrhet leigázta- tást. Már syensrébb tájékozottságot mutat a következő ezikkelvben, midőn mint jö­vendő ..ReichslcandeY“-t Kombinálja Kál­laiit (? !) vagy még nagyobb valószínűség szerint — Heng elmúl! ért, a washingtoni osztrák-magyar v.agv követet. üt Hengelmüller a napokban New-York­ban járt és hosszabb időt töltött a konzulá­tuson. itteni időzése véletlenül összeesett a masyarországi kábelhírek szokatlan elma­radásával, mely körülmény felhasználásá­val egyik clevelandi masryar lap tudósítója azt a szenzációs kacsát röpítette világgá, how a nagykövet, az itteni lapok befolyá­solása végett hagyta el washingtoni hajlé­kát. Mint igen meghízható helyről érte­sülök, a nagykövet itteni idözése a Braun- ügygyel függ össze. Braun ugyanis egy be­adványt intézett kormányához, ogv teljes életrajzot, melyben elősorolja, ho<rv annak ideién katonakönywel és útlevéllel fel- fesrvverkezve érkezeit Amerikába s nem mint üldözött vad. Itt a konzulátusnál je­lentkezett. hosszabb időn át a legjobb egyet­értésben élt velők és a magvar nevek iránt élénken érdeklődött. Időközben Magyaror­szágon is járt. sőt fegvvergvakorlatban is részt vett. Midőn amerikai polgárlevelét ki­vette. ő volt az, ki tiltakozott a leesküvés- nel használatban levő formula ellen, melv () ______________ -................_ _ v olt, ki ezelőtt, — még mint az abszolút uralom aktiv tisztje, — a fővárosban lévén állomáson, hazafias, szabad érzelmei foly­tán, atyámmal, jó ismeretségben állt. A két zászlóalj lelkes, intelligens hon­védéi csakhamar begyakorolták magukat a legszükségesebb katonai teendőkre. Ekép, junius hónap vége felé, már készen fogad­tuk a rendeletet: a táborbamenetelre. Julius hónap 2-ikának reggelén gyűl­tünk össze, — polgárok és honvédek, — a mostani Erzsébet-téren, — a bucsuzásra, melynél lélekemelőbbet, érzékenyebbet nem tapasztaltam soha! . . . A főváros polgárai már hajnalban elözönlötték a teret. A Budapesten levő összes zenekarok pedig felhívás nélkül csat- lakoztak hozzájuk. A közel- és távol-rokonok kíséretében jöttek — kevés időközökkel — egymás után a fölszerelt honvédcsapatok a gyül- helyre. Érkezésükkor: minden oldalról fel­hangzott a zene s a riadó „éljen*‘-kiáltozás. Itt, egy honvédnek állt öreg, de élet­erős családfőt, — ott, egy gyermekkorból alig serdült ifjút könnyezett, bátorított a hozzátartozóik részvéte s áldozatkész haza­szeretete. Végre mind a két zászlóalj együtt volt. Az indulás órája elérkezett. Imához vezényeltek. S velünk együtt, templomi csöndben fohászkodott föl az egész gyülekezet. Ezután még egy általános „éljen“ - kiáltás rezegtette meg a kebleket s a zene­karok unisono rázendítették a Rákóczii le lehet esküdni a magyar királyt is. A mil­lennium alkalmával a magyar kormány sajtóügyi képviselője lett Amerikában, s midőn a magyar kormány számlája ki­egyenlítését megtagadta, ő port indított, melyet meg is nyert. Innét datálódik a ma­gyar hivatalos közegekkel való viszálya és ezóta kigyót-békát kiáltanak reá. Jó magyar volt mindig és egyben jó amerikai polgár, ki kényes megbízatásának lelkiismeretesen és becsületesen akart megfelelni. Informáezióm szerint a magyar kor­mány már unja a Braun-hajszát s Hengel­müller itt az iránt lett lépési, nem lehetne-e az egész ügyet ad act a tenni. ff Sok baja-gondja van most az ameri­kai magyarságnak, de még sem