Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
Budapest, 1906. XVf. évfolyam 65. szám. Csütörtök, márczius 15. Előfizetési árak: Kjesz érre 2t> kor., félévre 14 kor., ne.yedevrc 7 kor., eg? kora 3 kor. 40 fllL Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Szerkesztősért telefon 36—86. Kiadóhivatal! telefon 64—38. Igazgatósági telefon 843. Fiókkladóhifatalok: VII., Kerepesl-at 34. sz., 10. szám. 13. sz„ IV., Kecskemáti-utcza 6. sz. Márczius 15. Keserű gúny volna most márcziust ünnepelnünk. Még keserűbb gúny: uj- ságlapban cselekedni meg ezt. Mint ahogy nehéz az újságoknak a maguk ügyét elkülönböztetniök a sajtószab adtáé ügyétől: a szabadság veszedelmei- nék napjaiban viszont e veszedelmek nem különböződnek el az újságoktól. Mikor márczius tizenötödike van, a sajtószabadság kivívásának fordulója, s e forduló a sajtót s a szabadságot nehéz szorongat,tatásban találja, o nyomorúság érzése kétszeresen 'szakad rá az újságokra. Az elvesztett vagy veszendő szabadságra rámondhatjuk IIo- rácziusszal: Sok derekak számára, siratni valóan hullott el — de senki számára nem siratni valóbban, mint a mi számunkra,! & Ulik-e süni márczius tizenötödikén? "És siránkozni, mikor szó van szar bad Ságról, amely volt, nincs? És megvolt-e valóban ez a szabadság, ha megint elveszhetett? Szabadság volt-e az a szabadság, amit egy tollvonással cl lehet tőrülni, az erőszaknak még csak erő-szak formát sem adva? Szabadság sohasem lehet egy szabadság. Ha ilyen, akkor nem szabadság, hanem szabadalom, privilégium — nem jog. hanem előjog. Széli Kálmán mondta, nemrég a. gyönyörű szót az alkotmányosságról, hogy olyan, mint a gyöngy; csak egészben gyöngy, részeiben értéktelen morzsalék. Ez áll a szabadságra. a, szabadságokra isi. És áll megfordítva is: ahol morzsalékaikban, részleten!:int. lehet értéktelenné tenni vagy megfojtani a szabadságokat, ott nem is volt szabadság és nem is volt. jog. Ott csak szabadalmak és előjogok voltak. * Böjti márcziusban szálljunk magunkba. A sajtó dolgáról van sító, s a sajtó mondja el a peccavi-t. 0, bizonyára nem mentségül azok számára, akik sarkantyút vágnak a szabadság vőknyába. Amit mi mulasztottunk, az- őket nem menti, s ha az- alkalmát- a mi bűneink ■szerezték: az.ő büiiük, hogy kapnak a szerzett alkalmon. I)e szinte jó, hogy teszik. A sarkantyújuk serkentő. Fölébredünk az álomból, mélybe szabadalmaink és előjogaink boldog és zavartalan birtoklása ringatott . - bele bennünket a szabadság, a jogok iránt.. A deres, fagyos, rügyölő márcziust mely íme-ránk -szakad, szürke derengéssel világosítja: meg, hogy szabadalmainak teljességében a magyar politikai nemzet elfelejtette. majd hal- évtized rendjén elmulasztotta meghódítani és megteremteni a közszabadságot, s e mulasztásnak élén állott többé-kevésbbé. igen késés s csak újabb kivétellel az egész sajtó, mikor, mert' megengedett zavarta,lanságban tölthette életét, elfelejtett, azért, küzdeni. hogy az ő szabadsága s általában ez országban a, szabadság s.a nemzet szar bad volta ne függhessen engedelemtői. * Valóigaz: küldenünk kell a sajtó szabadságáért.- De ne többé úgy. hogy össszebéveseszük az újságoknak adott, az újságíróknak megengedett szabadsággal. Hanem úgy, mint e nemzet egyik szabadságáért, melynek a lapok s az irók csak letéteményesei, a szabadságiért küzdve. moly.egy és oszthatatlan, s nem külön részekül, hanem elválaszthatatlan elegyül zárja magába a gondolat, a sajtó, az egyesülés, a szólás, a jog- követelés, jogszerzés s a törvényhozásban való részvétel, jogát és szabadságát. Niem egyszerű, nem könnyű a, munkánk; nem pusztán az, hogy kijárjuk és kianes- terkedjük az újságok ellen való háj-'za ebba.nhagyását. Ez használhat, pillanatnyilag, az egyes lapoknak, de a nemzetnek több kell. A sajtónak a saját ügyét, amennyiben az közügy, csak mint nemzeti ügyet és érdeket lehet és •szabad szolgálnia. Igaz, hogy a< maga bőre érdeke is odaparancsolja, ahova a hazafias kötelesség: a szo-badságmeg- hóditó ha réz első sorába. .Szabad sajtó biztosíthatja a nemzet szabadságát, szabad nemzet a sajtó szabadságát. * Valahol, valamikor hibának kellett, történnie. Vagy