Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

2. oldal NAGYKÜKÜLLÖ 32. szám. magyar társadalomnak vissza kell uta­sítani, mert elképzelhetlen perverzitás támadni a nemzeti létfentartás még mindig legerősebb és mással nem pó­tolt oszlopát. Amint elképzelhetetlen Angliában az, hogy büntetlenül támad­ják az ország gazdagságát megteremtő ipart és kereskedelmet, úgy a legme­részebb képzeletnek sem szabad ebben az országban elcsapongani, hogy itt a földnek kártevői babérokat arathas­sanak, Petőfi halálának hatvanadik évfordulója. Segesvári csatatér! Le á kalappal! Mert e hazafiak vérétől megáztatott szent helyen szabadsághősök csontjai porladoznak, akik leigázott hazánk függetlenségéért martyr ha­lált haltak ezelőtt hatvan évvel. Akik fölál­doztak vagyont, társadalmi állást, családot, szeretőt, földi dicsőséget, boldogságot, életet, mindent-mindent, ami embert e földi röghöz köthet. És mindezt nem magukért, hanem embertársaikért, a szorongatott hazáért, az emberi szabadság idealismusáért! Minden porszem, amelyet lépéseink fölvernek, elhul­lott hősök atomjait foglalja magában, me­lyeket ha belélegzünk, vérünket az izzCÍs pont­iig kell hogy felforrasszák, ha ama szomorú históriai napok tragédiáját emlékünkbe vissza­idézzük s lehetetlen, hogy az eltiport magyar szabadság feletti haragunkban kezünk ökölbe ne szoruljon és szemünk villámokat ne szórjon. És amidőn mindezen gondolatok megsebesített, 12 évig tartó várfogságra és Heves megyében Gyöngyös és Eger városok közelében levő összes fekvő vagyonának el­kobzására, mely utóbbi erdők, mezők, rétek és szőlőkből áll. Ezen a hadi törvényszék által hozott ítéletnek kihirdetése és pontos foganatosítá­sával megbizatik a temesvári cs. kir. várpa­rancsnokság. Cs. kir. kerületi hadi törvényszék Te­mesvárt 1850. január 11-én. Clam Galles, gróf o. k. vezérőrnagy. Haynau, s. k. táborszernagy és parancsoló tábornok Magyarországon. íme a braniszkói hősök harcosára ho­zott Haynau által aláirt Ítélet másolata a régi nagyidők tanújának az utódok kegyelete és tisztelete jeléül haddlásson ez is napvilágot. Drága emlék ez a nagyidök élőtanuja Ö Sze­gény, öreg, dicső honvéd, aki a magyar vi­tézségnek annyi dicsőséget szereztél, aki le mondtál a szüleiház kényelméről, állmodva a dicsőségről, a magyar szabadságról állrnailanul vérvirágos mezőn, éhen, szomjan küzdöttél. Részed volt minden küzdelemben, nyomorban, dicsőségben, tied volt minden a mi egy nem­zeté : a győzelem, a vesztesség hírnév, di­csőség. Szegény öreg dicső honvéd ! Szemed immár nem figyel a tábortüzek felé, lehajlik maholnap glorias hófejér fejed a többi pihenő hős harcosok közé, de lelked itt marad köz­lünk, ifjú honvédeink buzdítására, a honvéd­név örök dicsőségére! Légy áldva öreg dicső honvéd és mind­azoknak emléke, kik a magyar szabadságért áldozatul adták oda magukat. Rácz A. Sándor. lelkünket villámként átjárják, férfiúi akarat­erővel le kell hogy küzdjük fölzaklatott em­beri szenvedélyeinket, mert hiszen népek és nemzetek szabadságának nyers, zsar­noki erővel való letiprásának az ideje már rég lejárt s ha az alkotmányos mezbe burkolt