Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

fel újra. Lám Homérnak kisebb utóda, Vi rKill u s szerencsésebb volt, ő az egész keresztény középkoron át divatban maradt. Miért? Óh, csu- 'dás szeszélye a korhangulatnak! azért, mert •Virgil felől a középkorban az a hit élt, hogy titokban kereszténynyé lett!

Ismét a jutalom osztójára, a közönségre ’térünk vissza. Mint minden tömeg, úgy a századok közönsége is primitiv lény, mely ösztön- szerüleg (gyakran helyesen) érez, de gyermekmódra csak nagy vonásokban lát s képtelen árnyalatukra. Sohase akarja agyát túlterhelni; neki rikító osztályozás, könnyű megkülömböz- í tetések kellenek. Larochefoucauld p. o. a legzseniálisabb mémoire-iró, de miután az utókor már kinevezte őt a XVII. század legnagyobb maxima-irójává, azt tartják, elég neki ez az egy halhatatlanság s mint mémoire-irót agyonhallgatják. Másik példa: Sainte-Beuve igen jeles költő volt, de miután hivatalosan ő a XIX. század „legnagyobb kritikusa“, egyszerűsítés okáért egyenesen lekicsinylik mint poétát. Az emberiségnek ez egyszerűsítő hajlama teszi, hogy száz év múltán még egy százkötetes zseni is alig pár lapra redukálódik a köztudatban. Sokan pláne csak mint Jelentős és ragyogó, de puszta — nevek maradnak fenn. így p. o. meg vagyok győződve róla, Petőfit mindig olvasni fogják, de a „Karthausi“ szerzőjének már inkább csak a nevét fogják emlegetni, fenséges olvasmány, de ahogy Mikszáth mondja, az ember nem annyira maga számára, mint inkább másnak szokta megvenni prezentbe.

így osztályozódik a dicsőség, le egész addig, amikor már csak egy lexikoni jegyzet őrzi a név halhatatlanságát: „élt . . .“ ennyi az egész, de hát ez is valami, ha az, amit terem- tett, rég halott már! i