már az 1848-iki már- cziusba.n, mikor talán nem egészen igazi, nem egészen életrevaló gyökerei eresztettek a közszabadságoknak, vagy az azutáni időkben, évtizedeken át. mikor csak egyes hajtások vagy ágak szántára tartogattuk a napfényt, s a nedveket, s a. törzs kiszáradt és elkorhadt. Vágy- eredendő bűnökre ráhalmozódtak köve tkezéses bűnök — ez is lehet, nyilván igy is volt. Annyi bizonyos, hogy a volt VISSZAEMLÉKEZÉS 1848 — m rczius 15-dikére. Irta: Egressy Ákos. ... „Szivünkben van még, — bánnint oltogassák,— A régi hitből van egy szikra még! . . . Dicső nap! Megváltási fényes ünnep! ;— Óh kikelet! óh emlék! óh remény! — •lösz büszke gálya! Szabadság hajója. Visszakerülsz az idők tengeréy! . . Endrödi Sándor. A Nyugateurópa felöl áradó szabad szellem ébresztő harsonája világraszóló viszhangra lelt hazánk területén. A gyuanyag, mely századokon át lappangott a honfikeblekben, szikrát fogott — s a felható láng tiizébeu, edzett bajnokai lettek ügyünknek honvédéink, kik a lelkesedés, az elszántság páratlan erejével töltötték be a csatatereket . . . legelöl az Ifjúság, a nemzet, színe, java, virága, mely az első felhívásra síkra szállt. Engem, családunk származási helyén, a szinmagyar Borsódban ért a várva-várt „riadó“, a miskolczi iskola falai között. — Innen váltak ki szabadságharczunk legvitézebb hősei: a hírneves, vörös sapkások, a kilenczedik honvéd zászlóalj soraiban. A központból özönlő fény vonzerejétől delejezve, siettem Pestre, hogy a közügy szolgálatában rendelkezésére álljak i atyámnak, ki már akkor a népjogok kivivására alakult elöharczosok csoportjához tartozott. A pesti polgár. A főváros a legnagyobb forrongásban volt. Az ország szivének hatalmas dobbanásai, az egész nemzettestre kiható, mind- erösebb lüktetéssel éreztették a márcziusi nagy napok jelentőségét. Rajongó tőkésedéssel sereglett egybe a főváros összes, polgársága, éleszteni a szent tüzet, hogy fényével, melegével az országot elárassza. A szabadságérzet hevületétől ragyogó arczczal hullámzott a nép városszerte, ujongva, zajongva, kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve, hogy megvitassák és végrehajtsák a sünin változó politikai események folytán felhalmozódott teendőket. Legtöbb anyagot szolgáltattak a bécsi és pozsonyi hírek: a kamarilla fondorlatai, az országgyűlés határozatai s a mindinkább terjedő alvidéki lázadásról érkezett tudósítások. Minden pesti polgár nemzeti szinü csokrot (kokárdát) .viselt mellén, vagy. fö- vegén — s ugyanoly szinü széles szalaggal övezte karját, vagy derekát. Fövegeiknez tollakat tűztek, melyeknek szine tulnyomó- lag vörös volt. — Sajátságos, hogy a forradalom két kimagasló alakja: Kossuth és Görget, fehér struoztollat, viseltek kaláp- i jaik mellett — a béke színeit. A mozgalom lelke: az ifjúság, valamint a polgárság tevékenyebb része, többnyire kardosán járt. így jelentek meg a város- és megyeházánál tartott összejövetelek alkalmával s a népgyüléseken, melyek jobbára a nemzeti Muzeum épülete előtt tartattak. Itt értesült a nagyközönség az i országgyűlés vívmányairól, a bécsi eseményekről s a magyarellenes szerb-illyr mozgalmakról, melyek napról-napra uj és újabb tápot adtak az általános izgalomnak s a megtorlást sürgető hazafiak fokozott fölháborodó sának. Petőfi. „Márczius idusára“, atyám bajuszt és szakállt növesztett. Piros íiajtókás, fehér pakfon-gombos kék dolmányt viselt, vörös tollas pörge-kalappal s karddal az oldalán. Balkarját széles nemzeti szinü szalag övezte, — s a mellére, hasonló szinü, gyöngygvel hímzett, korona, nélküli magyar czirner volt tűzve. Teljesen egyforma jelvényekkel volt díszítve legbensöbb barátja: Petőfi, széles fringiával az oldalán. Spanyolos szakálla! a máreziusi napokban leborotváltatta s csupán bajuszt viselt. — Ezért, a mai ércz- szobra is liivebb, jellemzőbb, magyarosabb lenne kecskeszakáll nélkül. Áz érezszobron feltüntetett s ifjú korát meghazudtoló ilyen nagy bajusza és vénnek jelzett tömött szakálla Petőfinek soha sem volt. Az igazság az, hogy a demoralizáló, peshedt lojalitás nem akarta Petőfit a „forradalmi“ időből. Mai számmiK 21 oldal.
