Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
ban az egy XVII. században érvényesülhetett, és ott is mily kedvező kivételes véletlenek közrejátszása mellett! Tegyük fel, hogy a vejét, Ciriznan urat nem nevezik ki Provenceba kormányzónak s hogy szeretett leánya ennélfogva ,véle marad . . . vájjon Írhatott volna-e leveleket neki? Bizonyára nem, s múzsájának bája tolla hegyén száradt volna. Oh örök Véletlen, hogy igy minden nagynak te vagy az ezermestere! Küzdelem az élet, még halál után is, — a zseniké csak akkor kezdődik: halál után a halhatatlanságért. Ök maguk már sírban pihennek, csak ők nem látják, gondolatgyermekeik mint állják egymás ellen a harcöt. Nagyszerű kép! akinek szeme van, lásson: az utókor most számol le a XIX. századdal. Sok a pályázó a halhatatlanságra, — ki a legnagyobb? Tornyosodé a Goethe alakja, az ő szobra már megdönthetetlen ; a klasszicitás márványából való. Óriás mellette Beethoven, de előtte is egyre nagyobbra nő a Wagner Richárd alakja. Mennyire, mily magasra fog még nőni? Hangosan szólt Victor Hugo tárogatója életében, de most halála után feltűnően elhallgat, jobban halljuk Lamartine, Heine és Musset suttogását. Nálunk Petőfi nő egyre a század távlatában, ö, Katona, Madách, Arany már helyükön állnak ... Jókai halhatatlanságát most formálja az idő; előbbre kell még mennünk kissé, onnan láthassuk majd, alakja mekkora lesz a többi között . . . Hát Zola? Kolosszus ö, ki súlyával sokakat agyon- nyom, köztük D a u d e t-t is, de még nem tudjuk, mily anyagból van, mennyire ellenálló ez a zolai halhatatlanság. Mögötte stílusa vértjében sebezhetetlenül áll F1 a u b e rt, s Flaubert mögött egyre nő a Balzac óriás alakja. Vájjon nem lesz-e idővel nagyobb Zolánál? E két titán fcgja a legelkeseredettebb harcot vívni az utókor előtt. Hát a többi ? A ragyogó Byront barátja Shelley kezdi utolérni, — Dickens- röl pár éve maga Anglia azt hitte, halott s ime most újra feltámad. Maupassant-t még nem látjuk igaz méreteiben, I b s e n halhatatlansága is még csak idővel kerül dűlőre. Folyik a harc, küzdenek a zsenik: aki bírja, marja . , . ilyen az élet! Ám milyen lesz a jövő? Lázban az agyak, megdöbbent jelenünk tulprodukciója. Páris Nemzeti Könyvtárába évente 25—30.000 uj kötet és nyomtatvány kerül letétbe, a lapokról és folyóiratokról nem is szólva. Naponként hetvennyolcvan uj mü jelenik meg . . . hova vezessen ez? Ne féltsük planétánkat, a baj magában hordja gyógyszerét. Miben? Prózai momentum: a mai papiros silányságában. Babylon Írott tégla-cilinderei, Ninive tablettái s az antik per- gamentek ezredévekkel dacolnak, de az a gyarló papír, mely korunk egész kultúráját őrzi, alig élheti túl a múló pillanatot. Nem kell ide világfelfordulás: e papír magától mállik szét s véle kultúránk egész óriási gondolatvilága. Pulvis éris . . . Jöjjön egy uj nép- vándorlás és civilizációnk magától semmisül meg a hóditó előtt. Vége lesz hírnek, dicsőségnek, minden halhatatlanságnak. Betelik a régi- mondás: minden csak álom e földön, — Vanitas Vanitatum!
