Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hő 12. 21 mely a nép anyagi és szellemi érdekei lelkiismeretes gondozása. Ügyes-bajos dolgaiban való gyámolitása terén vár a járási tisztviselőkre. A lakosság nyelvének ismerete nélkül idegenül áll a járási tisztviselő a területi hatásköréhez tartozó gondjaira és vezetésére bizott néppel szemben, nem érintkezhetvén vele közvetlenül, nem ismerheti bajait és törekvéseit. Nem tehet szert bizalmára, s ennek hiányában nem is rendelkezhetik azzal az üdvös befolyással, melylyel birnia kell, hogy az állami czélok szolgálatában, valamint a közjó és a nép javának munkálásában hasznos és eredményes működést fejthessen ki.» íme konstatálva vannak a miniszter ur szavai által azok a tények, a melyek miatt mi már régóta rekriminálunk, és a melyeknek szanálását és orvoslását kérjük épen a nemzetiségi törvény lelkiismeretes végrehajtása által. Ezeket a rendeleteket most adta ki nem régen a belügyminiszter, a melyekben ezeket a dolgokat konstatálja. Ezek az igaz tények, hogy egész vidékeink vannak, a hol tiszán románok, szerbek, tótok laknak s a köz- igazgatási tisztviselők egy szót sem értenek a nép nyelvéből, nem képesek velük érintkezni; de nemcsak nem akarják nyelvüket megtanulni, hanem lépten-nyomon inzultálják, vérig keserítik őket. Nem mondom, hogy a magyar néppel, a mint magyar testvéreimtől hallottam, nem bánnak ily mostohán^ ott is létezik a baj, de nálunk fokozott mértékben létezik és nemcsak közművelődési és közgazdasági szempontból, hanem épen nemzetiségi szempontból is. Miért ne tüntessük tehát el közös erővel ezeket a bajokat ? Vagy érdekünkben áll ezeket fentartani ? Hisz önök akkor, a mikor a magyar nemzeti állameszmét a Bánffy Dezső politikája szerint akarják megvalósitani, akkor a bellum omnium contra omnes tarthatatlan politikai elvét akarják perpetuálni Magyarországon s ez pedig sen nem állami, se nem nemzeti érdeke Magyarországnak’!; épen ezeknek a megszüntetése állami és nemzeti érdeke Magyarországnak. De azért is nagyon kívánatos, hogy magyar testvéreink a kölcsönös megértés terére lépjenek, a miért Ugrón Gábor t. képviselőtársam a következő dolgokat volt kénytelen hangsúlyozni (olvassa) : »Mi az elnyomott népek sorába tartozunk« — én azt hiszem, hogy itt a magyar nemzetet gondolta — »évszázadok óta szenvedünk és ha más népet is látunk hasonló iga, hasonló szenvedés, hasonló törvénytelenség alatt sírni, jajgatni, ha látjuk, hogy a nép legjobbjait börtönbe hurczol- ják, máglyára hordják, gályáról Afrikába, emberölő kiima alá hurczolják, akkor én a zsarnok ellen szavazok«. Egy önérzetes politikus igy beszél mindenütt, a hol elnyomatást, igazságtalanságot lát, egy népjogosult feljajdulását látja, oda kell, hogy álljon a sorompóba és kell, hogy küzdjön ezen bajok orvoslása érdekében, Nagy György: Akkor miért nem küzd a magyar nemzet mellett % Miért nem segít nekik ? Pop Cs. István: Segítünk! (Zaj.) Nagy György: Orozva hátulról támadnak ! (Zaj.) Lukács László : Hogyjha ezek a közbeszólások valamely objektiv indokolással igazolhatók lennének, akkor, természetesen máskép kellene beszélnünk egymással. De addig, a mig a magyar újságok ékes magyar nyelven a magyar közviszonyokról a következő dolgokat kénytelenek kinyomatni, addig ne mondják t. képviselőtársaim, hogy mi rágalmazzuk a magyarságot a külföld előtt. »A keresztény-szocziálistákat meg kell törni» — ezt írja pl. az »Igaz szó« czimü keresztény- szocziálista lap. »Ezt a jelszót adta ki Zólyom megye főispánja és alispánja. S akaratukat teljesítették gerincz- telen, mindenre kész szolgáik: a főszolgabirák, szolgabirák, jegyzők, segédjegyzők és csatlósaik : a főerdészek,^erdészek, erdőőrök, erdőlegények és természetesen — a zsidók. Ki lett adva a jelszó : »a törvényhatósági tagválasztásoknál keresztény szoczialistának győznie nem szabad!« S nem is győzött. Egy sem. Pedig győznie kellett volna valamennyinek, hara választások nem is »a jog, igazság és szeretet«, de legalább a jog jegyében folytak volna le. Buktunk azért, mert becstelen eszközökkel küzdő ellenféllel szemben a becsületes eszközöket felhasználó fél nem győzhet. Mert valóban nem tudom, kik küzdöttek és küzdenek becsületesebb eszközökkel: az olasz brigantik, a bakonyi betyárok-e vagy pedig ellenfeleink, e jogtipró bérenczek, kik magukat gentlemanoknak, gavalléroknak, úri embereknek tartják ? A kik valóságos haj tó vadászatot rendeztek a választókra a kik gyalázatos, arezpiritó, szemérmetlen presszióval dolgoztak. E gyártulajdonosok azzal fenyegették keresztény szocziális érzelmű munkásaikat; hogy elbocsátják őket a munkából, — kincstári erdészek, hogy fát nem kapnak, — a jegyzők, hogy adójukat felemelik. A választás helyiségei előtt undok lélekvásárlás folyt. Tizen is megrohantak egy-egy választót, rendesen azok, a kiktől az illetőnek anyagi helyzete függ és erőszakosan nyomták kezébe ezédulájukat és igy kisérték be a választás helyiségébe egész az elnöki asztalig, a hol ellenőrizzék, vájjon tényleg a tőlük rátukmált czédulával szavaz-e vagy nem.« Ez a kommüniké a Timesben, vagy a nagyszebeni lapok valamelyikében jelent meg ? Az »Igaz Szó«, ékes magyar nyelven beszélő czikkiró irtajezt s az igen t. igazságügymimszter ur ügyészei ezt figyelmen kívül hagyták, nem tartották érdemesnek megpizsgálni ezt az ügyet, hogy megfelel-e a valóságnak. Ha ez Bjömsonnak, vagy Tolsztojnak kezébe kerül, azt mondják-e majd, hogy Lukács, vogy Polit rágalmazta meg a politikai közállapotokat, a magyar nemzetet ? Ezt magyar lap Írja s a benne foglaltakat olyan borzasztó visszataszító alakban festi le, hogy ha ezek a dolgok megfelelnek a valóságnak, akkor én is
