Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

1906. márczhis 15. MAGYAR HÍRLAP jeni alkotmányunk inegvódelmezésének szent ügyé- j ben. Cserjén Károly. í A passzív ellenállás. Nagykárolyból jelentik félhivatalosan: Szat- tnármegye közigazgatási bizottsága tegnap tar­totta Nagy László főispán elnöklésével márcziusi | ülését. A főispán fölsorolta a középponti igazgatás zavartalan föntartása érdekében tett intézkedése­ket. A bizottság helyeslőleg vette tudomásul, hogy a járások renitens tisztviselőivel szemben a jövő hónapban fogja megtorló jogait gyakorolni. Májas Károly miniszteri titkár alispán beterjesztette hó­napi jelentését, hangoztatván, hogy az elmozdított tisztviselőknek már három év előtt kiosztott aktái, melyek sok száz darabra rúgnak, meg ma is elinté­zetlenül hevernek. Az árvaszék dolgáról Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, a közegészségügyről Fékéit tiszti főorvos, az igazságügyről Balsay ügyész, a pénzügyigazgatóság ügyéről Kemény Alajos, a tan- ügyről Bodnár tanfelügyelő és az államépitészeti hivatal dolgáról Kacsák főmérnök terjesztette be terjedelmes jelentését. Valamennyit tudomásul vették. Ezután a főispán az uj tisztviselőket mu­tatta be. A főispán az elmozdított tisztviselők he­lyére kinevezte Brcbán Kornél Aurél dr.-t seolga- biróvá, Istvánfy Sándort, Zanathy István ügyvédet, Schlott Viktor dr.-t és Nagy Györy Bélát közép­ponti fogalmazó tisztviselőkké-. A nagybányai, fe­hér-gyarmati, erdödi és nagy-somkuti szolgabiró- ságoknál az ellentálló tisztviselőket a jövő hónap­ban fogja a főispán véglegesen helyettesíteni, ille­tőleg kinevezni. Sclmeczbánya város tegnapi közgyűlése óvást tett a képviselőháznak fegyveres erővel tör­tént feloszlatása, a kormánybiztosok jogtalan ki­küldése, a gyülekezési jog korlátozása, a sajtóter­mékek szabad forgalmának bénitása ellen és til­takozott az ellen, hogy a márczius 15-iki ünnepre karhatalmat rendeltek ki. A közgyűlés tagjai, akik elrendelték márczius 15-ének a szokott módon való megünneplését, a közgyűlés után értesülvén, hogy a. karhatalom kirendelését Hontmegye főispánja kivánta, nagy fölháborodással kifakadtak Szabó Mihály ellen, annál is inkább, mert sem a közön­ség, sem az ifjúság egyebet nem tervezett, mint márczius 15-ének szokott megünneplését. Kassa város közigazgatási bizottsága, amely még nincs kiegészítve, Pongrácz főispán elnöklé­sével tegnap ülést tartott, amelyen az előadókon kívül nem jelent meg senki. A napirendről le kel­lett venni egy gyámügyi másodfokú fölebbezést. mert az albizottságok még nincsenek megalakitva. Pongrácz főispán Mészáros Albertet a megyéhez negyedik aljegyzővé nevezte ki. ymwm ír i——■ kelt az utczákon, melyeket csakhamar ez­rekre menő polgárság özönlött el s a lak­tanya kapuit döngetni kezdte. Mire az osz­trákok, szobáikból, az utczákra nyiló ab­lakokon keresztül, lövöldözni kezdtek a népre. A polgárok egy része gyorsan kézre- bentette bázi fegyverét s viszonozta a lövé­seket. A fegyvertelen néptömeg pedig kénytelen volt a laktanya közeléből a mel- lékutczákba vonulni. Egy óra múlva érkezett a helyszínére Mészáros hadügyminiszter, aki megszün­tette ugyan a lövöldözést, de az osztrák zsoldosokat lefegyverezni nem volt képes. Eredménytelenül távozott el késő délután, hogy szigorúbb intézkedéseket te­gyen az ellenszegülők megfékezésére. Ezalatt a felbőszült polgárság az egész városban talpra kelt s teljes elszánt­sággal tódult a „Károly“-laktanya felé, hogy ezt — a honvédek kiszabadítása vé­gett — megrohanja. Csak miután az utczára nyiló ablaka­inkból megnyugtattuk őket azzal, hogy lak­osztályunkban eltorlaszoltuk magunkat és lehetőleg védve vagyunk: ebkor csillapul­tok némileg s felhagytak