Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hő 21. államosítjuk nemcsak az iskolákat, hanem a tanítóképzést is, a minek szintén hive vagyok, akkor 15—20 év alatt elérjük azt, hogy teljesen hazafias tanítóságunk lesz. Erről keli nézetem szerint egy hazafias kormánynak gondoskodnia. Ha jön esetleg, a mit Isten ne adjon, egy abszolutisztikus irányzatú kormányzat, akkor nem lesz módjában a hazafias tanítókat a magyar állameszme ellen használni fel, mert e tanítók erre egyszerűen nem lesznek kaphatók. Manapság, sajnos, a tanítóságnak egy jó része nem harmonikusan gondolkozik a magyar nemzet zömével és ha vissza találna jönni Kristóffy, felhasználhatná a maga érdekében a tanítóknak jórészét — jórészét a felekezeti és különösen a nemzetiségi tanítóknak. Vagyok bátor felhívni a t. kultuszminiszter ur figyelmét arra a körülményre, a melyet tegnap Bredicean Coriolán mondott itt el véletlenül. Azt mondotta, hogy hiába akarjuk az oláhokat megmagyarositani és hiába küldenek a tanfelügyelők jó jelentéseket a minisztériumba, ezek nem igazak, csak le kell menni az oláh falvakba és meg lehet győződni arról, hogy a magyarosítás tekintetében a mai rendszer általában nem tud előre haladni. Sajnos, ez igy van, ezt magam is tapasztaltam. A tanfelügyelő urak talán optimizmusból vagy talán más szempontokból szebb színben tüntetik fel a helyzetet és sokkal jobb képet adnak jelentéseikben a tanügyi állapotokról különösen nemzetiségi szempontból, mint a minők azok tényleg a valóságban. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Elég sötét képet festenek! Bozóky Árpád: Legyen szabad most arról szólnom, hogy ha már államosítjuk az iskolákat, milyen módon vigyük azt keresztül pénzügyileg. Sokaknak a véleménye ugyanis, hogy szükséges az államosítás, de nem lehet keresztülvinni, mert nincs rá elegendő pénz. Komolyan foglalkoztam a kérdéssel és nem könnyelműen vetem oda azt, hogy szavazzuk meg a milliókat a népiskolai költségekre. Személyi kiadásokra legalább is 50—55 millió kellene. Megmondom tehát, hogy nézetem szerint honnan vehetjük elő a pénzt. Vegyük onnét, a honnan ma veszszük. Az iskolai kiadások legnagyobb része ma is adóból kerül ki, még pedig nem állami, hanem felekezeti és községi adóból. Az adózó polgároknak pénzügyi tekintetben mindegy, ha a terhet községi pótadó, felekezeti vagy állami adó czimén viselik-e. A népiskolák államosításánál ón igen erősen óhajtanám igénybe venni az adózó polgárok áldozatkészségét, bár akkor sem volnának annyira igénybe véve, mint a hogy ma vannak. Mert a hol egy egész község fizeti a népiskola költségeit, ott nem 5—10, hanem 30—40 °/0-ot fizet, sőt a hol nem adóforint után fizetik az iskola költségeit, hanem fejenként, megesik, hogy háromszor annyi felekezeti adót fizetnek, mint állami adót, vagyis 300 %-ot fizetnek felekezeti adó czimén. Csináltam egy számítást, a mely a következő. A népiskolák dologi kiadásait: épületek emelését, fentartását, fűtést, világítást, mindennek a terhét viseljék a községek. Ha ez a községi iskola vagyonából nem telik, úgy községi pótadóból. Azonkívül pedig mindfen község az állami adónak 10 °/o-át fizesse e czélra az állam részére, az állami népoktatás személyi kiadásainak részbeni fedezésére. A dologi kiadásokról igy nem kellene az államnak gondoskodnia, a személyi kiadások tétele pedig igy meg volna szerezhető. Körülbelül 30.000 tanitó volna, a kiknek fizetése, 1000 koronájával számítva 30 millió, 2000 koronával számítva a fizetést 60 millió koronát tenni ki. A középarányos 45 millió korona. Korpótlékkal és igazgatói dijakkal lehet számítani 50—55 milliót. Az egyenes állami adók 239,240.000 koronát tesznek ki. Ennek 10 °/o-a 24 millió. Jelenleg 12,472.348 koronát költ az állam az állami népiskolákra, a felekezeti községi iskolák segélyezésére pedig 7,571.500 koronát. Most mondok egy nagyon merész tételt. Az egyházak segélyezésére fordít az állam 7,217.627 koronát. Ha ezeket összeadjuk és mind az állami népoktatás személyi kiadásaira fordítjuk, úgy kijön 51 millió korona. És ha ez nem volna elég, akkor ezt 4—5 millió koronával pótolni lehet, mert hiszen egy pár millió koronát mindig vesznek fel a költségvetésbe beruházásokra és rendkívüli kiadásokra. Ezekből pótolni lehetne ezt az összeget. A nagy kérdés más most az, hogy szabad-e az egyházaktól a 7 millió korona segélyt megvonni, igen vagy nem. Az egyházak legnagyobb terhe jelenleg a népiskolák ellátása. Ha ezt, ennek a költségeit az egyházak vállairól leveszszük, akkor az egyházak a lelkészek szükségleteit jobban elégíthetik ki a nélkül, hogy rá volnának szorulva az állami szubvenczióra. Ez volna a megoldás pénzügyi szempontból. A dologi kiadásokat fedeznék a községek, azonkívül fizetnék a községek a 10°/o-os pótadót, a mi természetesen mindenütt keresztülvitetnék. Ezzel megszűnnék a mai igazságtalan helyzet, melyet a miniszter ur említett. Akkor meg lesz az ingyenes állami népoktatás, mert ezzel körülbelül fedezve lesznek az összes kiadások, anélkül, hogy tandíjra lenne szükségünk. A kérdésnek ezt a pénzügyi részét egy határozati javaslatba foglaltam, a melyet bátor vagyok felolvasni (olvassa): »Utasítja a ház a közoktatásügyi kormányt, hogy a pénzügyi kormánynyal egyet- értőleg terjeszszen elő törvényjavaslatot az iránt, hogy minden politikai község köteles legyen az állami elemi népoktatás czéljaira megfelelő iskolaépületeket felállítani és köteles legyen az állami elemi népoktatás összes dologi kiadásait fedezni, továbbá köteles legyen a
