Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz

ítf cCí.

m- 2/'t

? r /

OA ; i it< ^

y. <

Kecskemét. 1907. október 18. Péntek XX. évfolyam, 237.

__240.

szá

m

FUGGETLENSEG

POLITIKAI NAPILAP

A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye.

Petőfi őőitőszetőneh szerepe a magyar Nagy-illfiilii földrajzában.

Irta és a Magyar Földrajzi Társaság vándorgyűlésén felolvasta :

B a r t e k Lajos.

Midőn a nagyérdemű „Magyar Földrajzi Társaságinak megbízásából ebben a nemes városban rendezett első vándorgyűlésének szereplői között helyet foglalni bátorkodtam, az a tudat lelkesített, amely szerint: a tudomány fel magasztalja az egyest, aki tehetségével korszakot alkot, de nem vetheti meg a nyomán haladót, aki a megnyitott korszak gyümölcsét szaporítja és érleli. Talán gyönge erővel, de annál jobb szándékkal akartam járulni én is hazánk nagy fiának amaz ihletszerü jóslata teljesüléséhez, amelyet a „voltak sokkal jelesebb“ című költeményében igy fejez ki:

„Hát ti rátok, dalaim, ti rátok A jövendőben vajon mi vár?

Éltek-e ti még akkor, midőn már Én fölöttem füvek lengenek ?

Úgy, miként a lantnak húrja, mely ha Elszakad, még aztán is zeng.“

S csakugyan teljesült a jóslat, mert az ő szelleme folyton lelkesít, az ő müve egy Ant- hens, amelyből mindig uj életerőt nyerünk, mindig újjá alkotja sziveinket.

A Petőfi Sándorról szóló irodalom ma már az alkalmi cikkek és a tudományos munkák hosszú sorát nyújtja, úgy hogy Petőfiről,

annyi évtized buzgó, termékeny munkálkodása után, nehéz valami újat mondani. Anélkül, hogy mindenáron az ujat-mondás kívánsága kisértene, megpróbáltam mégis Petőfi költészetének egy olyan legalább is árnyalatával foglalkozni, amely a mellett hogy őt mint sokoldalú költőt bizonyítja, e tájnak, a magyar Nagy-Alföldnek mint typikus fiát, a földrazj- tudomány elméleteinek pedig, mint kézzelfogható példáját állítja szemünk elé.

Nagyobb Petőfi tanulmányomnak ez időhöz mért kivonatát, hogy miért gondoltam e nemes városnak nagyérdemű közönsége előtt bemutatni alkalmasnak, magával a költővel válaszolok:

„Arany kalászszal ékes rónaság,

Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve üz tündér játékokat Ismersz-e még ? Oh ismerd meg fiad!

Mert a hol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét izlelém:

Vidám napod mosolyg ismét reám,

Hű gyermekedre, édes szép hazám !Vidék, hol egykor ringatott reményem, íme újra látlak ötven év után.

„Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él.“

Ha a tudományos fejlődéstől eltekintve, a nemzetek életére tekintünk és keressük a szempontot, amelyből bizton kiismerhető és megítélhető az az erényteljes nemzeti jelleg, amely a