szabadság-elkobzások itt-ott még fölfedezhe- tők, azok ma már nem fegyveres kézzel, hanem az emberi szorgalom és kultúra fegy­vereivel, szóval az öntudatos béke fegyverei­vel küzdhetők csak le. Hatvan év múlva ismét eljöttünk meg fehéredett hajjal, kezünkön vezetve unokáin­kat, hogy a Petőfi és hős társai fölé emelt turulmadaras obelisk mellé, az Apotheosisnak egy égig meredező, a hazaszeretet lángsugá- rait szétszóró emlékoszlopot állítsunk lelkűnk­ben, amely képessé tegyen minket a jövendő minden bekövetkezhető viharával szemben hazánkat, szabadságunkat megvédeni. * Egyébként tudósításunk a következő : A segesvári magyar polgári kör már hetekkel ezelőtt éjjet-nappallá tevő munkásságot fej­tett ki, hogy a Petőfi nevéhez fűződő ma­gasztos eszméhez méltóan ünnepelje meg e szent napot, amely már többé nem is gyász­nap, hanem egy valóságos hazafias eszményi fogalommá jegecesedett ki. Meghívott köz­jogi, társadalmi, kulturális és művészi testű leteket, még pedig olyan szerencsés kézzel, hogy az első jeladásra az ország minden ré­széből sűrűén érkeztek a jelentkezések. Ezek között legelső volt a debreceni „Petőfi- dalkör“. Amidőn az egész napi műsor már össze volt állítva, az elszállásolások elrendezve, fal­ragaszok, prospeklu$pk minden irányba szá­zával elküldözve, ugyancsak elsőnek érkezett meg julius 31-én délután a „Petőfi dalkör“- A magyar polgári kör lobogó alatt testű letileg fogadta a Csokonai városából ide zarándokolt magyar testvéreinket, akiket a kör alelnöke sziv/ől jövő pár szóval üdvö­zölt, amire Dr Varga Lajos, a dalkör rokon­szenves elnöke, hasonló szívélyes szavakban válaszolt, amit a dalkör jeligéjének elének- lése követett. Ekkor lobogók alatt az egész ünnepi menet bevonult a városba, a vendé­gek kijelölt szállására Este nyolc óra után a Petőfi dalkör gyönyörű szerenáddal és üd­vözlő beszéddel tisztelte meg Somogyi István alispánunkat, a segesvári M P. K. elnököt és Walbaum Frigyes polgármestert, akik eme figyelem által kellemesen meglepetve, azt igen szép szavakban köszönték meg. Éjjel meg­érkezett és el lett szállásolva a „Tordai dalkör“. Másnap aztán sűrű egymásutánban érkéz tek meg a lobogódiszben le"ő pályaudvarra a különböző irányból jövő különvonalok nem is százait, hanem ezreit hozva a vendégek­nek. Ezek között különösen megemlítendő a kolozsvári fr^áv. műhely „Összhang“ önképző, dal és zeneegylete saját zenekarával, akiknek különvonata 700 vendéget hozott. Török Sán­dor főfelügyelő és Hosszú Jenő főmérnök ve­zetése alatt. Később jöttek az erzsébetvárosi, székelyudvarhelyi, székelykereszturi, alsórákosi stb. testületek küldöttségei lobogók alatt. Leg későbben érkeztek a gyorsvonattal a képviselő­ház kiküldöttjei: Dr Vértan Endre, Bedőházy János, Dr Issekutz Győző, Ajthay Aladár, Mel- czer Gyula és számtalan mások, akiknek neveit az ezernyi tömegben nem voltunk képesek pontosan feljegyezni . A s. m. p. kör va­lamennyit testületileg fogadta és üdvözölte. A programúihoz híven, délelőtt 9 órakor a róm. katli. templomba vonult fel a vendégek tömege, ahol Dobordán plébános ünnepi is­tentiszteletet tartott. Ezt megelőzőleg