Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
1906. márczhis 15. MAGYAR HÍRLAP jeni alkotmányunk inegvódelmezésének szent ügyé- j ben. Cserjén Károly. í A passzív ellenállás. Nagykárolyból jelentik félhivatalosan: Szat- tnármegye közigazgatási bizottsága tegnap tartotta Nagy László főispán elnöklésével márcziusi | ülését. A főispán fölsorolta a középponti igazgatás zavartalan föntartása érdekében tett intézkedéseket. A bizottság helyeslőleg vette tudomásul, hogy a járások renitens tisztviselőivel szemben a jövő hónapban fogja megtorló jogait gyakorolni. Májas Károly miniszteri titkár alispán beterjesztette hónapi jelentését, hangoztatván, hogy az elmozdított tisztviselőknek már három év előtt kiosztott aktái, melyek sok száz darabra rúgnak, meg ma is elintézetlenül hevernek. Az árvaszék dolgáról Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, a közegészségügyről Fékéit tiszti főorvos, az igazságügyről Balsay ügyész, a pénzügyigazgatóság ügyéről Kemény Alajos, a tan- ügyről Bodnár tanfelügyelő és az államépitészeti hivatal dolgáról Kacsák főmérnök terjesztette be terjedelmes jelentését. Valamennyit tudomásul vették. Ezután a főispán az uj tisztviselőket mutatta be. A főispán az elmozdított tisztviselők helyére kinevezte Brcbán Kornél Aurél dr.-t seolga- biróvá, Istvánfy Sándort, Zanathy István ügyvédet, Schlott Viktor dr.-t és Nagy Györy Bélát középponti fogalmazó tisztviselőkké-. A nagybányai, fehér-gyarmati, erdödi és nagy-somkuti szolgabiró- ságoknál az ellentálló tisztviselőket a jövő hónapban fogja a főispán véglegesen helyettesíteni, illetőleg kinevezni. Sclmeczbánya város tegnapi közgyűlése óvást tett a képviselőháznak fegyveres erővel történt feloszlatása, a kormánybiztosok jogtalan kiküldése, a gyülekezési jog korlátozása, a sajtótermékek szabad forgalmának bénitása ellen és tiltakozott az ellen, hogy a márczius 15-iki ünnepre karhatalmat rendeltek ki. A közgyűlés tagjai, akik elrendelték márczius 15-ének a szokott módon való megünneplését, a közgyűlés után értesülvén, hogy a. karhatalom kirendelését Hontmegye főispánja kivánta, nagy fölháborodással kifakadtak Szabó Mihály ellen, annál is inkább, mert sem a közönség, sem az ifjúság egyebet nem tervezett, mint márczius 15-ének szokott megünneplését. Kassa város közigazgatási bizottsága, amely még nincs kiegészítve, Pongrácz főispán elnöklésével tegnap ülést tartott, amelyen az előadókon kívül nem jelent meg senki. A napirendről le kellett venni egy gyámügyi másodfokú fölebbezést. mert az albizottságok még nincsenek megalakitva. Pongrácz főispán Mészáros Albertet a megyéhez negyedik aljegyzővé nevezte ki. ymwm ír i——■ kelt az utczákon, melyeket csakhamar ezrekre menő polgárság özönlött el s a laktanya kapuit döngetni kezdte. Mire az osztrákok, szobáikból, az utczákra nyiló ablakokon keresztül, lövöldözni kezdtek a népre. A polgárok egy része gyorsan kézre- bentette bázi fegyverét s viszonozta a lövéseket. A fegyvertelen néptömeg pedig kénytelen volt a laktanya közeléből a mel- lékutczákba vonulni. Egy óra múlva érkezett a helyszínére Mészáros hadügyminiszter, aki megszüntette ugyan a lövöldözést, de az osztrák zsoldosokat lefegyverezni nem volt képes. Eredménytelenül távozott el késő délután, hogy szigorúbb intézkedéseket tegyen az ellenszegülők megfékezésére. Ezalatt a felbőszült polgárság az egész városban talpra kelt s teljes elszántsággal tódult a „Károly“-laktanya felé, hogy ezt — a honvédek kiszabadítása végett — megrohanja. Csak miután az utczára nyiló ablakainkból megnyugtattuk őket azzal, hogy lakosztályunkban eltorlaszoltuk magunkat és lehetőleg védve vagyunk: ebkor csillapultok némileg