Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908 évi május hő 21 33 község az előző évben ama községre kivetett összes egyenes állami adónak 10°/o-át minden év márczius havában az állampénztárba beszolgáltatni az állami elemi népoktatás személyi kiadásainak részbeni fedezésére.« T. ház! Sokan esetleg azt fogják erre mondani, hogy ez egy újabb teher, hogy ez felemelése lenne a népiskolai terheknek. A ki foglalkozik a kérdéssel, az tudja azt, hogy egyes községi lakosok ennél sokkal nagyobb százalékot fizetnek és pedig épen a legszegényebb nép, ez a kérdés azonban azért lenne igy jobban rendezve, mert akkor lehetetlen lenne az az állapot, a melyre néhányszor czéloztam, hogy egyes emberek kibújnak az iskolai kötelezettségek alól. De nem érdektelen az, — nagyon röviden kívánok erre kiterjeszt edni — hogy pl. ezzel szemben Kunszentmárton 1907-ben 25 százalék községi pótadót fizetett a községi iskolákra, daczára annak, hogy majdnem minden tanítónál 70—80, sőt 120 gyermek is jár iskolába és daczára annak, hogy a tanköteleseknek egy negyed része nem tud Írni és olvasni, mert nincs iskola. Tehát szaporítani kell az iskolákat, ugy- annyira, hogy ha abban a községben a népoktatás oly fokon állana, a mint azt a törvény előírja, akkor még legalább 10 százalékkal kellene szaporítani a költségeket. 1904/05-ben az állami adónak 28 százalékát fizette; 1905-ben 35’5 százalékot, 1906/07-ben pedig 28'4 százalékot fizettünk. De tudom azt, hogy vannak olyan községek, a hol 40—50 százalékot fizetnek és, mondom, vannak olyan helyek, a hol ha nem adóforint után történnek a fizetések, akkor óriási aránytalanságok állnak elő. Pl. katholikus helyeken rendszerint a párbérből kerül ki a felekezeti népiskolák költsége. A legtöbb helyen 3 frt 60 kr. a párbér; azt a szegény zsellérember is abban az összegben fizeti, mint a nagybirtokos. Természetes, hogy erre el lehet jóformán mondani azt, hogy az a katholikus nagybirtokos úgyszólván semmit sem fizet az iskolákra, mig az a szegény zsellér, a kinek abszolúte semmi állami adója nincs, nem fizeti le a 3 frt 60 krt, mert nem tudja lefizeti, de lefogják a béréből. Az állami ellemi népiskolák czéljára a költségvetésbe felvett 10,901.108 K én nemcsak hogy megszavazom, hanem azok alapján, a miket az imént kifejtettem, a következő indítványt adom be (olvassa): A »Rendes kiadások« XXI. fejezetének 20. czime és 1. rovata alatt az állami elemi népiskolák személyi járandóságaira 10,901.108 K helyett vétessék fel 50 millió korona. (Mozgás.) Hódy Gyula: Legjobb lenne az 50 milliót az indítványhoz mellékelni. Bozóky Árpád: Beszédemben kifejtettem, hogy hogyan kerül elő ez az 50 millió korona. Ha méltóatatik előbbi határozati javasolatmat elfogadni és azután majd méltóztatika felekezeti és községi népiskolák segélyét elvenni és idetenni, az egyházak segélyezésére felvett hét millió koronát elvenni és szintén ide tenni, akkor együtt van az 50 millió korona. Ez az én álláspontom, t. ház, a népiskolák államosításával szemben. Tudom, hogy ennek nagy akadályai vannak; tudom, hogy egyik akadályát a nemzetiségek képezik, azonban a nemzetiségekkel egyszer mégis meg kell birkóznunk és ha a legkisebbet kívánunk mi a nemzetiségektől olyat, a mi magyar nemzeti állam felépítése tekintetében üdvös és hasznos, akkor ezt a csatát mindig megvívjuk; megvívtuk 1893-ban és tavai is. Ha akkor nem a foltozás terére léptünk volna, hanem megcsináltuk volna a gyökeres, radikális reformot, akkor ezzel a kérdéssel egyszersmindenkorra végeztünk volna. Azt gondolom, hogy a t. kultuszminiszter ur is elismeri, hogy ez a mai állapot nem végleges; hogy ezzel nem lehet kielégíteni a magyar nemzeti államot; hogy ez a kérdés folytonosan fel fog merülni és ezt végtére is meg kell oldani. A nemzetiségi veszedelemnek egyszer szemébe kell nézni és azzal radikálisan le kell számolni. Más kérdés az, hogy mit szólnak ehhez a Magyarországon létező hazafias irányú vallásfelekezetek, a melyek ragaszkodnak ahhoz, hogy az iskolai hatalom az ő kezükben legyen. Bizony ezzel is számolni kell. Azonban ha a kultuszminiszter ur áll ennek a mozgalomnak élére — meg vagyok győződve arról, hogy sokáig lesz kultuszminiszter és gyakorlati tapasztalatai után be fogja látni, hogy az eddigi eszközökkel a nemzeti államot kiépiteni nem lehet — és hogyha ő, a kiben a hazafias irányú magyar egyházak megbíznak, azt fogja nekik mondani, hogy ezt az áldozatot meg kell hozni a magyar nemzeti államnak, akkor azok abba bele fognak nyugodni. (Mozgás.) Utóvégre is, nem ment nagy egyhangúsággal keresztül a polgári házasságról szóló törvény sem, de mégis keresztülment, mert a haza érdeke úgy kívánta. Ebben a kérdésben sem kell okvetetleniil egyhangúságra számítanunk, erős csata árán, de azt hiszem, mégis keresztülmenne ez a kérdés is, mert a nemzeti érdek úgy kívánja, és ha keresztülment és törvény lett belőle, akkor azt hiszem, hogy azok az egyházak, a melyek ma ellenzik, később bele fognak nyugodni. Kérem tehát a t. képviselőházat, hogy az általam benyújtott határozati javaslatot és indítványt elfogadni méltóztassék. Elnök: Kíván valaki szólni? (Senki sem.) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur kíván nyilatkozni. Sághy Gyula előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ismét egy olyan kérdés vettetett fel, a melylyel szemben kötelesnek érzem magamat az előadói székből állást foglalni. Előttem szólott $
