Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
32. szám NAGY-KÜKÜLLÖ 7 CjtOi ápolójára és öinJ Kemény Béláné bárónéra, ami rendkívüli viharos éljenzést és tapsolást keltett. Köszöntöttek Dr Varga Lajos szónoki erővel a polgármesterre. Walbaum Frigyes a a debreceni „Petőfi dalkörre,“ Melcer képviselő a testvéri egyetértésre. Kellemes meglepődést ébresztett Kemény Béláné, Haller Berta grófnőnek köszöntője előadva az ő kedves, magyaros, nyilt modorával. Közben a M. P. Köri alelnök indítványára Darányi Miniszterhez egy üdvözlő sürgöny lett intézve azon kéréssel, hogy a Petőfi-emlékei vegye végleg állami gondozásba. Sok és szép máj/ köszöntők is hangzottak el, azonban a má^1, fellelkesült hangulatnak véget vetett a fölkészülődés a Petőfi szoborhoz, ahová az „Összhang“ zenekisérete mellett megérkezve az összes testületek elhelyezkedtek. Az ünneplés a székelykereszturi dalárda Hymnusával vette kezdetét. Dr Vertán Endre képviselő ünnepi beszéde meTy tanulmányával és szónoki erejével általános hatást keltett. Ezután valóságos müvészverseny keletkezett. A debreceni „Petőfi-dalkör“ a Talpra magyart, az „Összhang“ egy Magyar ábrándot“ a „Tordai-dalkör“ a Petőfit, az alsorákosi „Emke-daloskör“ a Rákoci indulót adta elő. Közben alkalmi költeményt szavaltak : Lukács Tihamér és Szalontay Gábor. Következtek a koszoru^letételek, amelyek sorát Somogyi István alispán kezdte meg a Nagy Küküllő vármegyei tisztviselők koszorújával. Ezután következtek : Udvarhely megye ; a Petőfi dalkör ; Török Sándor Mav. főfelügyelő által az „Összhang“; Gálfy Aladár által szép hazafias érzésű beszéd kisóretében a „Székelyudvárhelyi polgárság“ és végül alelnöke által a „Segesvári magyar polgári kör.“ Ezt bezárta az „Összhang“ Hunyadi indulója. * Este nyolc órakor vette kezdetét az estély. A városi vigadó szorongásig megtelt. Megjelent ott Segesvárnak és vidékének és a szomszéd megyéknek összes intelligentiája. A műsor a következő volt: Boisi Boszorkány az „Összhang“ által, Székely Népdalegyveleg az „Emke“ daloskor által, „Rodostó“ melodráma Windt Anna által, kisérte Müller Miksa, Uj kurucdalok a „Tordai dalkör“ által, Népdalok, Bencze Gé- záné és Szegedi Helén által, kisérve Müller Miksától, Régi Kurucdalok a „Petőfi dalkörtől“, az Ultimátum dialog, előadták Szathmáry Sándorné és Szabó Mariska a már ismert művészettel; Szól a zene, Falu végén kurta korcsma és a Rákóci induló a „Tordai Dalkör“ által, Őseink emléke a „Petőfi Dalkör“ által és Bálkirálynő az „Összhang“ által. A kitűnő acusticával biró terem megtelt bájosabbnál-bájosabb, remekebbnél-re- mekebb dal- és zenehangokkal, ugy7tobzó- dott a műélvezetekben, amilyenekben kis városnak alig van része évtizedeken keresztül- Nem tudtuk kinek nyújtsuk oda a pálmát. Csak a műélvezettel eltelt szivek dobogása, csak a szemek ragyogása tehetett méltó tanúságot] daláraink és zenészeink dicsőségéről és amidőn az utolsó accordok elhangzottak, mintegy tündéri álomból ébredtünk fel s csupán egy mély, fájó sóhaj kelt keblünkből, hogy már elérkezett az elválás órájaKisérje összes itt megjelent dalárainkat és zenészeinket a mi őszinte elismerésünk, forró szeretetünk és azon szívből keletkező óhajtás, hogy vajha mielőbb viszontláthatnék egymást. Most aztán sora kelt a mulatni vágyó, pezsgő vérü ifjúságnak, kezdetét vette a tánc — cigány-zene mellett, amely a legvidámabb hangulat közepette a késő reggeli órákba nyúlt át. * Dicső Petőfi! Tüzes szerelmed, lángoló hazafiságod, ideálismustól áthatott szellemed lengjen minket körül és tanítson embertársainkért, hazánkért élni és ha kell meghalni! A cigányügy rendezése. Akármerre jár kél az ember széles Magyarországban, nem tehet meg olyan ko- csiutat, hogy útjában ne találkozzék, avagy pláne fel ne tartóztassa, az a szemenszedett vad népség, mely a magyar gazdaközönségnek állandó zsarolója és tolvaja, melyet általában : vándorcigány gyűjtőnév alatt ismer, azonban legkevésbbé sem előnyösen, úgy a nagyközönség s még inkább a közigazgatási hatóságok. Mint dúló tatárcsordák szabadon szá- guldják keresztül-kasul az országot, rabolva, ölve, gyilkolva, gyújtogatva, gyermekeket rabolva s általában a személy és vagyonbiztonságot a szóteljes értelmében veszélyeztetve ! Az ország minden vidékéről hangzik a jajszó, túlkapásaik felett s igazán türelmét veszítve kérdi már főként és elsősorban a magyar gazdaközönség, hogy meddig fog még ez tartani ? A cigányügy rendezésének kérdésével úgy elméletben sokszor foglalkoztak már az ujet-sltec teeltilnlek». de hegy ^gyakorlatban | cselekedtek volna, arról nincs semmi adat. A MSgyar országgyűlésben még az 1901-ik esztendőben Hertelendy Ferenc —- akkor országgyűlési képviselő — vetette fel a meg- rondszabályozás gondolatát s azóta sem történt semmi. Pedig azóta a magyar gazdák alig múlt el év, hogy ne sürgettek volna erélyes rendszabályokat a kóbor cigányok túlkapásai ellen, ismét csak nem történt semmi! A Pécsett 1907. évben megtartott országos gazdakongresszus folyamán már türelmetlenül követelték a gazdák, hogy tegyenek már valamit ezzel a kérdéssel ? Mi lett az eredmény ? A dánosi eset, meg a többi s azóta ismét hallgat a krónika, mert tiltja a cselekvést az — álhumanizmus! Igazán, ha annyira szomorú és elkeserítő nem volna, nevetségesnek kellene tartani azt az államhatalmat, amely 20 millió állampolgárnak tud parancsolni, törvényeivel kormányozni, csak 15—20 ezer emberrel szemben tehetetlen. Ez egy szörnyű kivételes -állapot. De ennek megszüntetése annál inkább kivételes eszközöket is igényelne. Nézzük csak a régi rablóvilágot! Az is kivételes állapot v lt, mely kivételes eszközökkel lett megszüntetve. Pedig azokban a betyárokban még minden gonoszság mellett is, volt valami romantikus, valami betyár-becsület féle, de a kóborcigány minden emberi érzés nélküli, aljas, vadálla- tias ösztönökkel szaturált monstrum, aki már anyja tejével szívja be csecsemő korától fogva mindazt a gonoszát, ami egy embert csak állattá tehet. Váltig halljuk emlegetni, hogy nehéz kérdés, hogy emberiességi szempontból nem