s felhagytak vakmerő betörési szándékukkal, mely iszonyú vérontást okozhatott volna. ■ Századom a laktanya egyik elsöeme- leti termében volt elhelyezve, ahová most beszorult. Védelmieszköz hiányában, szétszedtük a vaságyakat, asztalokat, padokat Magyar világ Amerikában. — Bajái levelezőnktől. — (Hazafias mozgalmak. — Angol és német lapok. — Hengelmiiller Reichskanzler. — A Braun-iigy. — Mulatságok.) New-York, február 28. Az itteni lapok kábelhíreit az országgyűlés szuronynyal való feloszlatásáról megdöbbenéssel és elkeseredéssel fogadta az amerikai magyarság. Ehhez járultak a különféle kósza hírek, s a felizgatott emberek képzeletben már hallották a vészharang kongását, az ágyudörejt, és, látták folyni a kiömlő, meleg vért patakokban . . . Lelkes honfiak, Percnyi László plébános es Berkovics. Géza lapszerkesztő kezdeményezésére nyomban értekezletet hívtak össze, hogy megbeszéljék, miképpen lehetnének a veszélyben levő haza segítségére. Elhatározták, hogy kiáltványt bocsájtanak ki az amerikai magyarokhoz, melyben felvilágosítják őket a helyzet felől, s egyben meghívják őket a február 26-ikán tartandó alakuló-gyűlésre. Ugyanezen értekezlet sürgönyt menesztett Kossuth Ferenczhez, melyben tiltakoznak az elnyomatás ellen, bejelentik a nemzeti ügyhöz való csatlakozásukat, s felajánlják életüket és vagyonukat. Időközben a hazafias magyar egyletek is tartottak gyűlést, a vidéki városokban lakó magyarok sem maradtak tétlen, megindult a gyülésezés, szervezkedés és pénz- gyiijtés mindenütt, nevezetesen Pittsburg-, Bridgeport- és Passaicban. Legnagyobb mértékben az „amerikai Debx*eczen“-ben, Clevelandban, melynek nagyszámú és gazdag magyarsága az ottani magyar lapok, a „Szabadság“ és „Magyar Napilap“ szerkesztőinek vezetése alatt tömörült. A new-yorki nagy alakuló-gyűlést a 14-ik utezai katli. plébánia tanácstermében tartották. A terem szorongásig megtelt, s nem volt képes befogadni az érdeklődőket. A künnszorultak, a kemény hideg daczára az utczán, a templom körül csoportosultak, s mint Mátyás királylyá választásakor, Szilágyinak a Duna jegén felállított katonái, lelkesen és fáradhatlanul kiáltozták, hogy: Éljen a független Magyarország! A teremben ezalatt megindult a tanácskozás. Megjelentek a szoczialisták is, kik szintén csatlakozni kivannak a mozgalomhoz, de csupán mint magánemberek, mert pártjuk megalkuvást nem engedélyez. Határozatba ment, hogy tiltakozásukat kiviszik az utczára: demonstráló körmenetet s ezek darabjait osztottuk szét magunk közt védőeszközül. Majd, az est beálltával, meggondolatlan ifjúi hévvel, a legvakmerőbb vállalatra szántuk el magunkat, hogy szégyenletes helyzetünkből kiszabaduljunk. Közös megegyezéssel abban állapodtunk meg, hogy a velünk egy folyosón lakó osztrák századot éjjel megrohanjuk a szobájában s fegyvereit magunkhoz ragadva, kitörünk a felé, lehető eseudben vonultunk ki a folyosóra, melynek végén nagy kettős ajtó szolgált az osztrákok lakosztályába. Amint ideértünk: az ajtó egyszerre föltárult s a résen levő osztrákok sortüzet adtak reánk. A sötétségnek köszönhetjük s ama körülménynek, hogy az osztrákok szobája néhány lépcsővel magasabban feküdt a folyosó padlatánál, hogy igy a golyók nagyrésze fejünk fölött repülvén el, csak néhány jelentéktelen sebbel, nagyobb baj nélkül menekülhettünk a nem sejtett csapdából. Visszavonulva szobánkba, ennek ajtaját szalmazsákokkal áthatlanul eltorlaszoltuk. így vártuk be folytonos izgalmak között a reggelt. Másnap hajnalban, Mészáros ágyukkal vétette körül a laktanyát, melyet összelövetni rendelt, ha ez osztrák zendülők magukat meg nem adják. Mi ezt, természetesen, nem vártuk be, hanem még ugyanazon