annyi, hogy itt-ott ne mulatna egvet szívesen. Ä színé­szek összebékéltek meeint s ennek örömére egy bobóczestélvt rendeztek a Manhattan Lyceumban. A programra ügves volt, az ér­deklődés központja természetesen Pálmav, ki két szép dalt énekelt, zajos tetszés mel­lett. Sikerült a tréfás képviselőválasztás is, melyben a nagy korteskodés és megenge­dett itatás daczára is Győzedelmeskedett, a viszonvokunk megfelelően, a 48-as függet­lenségi jelölt. Hogy a választást mennyire komolvan vették, bizonyítja, hogv nem esett meg egy igazi fejbeverés nélkül. Tompkins. _____ MAGYAR HÍRLAP _____ KÖZIGAZGATÁS. ^ íglő város közgyűlése. Igló város képvise­lőtestülete tegnap tartotta rendes közgyűlését. Folgens Kornél polgármester elnöklete mellett. A közgyűlés elfogadta a városi tanács indítványát a vásártér áthelyezést ügyében, egyszersmind meg­bízta a gazdasági ügyosztály vezetőjét aziránt, hogy az átalakítási munkálatokat eszközölje és a június hónapi vásárig befejezze. A közgyűlés a hi­vatás teljesítése közben szerencsétlenül járt Rich- tercsik István erdővéd özvegyének 105 korona vég­kielégítést és annak négy kiskorú árvái javára hó­napi 12 korona segélyt egy évi időtartamra utalt ki. A képviselőtestület megbízta a közegészség- ügyi bizottságot az ápolódijak megállapításával és az ápolók miheztartása czéljából egy szolgálati ter­magasztos „induló“-ját, szebben, lelkesi- tőbben, mint valaha! ... És megindult ünnepies méltósággal a főváros összes lakossága honvédéi kíséretében a vasúti pályaház felé, oly megható, impozáns me­netben, mint egv egész menyörszágot keb­lükben hordozó áhitatosok búcsú járása . . . Isten hozzád! Vonatunk fölött elhangzott az utolsó „Isten hozzád!“ ... S mi, a legdicsőbb viszontlátás reményével robogtunk tova, jövőnk tündérképeivel lelkűnkben, a szent harezba vezető utunkra! . . . A főváros lecsöndesült, hogy harcz- képes elemei annál hangosabban hirdessék képviseltetését a csatatéren, A honmaradt, vállalkozóbb szellemű polgárok, a honvédők utján, nemsokára szintén elszéledtek a haza veszélyezettebb pontjaira. . . Atyám elkísért bennünket a táborba. Csupán anyám és nővérem maradtak hon, reményeikkel es hő imáikkal, — melyek nem hagytak el bennünket egy pillanatra sem! ... így kezdtük meg, — mint „a legelső magyar emberünknek“ : Ötödik Ferdinánd királyunknak fölesküdi honvedet, — alig néhány heti előkészület után, magyar jel­vényekkel, nemzeti zászlók alatt, 'magyar vezényszóval, örök emlékezetű ssabadság- harezunkat! . . . Es a nemzeti lelkesedés rendithetlen fajaján biztosított diadallal vívtuk meg azt minden ellenségünk ellen,.. iitvennyok-z év előtt! ügyében tett tanácsi javaslatot a jövő közyülés ná pirendjérc tűzték ki. Végül folyó adminisztratii ügyek nyertek elintézést. A TÁRSASÁG. Az áttérés után. (Hangnlat egy jövendő királyné ellen.) Biarritz, márczius 9 Az izzó napfény, a csodásán kék tenger és a virágillat daczára a dolgok odáig fejlődtek, hogy Battenberg Ena berczegnő, a spanyol király menyasszonya heves zokogásra fakadt és senkisem tudta megvigasztalni Senki; csak egyetlenegy ember a kinek az élet kérdéseiben roppant tapasztalta van s a ki nagy bölcs, nagy mester, elsőrendű tekintély a földi dolgok értékének megbirálásában: VIL Edvard angol király. Ma reggel a Hotel des Anglais termeiben sokat beszéltek az uj katholikus leány s