Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
22 Képuiselőház 1908. évi május hő 12. azt mondom, hogy egy perczig sem érdemelné meg sem a kormány, sem a többsége, a mely fen- tartja ezt a kormányt, bogy tovább fennálljon. T. képviselőház ! Kifogyhatatlan az az anyag, az a tárház, a melyből az elégedetlenség indokai felszinre hozhatók, azok az életből vannak merítve. Igazán mondom, lojálisak voltunk, hogy azon borzasztó szenvedéseket, a melyeket átéltünk, nem hogy a magyar képviselőház előtt, vagy a külföld előtt nem tártuk fel, de egyáltalában nem boszultuk meg azon módon és eszközökkel, a mely módon ki lettünk azoknak téve. Egyetlen egy esetet mondok el önöknek. Az elmúlt rezsim alatt történt — Wekerle miniszterelnök ur jól emlékezhetik rá — tiz éven keresztül nagy katonai megszállással zaklattak bennünket, az én községeimet, minden ünnepeinket megakadályozták, 18—20 töltött fegyverrel ellátott csendőr, katonák állottak a templom körül s folytonosan zaklattak bennünket és nem engedték az ünnepek megtartását. Nincs időm rá, hogy felolvassam a hivatalos iratokat erre vonatkozólag. Megbüntették elzárással és pénzbírsággal saját leányegyházaimhoz tartozó híveimet, a miért misére akartak jönni Laczfaluba, megakadályozták őket ebben, úgy hogy a misét sem tarthattam meg. Itt vannak a hivatalos akták, ez nem hiú beszéd, nem légből kapott dolgok és ez Magyarorszá- gon|történt a XIX. század végén. Egy hang (balfelól) : Mikor volt! Lukács László : Ehhez mérten alakulnak ki most politikai ! viszonyaink, p. o. az iskolai téren. Önök szemünkre vetteték, hogy tekintsünk Porosz- országban a lengyelekre. Ugyebár önök azt gondolják, hogy ebben a tekintetben a mi helyzetünket az ottani lengyelek helyzetével össze sem hason- lithatjuk ? íme felolvasom azt a poroszországi rendeletet, a mely ... Dobroszláv Péter : Már két óra van ! Lukács László : ... 1908. márczius 26-án adatott ki a királyi tanfelügyelő által (olvassa): »A főtisztelendő görög katholikus lelkész urnák Laczfalu. Az ottani állami elemi iskolába járó görög katholikus vallásu tanulókvallás erkölcsi oktatásra vonatkozólag f. é. 49. sz. átiratában kifej ezettt hajlandóságot megnyugvással veszem tudomásul. A hitoktatás nyelvére nézve tett ama kijelentését illetőleg, hogy főtisztelendőséged azt románul fogja végezni, emlékeztetem a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 1905. julius 5-én kelt 40.108. sz. rendeletére, a melyben a vallásoktatás érdekében csupán annyi engedmény adatott, hogy a vallásoktatásnál a hitoktató által addig, a mig a nem magyar anyanyelvű gyermekek megtalnul- nak, illetve a két alsó osztályban, a román anyanyelv, mint kisegítő nyelv használtassák. (Helyeslés.) Ragaszkodnom kell a most idézett miniszteri rendelethez, mivel az abban foglalt álláspont a miniszter ur ő exczellencziájának múlt évi deczember hó 31-én kelt 138.586. sz., az összes állami elemi iskolákra vonatkozó rendeletében is kifejezésre jut. A mi végül a tiszteletdij összegét illeti stb.« Horváth József (marosujvári): Halljuk a tiszteletdijat is! Lukács László : Nincsen tehát semmi különbség, hanem ez annál sértőbb, mert itt az alkotmányosság és a közszabadság örve alatt történik ez. És mi lett az eredmény ? Az, hogy a kultusz- miniszter ezen intézkedése megsértése lévén az egyház autonómiájának és a vallásoktatásnak, soha életbe nem lépett. Ezt nem tartjuk kötelezőnek, nem is tarthatjuk be és épen azért e miatt folytonosan zaklatás- történik az egész vonalon. íme, a vallásoktatásba is bevitték a sovinizmust, meg akarják valósítani ugyanazokat az elveket, a melyeket forszíroznak a politikai és társadalmi életben. De a mint itt nem sikerült, ép úgy, sőt annál kevésbbé %fog sikerülni a vallásoktatás terén, mert egyházi szentélyeinket ilyen politikai kísérleteknek kitenni nem engedjük, és nem fogunk nyugodni addig, a mig jogainkat e tekintetben is ki néha vívjuk. (Zaj és felkiáltások : Kél óra !) Tizennyolcz órás ülés lesz ! Elnök : Kérem a képviselő urat, figyelmeztetem, hogy félórával túl vagyunk a tárgyalási időn, a mennyiben a sürgősségi szabályok szerint fél két órakor kellett volna áttérni az elnöki bejelentésekre és a többi teendőkre. Ezért felkérem, szíveskedjék röviden befejezni beszédét. Méltóz- tassék ehhez alkalmazkodni. Lukács László: Épen a beszédem közepén vagyok. (Derültség.) Elnök : Akkor kénytelen leszek máskép intézkedni. Lukács László: Én látom a helyzetet, és épen azért be akarom fejezni beszédemet. Csak egyet akarok még a t. ház figyelmébe ajánlani. Felhozták, hogy vannak hazafias román lapok, mint a Ungaria Luminea stb. Legyünk tisztában, ez egy román irodalompolitikai vállalkozás. Én nagyon zokon veszem a kormánytól, hogy ilyen dolgokra fecséreli a pénzét. Egyetlen egy tényleges, fizető előfizetője ezeknek a lapoknak nincs. Ingyen osztogatják a közönségnek, hogy csak vegye be azokat a tanításokat, a melyek a lapokban foglaltatnak. Ha csak egy román papot, tanítót, földbirtokost, ügyvédet meg tudnánk hódítani azokkal a tanításokkal, a melyek ezekben a lapokban vannak, talán akadna olyan, a ki azt a pár forintot megreszkirozza és előfizessen, de ilyen nem akad. Olyan tanokat hirdetnek e lapok, a melyek az illető nép kulturális és nemzeti törekvéseivel homlokegyenest ellenkeznek. Kérem tehát a kormányt, hagyjon fel az ilyen pénzkidobással, hisz nincs nekünk annyi pénzünk. Az ausztriai kiegyezés oltárára sokat áldoztunk és ne higyjék, hogy az a pár forint, a mely e lapok fentartására szükséges, nem tesz nagy számot. Bizony nagy számot tesz különösen akkor, a mikor a szegény
