Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
30 Képviselőház 1908. évi május hó 21. orgánum beismerte azt, hogy teljes magyar népoktatást teljes államosítás nélkül nem lehet csinálni. A kultuszminiszter ur egyik szakembere, Halász Ferencz, 1906-ban »Nemzeti állam és népoktatás« ez men irt egy könyvet, a melyben ez van : »Egész bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a nem magyar tanítási nyelvű 3371 felekezeti elemi népiskolában a magyar állam érdekeinek megfelelő hazafias és a közéletre k ható népnevelést nem lehet biztosítani.« De, hogy ne menjek messzire, maga a kultusz- miniszter ur beismerte tegnap, hogy a nemzetiségi vidékeken nem lehet boldogulni a fizetéskiegé- szitéssel, azt nem is veszik igénybe és azokon a helyeken szükség van az állami népoktatási intézetek felállítására. Bevallotta tehát, hogy azt az összeget, a melyet uj állami iskolák felállítására szántunk, legnagyobb részt arra használták fel, hogy meglévő felekezeti iskolákat alakítottak át állami iskolákká. De nemrégiben még az történt, hogy a borgo- prundi felekezeti iskolát meg akarta a miniszter ur rendszabályozni, azonban az a rendszabályozás daczára továbbra is hazafiatlan irányban működött és ha lehet hinni a lapoknak, a kultuszminiszter ur igen helyesen megszünttete ezt az elemi i kólát. E miatt o y nagy lárma támadt ott a nemzetisének körében, hogy az oláh képviselők*’mindjárt panaszra akartak menni a királyhoz. Én meg vagyok győződve, hogy majd minden oláh iskolának beszüntetése, vagy megrendszabályozása ilyen bajokkal fog járni és — a jövő nekem még inkább igazat fog adni — hogy akkor, a mikor a kultuszminiszter ur igen helyesen a felekezeti iskolákra, a nemzetiségi iskolákra ráerőszakolná, a magyar nemzeti állam szempontjából — e tekintetben uj szervek is vannak — a hazafias nevelést, akkor mindig baj lesz; egy-egy községben örökös villongás lesz azért, mert az iskolának sok gazdája van : a jegyző, a pap, a tanfelügyelő ; az állami és az egyházi hatóság között, kiegyenlittetlen ellentétek vannak ; az egyház különösen a hazafiatlan irányú egyház magának vindikálja az iskola kezelését, mig az állam, legalább a mai helytelen rendszer mellett, azt kívánja, hogy a szerep megosztassék ; a kultuszminiszter ur múlt évben elfogadott törvényjavaslatában meg is osztotta a szerepet, de csak ott, a hol az állam fizet valamit az egyháznak, illetőleg “kz iskolának. Szóval kiegyenlithetetlen ellentétek forognak fenn, mióta az állam és az egyház viaskodik egymással az iskolák dolgában. Olyan dolgok ezek, mint a minők azok voltak, a mikor a polgári házasságot akartuk behozni, az egyház azt mondta, hogy a házasságkötés az ő dolga, az állam pedig magának vindikálta. Folytak az elkeresztelési harezok, a közbékesség feldulatott, és a mikor behoztuk a kötelező polgári házasságot, egyszerre vége lett a hercze-hurczának, és a köztudatba semmiféle törvény nem ment át olyan simán, mint a polgári házasság. Meg vagyok győződve, hogy ezzel a kérdéssel is úgy lesz. Most is, az egyház és az állam, különösen ott, a hol az egyház nem hazafias irányban működik, tülekednek egymással, hogy kié a népoktatás; de a vége az lesz, hogy néhány év múlva kénytelen-kelletlen behozzák a népoktatás államosítását, és akkor egyszerre mind, az egész vonalon egy csapásra vége lesz azoknak az izetlenkedéseknek, a melyek sem az egyházra, sem az államra, sem a népoktatásra haszonnal nem járnak. A népoktatás államosítását azért is szükségesnek tartom, mert csak úgy lehet a népoktatást igazságossá, olcsóvá tenni, és a népoktatás terheit, hogy úgy mondjam, adóforint alapján az egyes adóalanyokra kivetni. 1907 április havában a függetlenségi párt értekezletén felvetettem azt az eszmét, és örömmel vettem tudomásul akkor is, tegnap is, hogy a miniszter ur azt magáévá tette, hogy azokat az egyéneket, a kik ma bizonyos okoknál fogva kiszabadulnak a népoktatás terhei alól, meg kell adóztatni. Választókerületem 11 községéből ötben református népiskolák vannak, a földesurak pedig legnagyobb részben katholikusok vagy mózesvallásuak. Miután a községben csak református népiskola van . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, most az állami elemi népiskolákról van szó, méltóz- tassék tehát a tárgynál maradni, nem pedig a felekezeti népiskolákat tárgyalni. Azok más rovat alatt szerepelnek. (Helyeslés.) Bozóky Árpád : Azt akarom példával bebizonyítani, hogy az állami népoktatás sokkal igazságosabban osztja meg a közterheket, mint a felekezeti. Minthogy a kultuszminiszter ur programmjába vette az iskolai adó kivetését ezekre a nagybirtokosokra, ezektől azt kivánni, hogy katholikus ember a református iskolára vagy református amber a katholikus iskolára csak egy fillért is adjon, majdnem lehetetlen. Elnök (csenget): Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Bozóky Árpád: Azonban ezeket arra kötelezni, hogy az állami népoktatás intézményének fizessenek adót, semmi nehézséggel sem járhat. Ha tehát a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a népoktatás nagy czéljaira ezeket az erőforrásokat is igénybe akarja venni, kiváncsi vagyok, hogy fogja a kérdést megoldani, ha nem úgy, hogy azok, a kik eddig iskolára nem fizettek semmit, az államnak fizessenek az állami adók után bizonyos százalékot. Az állami népoktatás azért is szükséges, mert Magyarországnak nagy szüksége van arra, hogy a felekezeti választófalak lehetőleg leomoljanak, mint a hogy Irányi Dániel igen helyesen mondta 1848-ban, hogy a magyar társadalom konszolidálása szempontjából bizony az összeolvadást az elemi népiskolánál kellene megkezdeni. Már most. . . Elnök: Két óra van, t. ház. Most a háznak hozott határozata értelmében a tanácskozást megszakítjuk, és 4 órakor folytatjuk. Természetesen