a régi protestáns király megható ta’álkozásáról — intervjujáról ahogy az angolok mondják. A bölcs király gyöngéden magához ölelte fiatal unokahugát és állítólag igy szólott hozzá: — Mindenekelőtt nem szabad sírni — nyilvá­nosan. Azután pedig no törődjél azzal, amit az embe­rek mondanak s amit hallasz magad körül, vagy ki- érzel a lappangó hangulatból. Te fiatal vagy, szerel­mes vagy, királynő leszel, — a jövő a tiéd. Minden egyéb pedig, ami ez órában meggyötörhet, s mindaz, amit az emberek mondanak nyom nélkül ' elmúlik. Parisban azt szokták mondani: rien ne dure. És ez igaz. így szólott a király- A herc-zegnŐ pedig meg­vigasztalódott. Mióta a miramare-i kápolnában felvette az egyedül üdvözítő beresztség malasztját, az itt tartózkodó nagy angol társaság nyiltan, határo­zottan ellene fordult. S minthogy Ena hercegnő mind eddig csak rokonszenvet ismert és gyöngédséget ér­zett maga körül, a lappangó hostilitás annál érzéke- uyobben sújtotta fiatal szivet. Az elkényeztetett és beczézett princzess most került szembe először az élet zordabb és bántobb oldalával Az első perezbeu az át­térés rituáléját kisérő iinepségek közepeit senkisom gondolt magának az áttérésnek erkölcsi és ethikai fon­tosságára s az angolok vallásos érzékenysége csak akkor jajdult fel, amikor a protestáns vallást sértő s mindenféle eretnekséget hangoztató rituálék már a katholikus anyaszentegyházba vonták a protestáns herczegnőt. Igaz, hogy Krisztina spanyol királynő, a női lélek finom és leleményes tapintatával mindent elkövet hogy az aktus rideg és bántó természetét eny­hítse és az itt időző angol udvar érzékenységét meg­kímélje. De az angolok oly vallásosak. S o’y kegyetle­nül józan gondolkodók. Hogy Ena hercegnőt bizonyos érzelmi motívumok is vezethették akkor, amikor ősei vallását elhagyta — ime erre senkisem gondolt, an­nál kevésbé, hogy a fiatal spanyol király, aki időköz­ben látható lett, oly soványnak, bágyadtnak, s egy csöppet szürkének is tűnt, hogy az iránta serkenő női rajongás gondolatát egyenesen kizárta. Az átté­rés alapját tehát a hideg és józan gondo’kodas a bivságos ambicziőban piFantotta meg s innen eredt, hogy Ena herczegnőt, aki a spanyol király kedvé­ért kitért, egy csöpp ellenszenv kezdte környékezni a gyönyörű partvidéken, a napfényben s a virágok között. És miközben ma reggel első Ízben megáldo­zott, majdnem mindannyi ellene beszelt — shoking! Egy ilyen előkelő angol leány, bősz és kérlel­hetetlen hugonották körében odáig ment, hogy Battenberg Ena lierczegnó s egy spanyol heroikus le­ány között párhuzamot vont, mondván a következő­ket, a hideg konstatálás bántó c-zélzatával: — 1554, február 12-ikén történt, hogy egy fiatal gyönyörű hölgyet a Towerben lefejeztek. Hiszen emlékezünk a nevére: Lady Jane Grey-nek hívták. Mária királynő rögtön megkegyelmezett volna neki, Jane Grey az életben maradhatott volna, boldog le­hetett volna, csak épper. vallását kellett volna meg­tagadnia. De jobb szeretett meghalni. Valami kimélet’en és zordonlelkü hugonotta e’juttatta Ena herczegnőig a szegény Jane Grey i emlékét, A berczegnő sirt, királyi nagybátyja vigasz­csnrián osztrák császárról tesz emlitést. A o n /-7 -V-, /--V-, T*-Tvwr>l -íor-f oq mrvCíf vezet kidolgozására kérte fel. A városi erdő ki­egészítése czéljából egy erdőbirtok megvásárlása

Next

/
Oldalképek
Tartalom