Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hŐ 2i. 3i akkor, Bozóky Árpád képviselő ur majd folytathatja felszólalását. (Helyeslés. Derültség.) (Az elnöJci széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Bozóky Árpád képviselő urat illeti a szó. Bozóky Árpád: T. képviselőház! Délelőtt beszédemnek végén azzal foglalkoztam, hogy a népiskolai állami oktatás olcsó, egyszerű és hogy a terhek eloszlása tekintetében igazságosabb, mint a mai rendszer. Hogy ezt, t. képviselőház, kézzelfoghatóan megvilágítsam, fölhozok egy példát. Választókerületemnek egy községében, Tisza- földváron, a hol mindössze 8000 lakos van, hatféle iskolaszék létezik. Van róni. kath., református, lutheránus, izraelita iskolaszék, van azután az u. n. polgári alapnak iskolája és iskolaszéke és van községi iskolája az uradalmi birtokosoknak. Ennek a hatféle iskolának, iskolaszéknek ellenőrzése állami szempontból hatszoros vagy talán még sokkal több munkát ad a tanfelügyelőnek, mint a mennyi dolga lenne, ha ott egységes állami elemi iskola állíttatnék fel. A mellett, t. képviselőház, megvannak azok az aránytalanságok is, hogy pl. a katholikus iskolában egy tanító elé 100—120 gyermek jár, inig a lute- ránus iskolában csak 15—20. Ez nemcsak Tisza- földváron van igy, .hanem az országnak számos, nagyon sok helyén és sajnos, általánosságban el lehet mondani, hogy a katholikus hitfelekezeti iskolák sokkal inkább zsúfolva vannak, mint a protestáns iskolák. (Ellenmondás halfelöl.)- Általánosságban mondom. Én szinte csudálom, t. képviselőház, hogy a közoktatásügyi minisztérium azt a munkát, a mit jelenleg népiskolai dolgokra fordítani kell, elbirja. Hiszen a mai rendszer, illetőleg rendszertelenség mellett majdnem minden falunak külön szabályzata van. Nincs egy egységes szabályzat, a melyhez minden egyes falunak, városnak az iskolája kellene, hogy tartsa magát, hanem mindegyik falunak külön-külön szabályzata van, úgy, a hogy az a község vagy falu meg tud egyezni az állammal. Itt községi, ott felekezeti, amott ismét másfajta felekezeti iskola van, ezzel igy bánunk, ennek ennyit adunk stb., ugyannyira, t. képviselőház, hogy azt hiszem, a kultusztárczának egyik óriási munkáját épen ezek a helyi szabályzatok kötik le, a melyekkel az állam egyes iskolákkal szemben eljár. És ezután jönnek még a fizetéskiegészitések, a felekezeti iskoláknak a javadalmazásai, továbbá a nemzetiségi vidékeken azok a viszályok, a melyek az állami és az egyházi hatóságok között merülnek fel. Hogy miként lehet ezt majd elintézni úgy, hogy minden egyes faluban, községben a népoktatás kárt ne szenvedjen, sem a közoktatásügy szempontjából, sem pedig állami szempontból, ezt, t. képviselőház, elképzelni sem tudom. T. képviselőház! Az államosítással szemben általánosságban azt az ellenvetést szokták felhozni, hogy miután Magyarország Ausztriától a pragmatica sanctio és egyéb szerencsétlenségek folytán függő helyzetben van, nem szabad a központi hatalmat növelni. Sőt maga a kultusz- miniszter ur is mondta múlt évi beszédében, — nem szószerint idézem a szavait, mert nincs előttem az Írás — hogy elismeri azt, hogy az állami népoktatás hatalmasabb fegyver lenne a mi kezünkben a hazafias irányú nevelés tekintetében, de — ha jól emlékszem, talán igy mondta a miniszter ur — ember legyen az, a ki a mostani viszonyok mellett az államosítás mellé állana, különösen a közelmúltban tapasztalt szomorú körülményeknél fogva. Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy itt van az ideje, hogy ennek az államosítástól való félelemnek egyszer már a szemébe nézzünk. Meggyőződésem, hogy ha nem afféle komédiás abszolutizmust, hanem igazi, erős és komoly abszolutizmust akarnak csinálni, — mert Fejér- váry-féle abszolutizmus csak egy kísérlet volt — akkor a legkönnyebb lesz annak a hatalomnak mindenféle autonom szervekkel elbánni. (Ellenmondások.) Nem azon múlik a dolog, t. képviselőház, hogy mi Ausztriával szemben erősek vagyunk-e vagy nem, hogy vannak-e autonom szerveink, vagy sem, kinevezett tanítóink vannak-e, vagy pedig választott tanítóink, hanem azon múlik, hogy megvan-e a magyar nemzeti egység? Ha megvan a magyar nemzeti egység, ha még azok is, a kik nem magyar anyanyelven beszélnek, a hazafias népoktatás folytán hűek lesznek a magyar hazához, ha gondolkozásuk egységes, érzésük harmonikus a magyar nemzeti állam íentartásával szemben; akkor ez a leghatalmasabb alkotmánybiztositék és olyan eszköz, a mely bennünket megvéd mindenféle osztrák czentralizáló törekvéssel szemben. Hiszen, t. képviselőház, 1905-ben is meg voltak a vármegyék autonom szervei, s azokat egyszerűen félrehajtották az útból, kineveztek állami tisztviselőket és ott, a hol a vármegye nem gondolkozott hazafiasán, vígan folyt az abszolutizmus. Tehát maguk az autonom szervek nem védtek meg bennünket az abszolutizmussal szemben. T. képviselőház! Még más oka is van épen a tanítás tekintetében annak, hogy én az államosításnak a tanítás tekintetében hive vagyok. Nevezetesen a tanító kezében nincs politikai hatalom. Ezzel a tanító nem élhet vissza úgy, mint pl. a vármegyei alispán vagy főispán, a kiknek a kezében igen erős politikai hatalom van. Ha az a felekezeti tanító alkalmatlan annak a Kristóffy-féle kormányzatnak, akkor félreteszi az útból és kinevez olyan egyéneket, a kik az ő czéljait szolgálják. E mellett ha
