Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
10 Néptanítók Lapja. 31. SZÁM. SZÉPIRODALOM. Sáska-dal. — Hír a falunkból. — Falunk határát Ellepte a sáska, A legszebb tavaszi Yirulásába. Megevett mindent, Amit vetettünk. Hasztalan irtottuk, Úr lett felettünk! Irtottuk, utáltuk, Vertük, hiába! Az ördögökkel volt Cimboraságba . . . S a falunk népe Síró kedvében: Csúf nevet rótt rá, Viszonzásképen. Jussán valamely Ős rokonságnak: Elnevezte búsan Osztrák bogárnak! Szabolcsba Mihály. Petőfi. (Emléksorok, halálának 60-ik évfordulóján.) írta : Kardos Albert. Kevés név jelent a magyarnak annyit, mint a Petőfi neve. Jelent meghatóan regényes és szép életet: küzdelmes gyermek- s fiatal korral, diadalmas ifjúsággal, hősi halállal; jelent tiszta érzéseket és nemes jellemvonásokat: szülők és testvér iránti szeretetet, baráti és hitvesi hűséget, szabadságvágyat és honszerelmet, egyenességet és férfiasságot, életkedvet és halálmegvetést ; jelenti a magyar költészet megújhodását, a népköltészet termékenyítő hatását, a népnyelv megnemesbülését, a lírai műfajoknak legmagasabbra emelkedését, a magyar nemzeti sajátságoknak legköltőibb kifejezését, a magyar szélit m teremtőerejének itthoni dicsőségét és az egész világon való elismerését. Petőfi íövid ideig élt, kevés iskolai tanulmányt végzett, hazáján kívül alig tette lábát, az ország vezető-politikusaival és a társadalom legfelsőbb osztályával nem érintkezett, hét évnél többre nem nyúló költői pályáját külső szenvedések és belső válságok zavarták; annál csodálatosabb az érzelmek gazdagsága, amelyek szívét megrezegtetik, a gondolatok bősége, amelyek agyát foglalkoztatják, a tárgyak változatossága, amelyeket munkáiban feldolgoz, az éleslátás, amellyel hazája ügyeit nézi, a mély érdeklődés, amellyel nemzete s az emberiség sorsát összekapcsolja, de legcsodálatosabb az a művészi készség, az a tökéletes szerkesztő- és fényes előadóképesség, amely rendkívüli termékenységgel alkotott müveiből, oly különböző műfajokhoz tartozó költeményeiből kitűnik. Petőfinél az érzések, gondolatok és tárgyak gazdagságának megfelel a műfajok sokfélesége. Alig van olyan műfaj, amelyhez hozzá ne nyúlt volna, még novellát, regényt és drámát is írt, de művészete a dalban, költői leírásban, élet- és jellemképben éri el a tetőpontot. A dalnak egyszerű természetességét, átlátszó tisztaságát, lehelletszerü könnyedségét a tökéletességig eltalálja ; nincs a világirodalomnak költője, akivel e tekintetben föl ne vehetné a versenyt, még Goethével és Heinével is. Dalaitól nem messze maradnak leíró-költeményei, amelyeket többnyire hatalmas érzések sugallnak, a természetnek és szabadságnak, a szülőföldnek és a népnek a költő lelkében egymásba fonódó szeretete. Még jelesebbek, befejezett remekművek élet- és jellemképei, melyekkel épen úgy a világirodalom legnagyobbjai közé emelkedik, mint dalaival. Anélkül, hogy Petőfi ódáinak és elégiáinak, balladaszerű és más elbeszélő-költeményeinek becséről megfeledkeznénk, még két műfaj az, melyre elsőrendű példát nvujt; értjük a költői népmesére a János vitézt, a költői novellára a Bolond Istókot. E változatos műfajokkal teljes összhangban van előadásmódja és verselése. Dalaiban az őszinteség és közvetlenség, leírásaiban és elbeszéléseiben az egyszerűség és természetesség, ódáiban a fenség, azonkívül az újabbnál újabb és nehezebbnél nehezebb versalakok mind bizonyítékai az ő formai művészetének. De előadását, mondjuk: dikcióját páratlanul költőivé a képek és hasonlatok, a fordulatok és ellentétek teszik, amelyeket képzelete pihenés nélkül ont magából. Az egész világ költészetében, az egy Shakespeare-t kivéve, nincs trópusokban és figurákban gazdagabb nyelv, mint a Petőfié, nincs színesebb, ragyogóbb képzelet, mint az övé.