vakmerő betörési szándékukkal, mely iszonyú vérontást okoz­hatott volna. ■ Századom a laktanya egyik elsöeme- leti termében volt elhelyezve, ahová most beszorult. Védelmieszköz hiányában, szét­szedtük a vaságyakat, asztalokat, padokat Magyar világ Amerikában. — Bajái levelezőnktől. — (Hazafias mozgalmak. — Angol és német lapok. — Hengelmiiller Reichskanzler. — A Braun-iigy. — Mulatságok.) New-York, február 28. Az itteni lapok kábelhíreit az ország­gyűlés szuronynyal való feloszlatásáról megdöbbenéssel és elkeseredéssel fogadta az amerikai magyarság. Ehhez járultak a különféle kósza hírek, s a felizgatott embe­rek képzeletben már hallották a vészharang kongását, az ágyudörejt, és, látták folyni a kiömlő, meleg vért patakokban . . . Lelkes honfiak, Percnyi László plébá­nos es Berkovics. Géza lapszerkesztő kezde­ményezésére nyomban értekezletet hívtak össze, hogy megbeszéljék, miképpen lehet­nének a veszélyben levő haza segítségére. Elhatározták, hogy kiáltványt bocsájtanak ki az amerikai magyarokhoz, melyben fel­világosítják őket a helyzet felől, s egyben meghívják őket a február 26-ikán tartandó alakuló-gyűlésre. Ugyanezen értekezlet sür­gönyt menesztett Kossuth Ferenczhez, melyben tiltakoznak az elnyomatás ellen, bejelentik a nemzeti ügyhöz való csatlako­zásukat, s felajánlják életüket és vagyo­nukat. Időközben a hazafias magyar egyletek is tartottak gyűlést, a vidéki városokban lakó magyarok sem maradtak tétlen, meg­indult a gyülésezés, szervezkedés és pénz- gyiijtés mindenütt, nevezetesen Pittsburg-, Bridgeport- és Passaicban. Legnagyobb mértékben az „amerikai Debx*eczen“-ben, Clevelandban, melynek nagyszámú és gaz­dag magyarsága az ottani magyar lapok, a „Szabadság“ és „Magyar Napilap“ szer­kesztőinek vezetése alatt tömörült. A new-yorki nagy alakuló-gyűlést a 14-ik utezai katli. plébánia tanácstermében tartották. A terem szorongásig megtelt, s nem volt képes befogadni az érdeklődőket. A künnszorultak, a kemény hideg daczára az utczán, a templom körül csoportosultak, s mint Mátyás királylyá választásakor, Szilágyinak a Duna jegén felállított kato­nái, lelkesen és fáradhatlanul kiáltozták, hogy: Éljen a független Magyarország! A teremben ezalatt megindult a ta­nácskozás. Megjelentek a szoczialisták is, kik szintén csatlakozni kivannak a mozga­lomhoz, de csupán mint magánemberek, mert pártjuk megalkuvást nem engedélyez. Határozatba ment, hogy tiltakozásukat ki­viszik az utczára: demonstráló körmenetet s ezek darabjait osztottuk szét magunk közt védőeszközül. Majd, az est beálltával, meggondo­latlan ifjúi hévvel, a legvakmerőbb válla­latra szántuk el magunkat, hogy szégyenle­tes helyzetünkből kiszabaduljunk. Közös megegyezéssel abban állapodtunk meg, hogy a velünk egy folyosón lakó osztrák századot éjjel megrohanjuk a szobájában s fegyvereit magunkhoz ragadva, kitörünk a felé, lehető eseudben vonultunk ki a folyosóra, melynek végén nagy kettős ajtó szolgált az osztrákok lakosztályába. Amint ideértünk: az ajtó egyszerre föltá­rult s a résen levő osztrákok sortüzet ad­tak reánk. A sötétségnek köszönhetjük s ama kö­rülménynek, hogy az osztrákok szobája né­hány lépcsővel magasabban feküdt a fo­lyosó padlatánál, hogy igy a golyók nagy­része fejünk fölött repülvén el, csak néhány jelentéktelen sebbel, nagyobb baj nélkül menekülhettünk a nem sejtett csapdából. Visszavonulva szobánkba, ennek aj­taját szalmazsákokkal áthatlanul eltorla­szoltuk. így vártuk be folytonos izgalmak között a reggelt. Másnap hajnalban, Mészáros ágyuk­kal vétette körül a laktanyát, melyet össze­lövetni rendelt, ha ez osztrák zendülők ma­gukat meg nem adják. Mi ezt, természetesen, nem vártuk be, hanem még ugyanazon reggel, a Gránátos laktanyából Ejfél