Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hő 21. 29 A függetlenségi és negyvennyolczas álláspontot Polónyi Géza felszólalása képviselte, a ki azt inditványozta, h<?gy: »a trövényhatóságok kérvényei azzal adassanak ki a vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek, hogy a felekezeti oktatásnak megszüntetése és az állami oktatásnak életbeléptetése iránt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé«. Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon, mondja ez a napló. Gr. Batthyány Tivadar képviselő ur képviselte a nemzeti pártnak álláspontját. Sokszor hallom a kifogást, hogy a függetlenségi és negyvennyolczas pártnak tulajdonképen programmpontja soha sem volt a népiskolák államosítása, azt mondják egyesek, hogy csak a túlnyomó többség volt mellette, de voltak egyes kivételek, a kik nem voltak az állami népoktatás hivei. (Zaj.) Ma máskép van a dolog. Azonban az 1893. és 1896. évi naplókból, a felszólalásokra adott válaszokból, nyilatkozatokból, helyeslésekből azt veszem ki, hogy a függetlenségi pártban úgyszólván nem volt más, a ki ellensége lett volna az állami népoktatásnak, mint épen csak Vajay István. Sőt még Batthyány Tivadar ur is, a ki azt indítványozta, hogy a kérvények minden megjegyzés nélkül tétessenek irattárba, — tehát nem azt indítványozta, hogy a kormánynak adassanak ki —- a negyvennyolczas párt álláspontját igy jellemezte! »Teljes tudatában vagyok annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt, minthogy programmja az egész vonalon követeli az államosítást« stb. Tehát abban az időben, a mikor ezt tárgyalták, azok, a kik leghivatottabbak annak a kornak irányát jellemezni, azt mondták, — még pedig épen e tekintetben az ellenzék mondta azt — hogy teljes tudatában van annak, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak programmja követeli a teljes államosítást. A szabadelvű-párt ezzel szemben egy olyan határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon és nem mondta ki azt, hogy a népiskolák államosittassaí nak. Nem is tette a kérvényeket irattárba, hanem azt mondotta, hogy kiadja azokat a kormánynak tanulmányozás végett. Hogy azonban a szabadelvű párti előadó mit mondott e kérdésről, az szintén megszívlelni való dolog. Azt mondja Szász Károly 1896 január 15-én (olvassa): »T. ház! Több törvényhatóság felirt a népoktatási ügy államosítása tárgyában. A mozgalmat ez irányban Csanádmegye indította meg egy szép, tartalmas és figyelemreméltó felirattal, melyhez aztán a többi törvényhatóság is hozzájárult. A népoktatásügyben e feliratok a fősulyt a nemzeti nevelésre kívánják fektetni, egészen helyesen, a mire véleményem szerint, a mostani rendszer mellett, kevés biztosíték van. Kifogásolják különösen azt, hogy ma sok tanító van, ki maga sem bírja a magyar nyelvet, és ha bírja is, nem ment a külbefolyásoktól a tekintetben, hogy a nyelvet sikeresen és a nemzeti szellemben taníthassa. E baj másik okát a törvény- hatóságok abban keresik, hogy a tanító- és papképzés nagyon hiányos, és egyes vidékeken nemzetiségi velleitásokkal van telítve. A tanítóképzés államosítását kevésnek tartják a baj gyökeres orvoslására, mert a fiatal tanítóra igen nagy befolyása van az őt ellenőrző pap magatartásának. Tarthatatlannak mondják az egyház részéről tapasztalt eljárást az iskolaügyben s felhozzák azt a számos visszaélést, melyet a tanuló ifjúsággal szemben különösen nemzetiségi szempontból elkövetnek. Ebből kifolyólag a bizottság azt javasolja, hogy a kérvények adassanak ki tanulmányozás czéljából a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.« (Helyeslés.) Ez is elég szabadelvű nyilatkozat volt, azonban hangsúlyozom, hogy erre az akkori 48-as párt reáliczitált és sokkal inkább szabadelvű nyilatkozatot tett —- már t. i. nem szabadelvű párti nyilatkozatot — hanem egy sokkal inkább szabadelvű nyilatkozatot és egy sokkal inkább szabadelvű határozati javaslatot is terjesztett elő. T. képviselőház! Azt hiszem, ezekkel bebizonyítottam azt, hogy a népoktatás államosítása igenis 48-as programm. És hogy igenis azok, a kik függetlenségi és 48-as programmal lettek megválasztva, azoktól elvárja a közvélemény, hogy a népoktatás államosításának hivei is legyenek, és akkor* a mikor az megvalósítható, akkor a népoktatás államosítása mellett szavazzanak is. A második czélom, t. képviselőház, megindokolni azt, hogy a nemzeti állam kiépítésére egyedül a kizárólagos államosítás lehet alkalmas eszköz. A mikor 1907-ben a tanítói törvényt tárgyaltuk, . . . Nagy György: Igaz! ügy van! (Derültség. Elnök csenget.) Bozóky Árpád : . . . akkor én indítványt tettem az iránt, hogy minden népiskolában a tanítás nyelve, úgy, ahogy azt 1843-ban az akkori választmány javasolta, kizárólag a magyar legyen. Az akkori kultuszminiszter ur kifogásolta ezen indítványomat és azt mondotta, hogy miután én az államosításnak vagyok a hive, logikátlan az, hogy én a felekezeti népiskolákat bizonyos irányban javítani akarom. Azt mondotta a kultuszminiszter ur, hogy az én álláspontomat csak taktikából tudhatja esetleg megindokolni. Hát én megvallom egészen őszintén, hogy én akkor csakugyan taktikáztam. Nem az volt a czélom, hogy a felekezeti népiskolákban a tanítás nyelve magyar legyen, mert én kizártnak tartom, hogy a tót vagy daszkál tanító, a ki nem tud magyarul, magyarul taníthasson, hanem azt akartam igazolni, hogy magyar népoktatás, állami népoktatás nélkül nincs. Ezen taktikám bevált, mert épen az az orgánum, a mely hivatásánál fogva legnagyobb ellensége a népoktatás államosításának, az »Alkotmány« 1907. április 24-ikén ezt irta: »Ezt az indítványt, a melyet az iskolák teljes államosítása nélkül keresztülvinni lehetetlenség, természetesen nem fogadta el a kormány.« Tehát a néppárti,