reggel, a Gránátos laktanyából Ejfél rendeznek, s ilyképp felhívják az amerikai nép figyelmét sérelmeinkre. A körmenet után valamelyik nagyobb nyilvános teremben népgyülés lesz, s ez alkalommal a szónokok sorában való részvételre, néhány, az amerikai közélet terén kimagasló államfér- fiut is felkérnek. Mint értesülök, közreműködésüket máris felajánlották Sulzer de* mokrata képviselő és Coghlan admirális. A nagy állandó bizottság élére megválasztattak mint diszelnökök. az ameriká- ban élő három 48-as hős: Madarász László, Figyelmessy ezredes és Semsev őrnagy ; elnökök: Gerster Árpád dr. és Perényi László plébános; ezenfelül a bizottság tagjai lennének az összes amerikai egyletek elnökei, egyházközségek fejei és lelkészet, valamennyi lapszerkesztő és hirlaptudósitó, úgyszintén számos prominens polgár, kiket közfelkiáltással jelöltek. A new-yorki angol lapok hangulata egyelőre sajnálatosan langyos. Látnivaló, hogy helyzetünk felől nincsenek kellőképp informálva. A N. Y. Tribune, a jelenlegi zavarokért Deák Ferencz fejére hárítja a felelősséget, mig a World egészen velünk érez és törvénytelennek mondja a feloszlatást és kétségesnek, vájjon a hatalom marad-e a helyzet ura. Attól tart, hogy a bölcsesség nélküli osztrák politika a monarkia összeomlására tör, s azt a pangermanok és Vilmos császár kezére játszsza. Még más lap is mutat többé-kevésbbé barátságos érzést irányunkban, határozottan ellenséges csupán a N. Y. Sun és a N. Y. Times. A Suti eliteli Kossuth Ferencz és társainak a választási jogban elfoglalt lehetetlen álláspontját, mely nem engedi az idegen ajkú polgárokat érvényesülni, daczára, hogy — szerinte — a lakosságnak alig fele magyar, valamint hogy a parlament szólásnyelve, a horvát országyüíés tagjait kivéve, kik anyanyelvükön beszélhetnek, magyar. A miniszterek ellenben töbnyelvüvé tennék a parlamentet, az eddigi kétnyelvűség helyett. (Ez tetszene a Sunnak!) A helyzet hajlithatlanságát abban találja, hogy a magyarok idegenednek a német nyelvtől, és felemlíti, hogy egy Ízben a nőmet színház engedélyezését megtagadták! Ebből megítélhető, hogy a Sun alapos informácziója milyen forrásból ered. A Times meg egyenesen azt állítja, hogy Ferencz József király a nemzetéért, vagy legalább is a birodalom egységéért küzd, mig a magyar országgyűlés az ellen. Szintén a magyar lakosság nyelvének arányán lovagol, de már fiO százalékra teszi a magyarságot. Oligarchikusnak nevezi narmost Gerlóczi-utczára nyiló ablakainkon át, lepedőkből font köteleken valamennyien lebocsátkoztunk, miben a polgárok felfogó szőnyegekkel és létrákkal voltak segítségünkre. Az osztrák katonák konok makacsságát végre is az István föherczeg személyes megjelenése törte meg, kinek parancsára lerakták ugyan fegyvereiket, de oly kikötéssel, hogy azonnal Komáromba szállíttassanak, — ahol aztán nem büntetés, hanem oltalom várt reájuk. — E katonákat később, mint hűtlenül elpártoítakat, a luircztéren is fölhasználták ellenünk. Századunkat, ez eset után, az Ujépii- lel-ben szállásolták el. A közvélemény pedig, sürgősen követelte honvédéin!; felfegyverzését, ami pár nap alatt meg is történt. * Az első zászlóaljhoz, mint előbb jelentkezők, nagyrészben zsengekoru, íizenöt- tizenhatéves ifjak lettek fölvéve; mig a második zászlóalj már é'eraedettgbb, pálya- végzett férfiakból állt. kik között családunknak sok jó ismerőse, barátja volt. Atyám tehát, ifjú koromra való tekintetből, meg- nyugtafóbbnak találta, hogy én emez idősebb bajtársak körében, mintegy az ö lvi- iigyeletük a'att honvédeskedjem. így történt, hogy mielőtt Pestet el- hagvt.uk volna: a második zászlóaljhoz lettem áttéve. Uj parancsnokom Csereit őrnagy