az „Össz­hang“ zenekar reggeli zenével tisztelte meg az alispánt, polgármestert, főispánt. A tervezett 11 óra helyett, egy kis köz­lekedési baleset miatt, az összes vonatok csak 12 órakor indulhattak ki Fehéregyházára, ahol leszálláskor a székelykereszturi polgári zenekar fogadta az érkezőket. Innen a már sok ezerre felszapoiodott ünnepi menet zene mellett felvonult a Petőfi-házhoz, ahol a közönséget a községi képviselőtestülettel Révai szolgabiró fogadta. Az ünnepély színhelye Darányi miniszter rendelkezéséből, Elekes kincstári intéző által végzett és napokig tar­tott megelőző munka után, a legfényesebb ünnepi díszben tündökölt. Fél egy óra lehe­tett, amidőn az alsórákosi „Emke-daloskör“ a szépen előadott Hymnussal bevezette be az ünnepséget. Ezután Irsay József képviselő valóban magas szárnyalásu beszéde követke­zett, amely mindenkit meghatott. Sorra jöttek ezután a székelykereszturi ifjúsági dalárda „Búcsúja“, a „Petőfi dalkör“ remek Apo- theosisa, a „Tordai dalkör művészi éneke, „Nyugosznak ők“. Közben alkalmi költemé­nyeket szavaltak Györffy Károly, Barskofszky Sándor. Ezeket megelőzőleg a „Petőfi társa­ság“ képviselője Kény Gyula titkárnak gyö­nyörű emlékbeszédc után Eisenlohr Helén, Benedek Irén, Héja Ella, Nagy Olga és Hala Mariska urleányok a Petőfi társaság hölgy­bizottsága által küldött kétszáz piros rózsát hintették a hősök sírjára. Koszorút tettek: Nagy-Küküllővármegye, a Tulipán magyar iparvédő egyesület özv. Mró Kernéiig Béláné honleányi érzéssel előadoű/beszéde kíséretében a marosvásárhelyi független és 48 as pártkör, a máv. Összhang dal és zeneegylet, a „Pe­tőfi dalkör“, a „Tordai dalkör“, az alsórákosi „Emke-dalkör“, a keresztúri ifjúsági dalárda, a segesvári Magyar Kaszinó, a székelyudvar­helyi polgárság, az erzsébetvárosi Polgári Otthon ésjodavaló ifjúság, Br Kemény Béláné, a fehéregyházi gazdakör és a segesvári ma­gyar polgári kör. Az „Összhang“ a Szózat ünnepi hangjaival fejezte be a műsort. Ott láttuk Apálhy Péter főispánt, Ugrón Lőrincet Ugroí(_ Zoltánt és számos notabilitást. De ki lett volna képes ezek százainak neveit mind följegyezni. Fájlalva nélkülözi ük a Petőfi ház megteremtőjét, a derék honleányt, gróf Hal ler Lujzát, kit betegsége tartott távol. Délután 3 órára járt az idő, amidőn az egész ünneplő közönség az „Összhang“ ze- nekisérete mellett, a fellobogózott Segesvárra bevonult s a város dísztermében ebédhez ül­hetett. Jelen voltak megyénk alispánja Somogyi István, Eisenlohr Ulrik pü. igazgató, Walbaum Frigyes polgármester, az onyedi függetlenségi pártkör hetes küldöttsége, élén Foqarasi Albert tanárral a már felsorolt magyar kép­viselőkön kívül Eitel, Melczer és több más képviselő, számos Jmás küldöttségek, testületek képviselői a Tulipán magyar ipar­védő egyesület — élén özv. Kemény Béláné báróné sz. Haller Berta grófnővel. Névleg mind följegyeznünk lehetetlen volt. A felköszöntők sorát megkezdte a S- M. P. K. alelnöke a vendégekre, amelyet kö­vetett Fogarasy Albert enyedi tanár és füg­getlenségi kör elnökének szép köszöntője Darányi Miniszterre, mint a Petőfi-kultusz

Next

/
Oldalképek
Tartalom