rendeznek, s ilyképp felhívják az amerikai nép figyelmét sérelmeinkre. A körmenet után valamelyik nagyobb nyilvános terem­ben népgyülés lesz, s ez alkalommal a szó­nokok sorában való részvételre, néhány, az amerikai közélet terén kimagasló államfér- fiut is felkérnek. Mint értesülök, közremű­ködésüket máris felajánlották Sulzer de* mokrata képviselő és Coghlan admirális. A nagy állandó bizottság élére meg­választattak mint diszelnökök. az ameriká- ban élő három 48-as hős: Madarász László, Figyelmessy ezredes és Semsev őrnagy ; elnökök: Gerster Árpád dr. és Perényi László plébános; ezenfelül a bizottság tag­jai lennének az összes amerikai egyletek elnökei, egyházközségek fejei és lelkészet, valamennyi lapszerkesztő és hirlaptudósitó, úgyszintén számos prominens polgár, kiket közfelkiáltással jelöltek. A new-yorki angol lapok hangulata egyelőre sajnálatosan langyos. Látnivaló, hogy helyzetünk felől nincsenek kellőképp informálva. A N. Y. Tribune, a jelenlegi zavarokért Deák Ferencz fejére hárítja a felelősséget, mig a World egészen velünk érez és törvénytelennek mondja a feloszla­tást és kétségesnek, vájjon a hatalom ma­rad-e a helyzet ura. Attól tart, hogy a böl­csesség nélküli osztrák politika a monarkia összeomlására tör, s azt a pangermanok és Vilmos császár kezére játszsza. Még más lap is mutat többé-kevésbbé barátságos ér­zést irányunkban, határozottan ellenséges csupán a N. Y. Sun és a N. Y. Times. A Suti eliteli Kossuth Ferencz és társainak a vá­lasztási jogban elfoglalt lehetetlen állás­pontját, mely nem engedi az idegen ajkú polgárokat érvényesülni, daczára, hogy — szerinte — a lakosságnak alig fele magyar, valamint hogy a parlament szólásnyelve, a horvát országyüíés tagjait kivéve, kik anyanyelvükön beszélhetnek, magyar. A miniszterek ellenben töbnyelvüvé tennék a parlamentet, az eddigi kétnyelvűség he­lyett. (Ez tetszene a Sunnak!) A helyzet hajlithatlanságát abban találja, hogy a magyarok idegenednek a német nyelvtől, és felemlíti, hogy egy Ízben a nőmet színház engedélyezését megtagadták! Ebből meg­ítélhető, hogy a Sun alapos informácziója milyen forrásból ered. A Times meg egyenesen azt állítja, hogy Ferencz József király a nemzetéért, vagy legalább is a birodalom egységéért küzd, mig a magyar országgyűlés az ellen. Szintén a magyar lakosság nyelvének ará­nyán lovagol, de már fiO százalékra teszi a magyarságot. Oligarchikusnak nevezi nar­most Gerlóczi-utczára nyiló ablakainkon át, lepedőkből font köteleken valamennyien le­bocsátkoztunk, miben a polgárok felfogó szőnyegekkel és létrákkal voltak segítsé­günkre. Az osztrák katonák konok makacssá­gát végre is az István föherczeg személyes megjelenése törte meg, kinek parancsára lerakták ugyan fegyvereiket, de oly kikö­téssel, hogy azonnal Komáromba szállít­tassanak, — ahol aztán nem büntetés, ha­nem oltalom várt reájuk. — E katonákat később, mint hűtlenül elpártoítakat, a luircztéren is fölhasználták ellenünk. Századunkat, ez eset után, az Ujépii- lel-ben szállásolták el. A közvélemény pedig, sürgősen köve­telte honvédéin!; felfegyverzését, ami pár nap alatt meg is történt. * Az első zászlóaljhoz, mint előbb je­lentkezők, nagyrészben zsengekoru, íizenöt- tizenhatéves ifjak lettek fölvéve; mig a második zászlóalj már é'eraedettgbb, pálya- végzett férfiakból állt. kik között családunk­nak sok jó ismerőse, barátja volt. Atyám tehát, ifjú koromra való tekintetből, meg- nyugtafóbbnak találta, hogy én emez idő­sebb bajtársak körében, mintegy az ö lvi- iigyeletük a'att honvédeskedjem. így történt, hogy mielőtt Pestet el- hagvt.uk volna: a második zászlóaljhoz let­tem áttéve. Uj parancsnokom Csereit őrnagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom