Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
természet szeretetében, bájai iránt való fogékonyságban, finom felfogásban és szellemesi- tésben nyilatkozik, azt hiszem nem kis mértékben a költészetben találjuk. „A mit természet és történet mindnyájunkban, a nemzet gyermekeibe oltott és bennünk közösen éltet: az ő, a költő szellemében megdicsőitve szemlélhetjük, fenséges értéköket megértve és átérezve, érezzük egyszersmind becsét annak is, a mi bennünk velők közös: nemzetünk lelkét“, mondja Beöthy Zsolt, A költők a nemzet közérzületének tolmácsai, a nemzetnek szivhangjai. Amint a pusztában vándorló zsidónépet a lángoszlopok, úgy vezetik az emberiséget a költők. Nem hiszem, hogy volna a népek sorában nemzet, amely a magyart a természet iránt való szeretetben felülmúlná, amely a természetből merített képek felhasználásában, alkalmazásában a fogékonyságot, a képek bőségét, a bájoló modort tekintve; gazdagabb költészetet felmutatni képes lenne. A költészet nálunk Eötvös J. szerint sohasem vált külön a kor nagy érdekeitől. Gyulai Pál mondja Líránkról, hogy az a nemzet története. Hogy költészetünk csakugyan az, aminek oly büszkén szeretjük tartani: a nemzeti élet szívverése, a többek között bizonyítja az is, hogy mig a nemzeti küzdelmek szereplői, sőt vezérei, jóformán csak a történetírás lapjain élnek, addig például Petőfi neve ma is él és hal közöttünk s örök szimbóluma marad a szabadságnak, a nemzeti függetlenségnek. (Folytatás) 1907. október 19. Szombat Petőfi hiiltészeténetf szerepe a magyar Nagy-Alföld földrajzában. Irta és a Magyar Földrajzi Társaság vándorgyűlésén felolvasta : Bartek Lajos. (Folytatás) Nemzetünk érzésvilága kétségtelenül leghatalmasabban lüktet Petőfiben, a hazához való mindhalálig való ragaszkodásnak ebben a megtestesülésében. Nyilvánvaló és mindenki előtt ismeretes a környezet óriási hatása minden téren, minden tekintetben. Igaza volt Strabónak, az etnográfiái elméletek nagy mesterének, a ki egy-egy nép jellemét hazája földrajzi viszonyaiból származtatta. A környezet erős befolyása gondolkodásunkra szembeötlő, ha a végleteket vetjük össze. Mennyire más a sarkvidéki eszkimó gondolatvilága és egész gondolkozása, mint az arábiai beduiné. Amannak legfő szive vágya az elejtett fóka és halzsir, emennek a hűvös forrásvíz s a datolya. Szóval a szellemre teljesen illik az az igen rövid és világos meghatározás, hogy az életben nem egyébb, mint a belső viszonyoknak a külső viszonyokhoz való folytonos alkalmazkodása, vagy az élő lény és az őt környező közeg közt való összhang.
