Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

1

175

egy szóval, nem engedi meg a csinált tapsot, s a ki nem ismeri el a hétfői tetszés-nyilatkozatokat általánosnak, az vagy tudatlan, vagy elfogult, megátalkodott. Ám kisértse meg valaki, vegye meg a fél karzatot, a mit aligha megvesz húsz forinton, s tapsoltasson háromszáz tenyérrel oly egyénnek, kit erre az egész közönség méltónak nem Ítél — és ha czélt ér, akkor mi térdet fejet hajtunk czikke, sőt személye előtt, melyet ismerni szerencsénk nincsen. Mennyire tévedett referens a hétfői előadás- róli felfogásában, mutatta e mai est, melyen oly közönség jelent meg nem csupán a karzaton, de páholyokban, földszinten és mindenütt, minőt drámai első előadáson, sőt operában is évek óta nem láttunk, pedig csak nem teheti föl, hogy a mostani színműi bukások után „Angyal Bandi“ lett volna ama nagy érdek központja, mely a színházat megtöltötte. — A teljes számú közönség tiz perczekig tartó éljenzésekkel, koszorú özönnel fogadta — nem a szerzőt, hanem Réthit, tehát eléjarsré világo- san adta tudtára, hogyan gondolkozik e fenfcrgó kérdésben. Ennyit ez ügyben elégtételül s felvilágosításul ama separatum votum ellenében, mely a vidéki olvasó közönséget mystificalhatta volna. S most még csak azt kérdjük, vájjon a közönség több-e, vagy az igazgatóság? s az igazgatóság van-e a színészekért, vagy a színészek az igazgatóért? ha az előbbi áll, akkor világos, hogy a közönség kivánatának teljesülnie kell, s Egressy, Szigeti, Réthi, okvetlen szerződtetendők.

— Maré. 3. Ördög Robert. Opera.

— Maré. 4. Tamás bátya kunyhója. Szinmű.

Maré. 5. Hu szár csíny. Ered. népsz. Yahot

Imrétől.

Maré. 6. Angyal Bandi. Másodszor.

EGYVELEG.

= A franczia tengerészlap részletes tudósítást közöl ama borzasztó kivégeztetésről, mely Cochin- chinában a tonkingi püspöknek mons. Melchior de San-Pédronak a vértanúi koronát megszerezte. A sokáig üldözött főpásztor juh 6-án fogatott el 1858- ban King-Taoban, s azonnal a fővárosba vitetett. Ugyanazon hó 28-án, reggeli hét órakor vezették őt ki a vesztőhelyre, a keleti kapun kívül. Nyakán súlyos vasláncz volt. IIusz fegyveres kisérte; kiket egy nagyobb, ötszáz főből álló katona-csapat követett, elefántokon ülő mandarinoktól vezettetve. Ezen kivül lovasok, egy dobos, és egy trombitás tartoztak a kísérethez. A vértanú breviáriumát tartva kezében áldást osztott a népre; mely ezt azzal viszonzá, hogy sárral dobálta a szenvedőnek arczát. — Elérkezvén a kinok helyére, mons. Melchior két házbeliét (hihetőleg kateehhtáját) találá ott, karókhoz kötve. Biztatá őket, hogy ne csüggedjenek ; mondván, hogy az égbe menendnek. Ekkor a mandarin parancsolatára e fiatal emberek egyikének feje levágatott, és magasan földobatott,

a nép szemléletére. Azután a másiknak is feje vétetett. A két vértanú neve Hien és Tiess. Ékkor a püspökre került a sor. Hátára egy darab szövetet vetve, kezei- lábainál fogva egy padot alkalmaztak mellére, s azt testéhez szoritották : s előállván öt bakó, késekkel fölfegyverkezve, először lábait vágták le, térdein alul, és erre karjait. Végre fejét is lemetszvén, fölhajitották. A vértanú szenvedései borzasztók voltak; minden tagjának lemetszése legalább tizenkét vágást tett szükségessé. E hosszas kínban mons. Melchior egy pillanatig sem szűnt meg, egész buzgósággal Istenhez imádkozn; mígnem karjai elvágattak. E perezben ájulásba esett, és teljesen érzéketlenné vált a további iszonyú kinok iránt. Teste egy árokba temettetett, mely betömetett földdel. Végső meggyaláztatásul, mint mondják, elefántokkal akarák a sirt legázoltatni : de ez állatok makacsul vonakodtak ezt tenni, a püspök feje néhány napig a város déli kapujánál volt kitéve : azután darabokra vágatott, és a tengerbe vettetett.,“

(Asz. Rozália barlang Pale rmo mellett.) Palermo közelében a Pellegrino hegyben egy barlang van, melyben sz. Rozália sokáig tartózkodott s meghalt. — Ezen barlangban jelenleg 2 oltár van, melyek egyike a mennyei szűz anya, a másik sz. Rozália tiszteletére yan fennszentelve. ■— Van a barlangban egy remek szobrászi mű is, mely sz. Rozáliát, mint aívó szép leányt ábrázolja, úgy hogy feje egyik kezére van támasztva, a másikban pedig feszületet tart. Ruhája, mely III. Károly király ajándéka 5000 piasterbe került, nyakán gyémánt ékszer van, ujjain drága gyűrűk fénylenek, 8 mellét a maltai rend, s a spanyol, Mária Terézia rendek ékesítik. — Ezen barlang az üldözött szerelem menhelye (asyluma), mert ha oly szerető párnak, melyet el akarnak egymástól választani, sikerül ezen barlangba eljuthatni, mihelyt abba beléptek, megszűnnek szülőik s gyámjaik minden jogai, s ők egyenesen sz. Rozália oltalma alá helyezvék. A barlang lelkésze meg kérdi őket, hogy házasságra akarnak-e lépni egymással, s ha igennel felelnek, misét mond, mely után bátran visszatérhetnék szülőikhez, kiknek nincs többé joguk megakadályozni összekelésüket. Mint az utazók írják, hetenkint több üldözött szerelmes pár menekül a sz. Rozália barlangba.

HÁZI KÖNYVTÁ R.

A rajongók. Történeti regény. Négy kötetben. Irta Kemény Zsigmond. Kiadja Pfeiffer Ferdinánd. — Mindazok, kik szerző „Özvegy és leánya“ czimü regényét olvasták, nem fognak ellenállhatni a vágynak, hogy a jelen müvet is elolvassák, annálinkgbb, mert az olvasáskedvelők alig számolhatnak arra, hogy ez évben csak még egy ehhez fogható újdonságot kapjanak, miután ki-