Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
20 Képviselőház 1908. évi május hő 12. elnök Hoffmannt rendreutasitotta, mire vagy tiz képviselő zajosan megéljenezte Hoffmannt. Nagy György füzetekkel csapdosta a padját s ezt kiáltotta: Mondtam már, liogv verjük ki:'őket! Addig nem boldogulunk ezekkel a gazemberekkel! Sümegi Vilmos a középen kiabált és verte a padot. Ez törvénysértés ! — kiáltja. Az elnök rendreutasitotta. Sümegi vállat vont s igy szólt: Nem bánom ! Az elnök azt mondta, hogy névszerint fogja megnevezni a zajongó képviselőket. Visontai Soma erre igy szólt: Nem vagyunk iskolás gyermekek ! Óriási lárma keletkezett és a képviselők egymást biztatták. Nem engedjük őket beszélni! Nem tűrj ük ezt! Most Novoszel Mátyást szólitja fel a jegyző. Ki vele ! Üljön le! — kiáltották feléje minden oldalról. Mit csinál a gazdasszonya ? — kérdezte Eitner Zsigmondi (Derültség.) Azt már csak nem mondhatják, hogy ez az elmúlt rendszerre vonatkozik, ez teljesen aktuális dolog. Már most ha ezeket közük a Timesben, az Indépendence Belge-ben, meg a többi külföldi lapokban, hát mondják : ki rágalmazza a magyar parlamentet, a magyar nemzetet ? Rágalmazza és megalázza az ilyen viselkedés, az ilyen kifakadá- sok. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy mi vagyunk a rágalmazók és hogy mi kiseebitjük a magyar nemzetet, hanem méltóztassék a jog, törvény és igazság terére lépni és velünk kezet fogni a bajok szanálására, az lesz az igazi hazafias működés. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy a magyar nemzeti géniusz nem képes jó tanácsokkal szolgálni. Az a kár csak, hogy olyan helyen mutatja be a tanácsát néha, a hol nem kérik, ott pedig, a hol kérik, nagyon fukarkodik a tanácsokkal, így pl. az a magyar nemzeti politikai géniusz egy helyen azt mondja, hogy a horvátországi bajokat következőképen kell szanálni (Olvassa) »Gondoskodnunk kell továbbá arról, hogy a választási reformmal kapcsolatosan a horvátországi magyar, német és szerb kisebbségek a politikai jogokból ki ne zárassanak és kellő képviseltetéshez jussanak.« íme a reczept, t. képviselőház, méltóztassék ezt á reczeptet itt Magyarországon alkalmazni és akkor azután megszűnik a nemzetiségi kérdés, de nem úgy, hogy a nemzetiségek eltűnnek a föld színéről, hanem úgy, hogy a nemzetiségek meg lesznek elégedve a föld színén. Ezt a reczeptet bátor voltam felolvasni; ezt méltóztassék megvalósi- sitani és szent a békesség. Igen t. képviselőház! Önök azt mondják, hogy a románok és általában a nemzetiségek lapjaikban borzasztó kifakadásokkal, iszonyú izgatásokkal vannak a magyarság ellen és épen azért kötelessége a kir. ügyészeknek a jogrend érdekében őket büntetőjogi felelősségre vonni. Hát hogyan Írnak magyar lapok a románokról, hogyan izgatják, hogy furkósbotot vogyenek a magyar testvéreink a kezükbe és azzal verjék agyon az oláhokat. Erről nincsen tudomásuk • önöknek és a királyi ügyésznek, hogy az illető lapokat e miatt büntetőjogi felelősségre vonnák. Itt van t. képviselőház egy magyar lap, a Temesvári Hírlap a kezemben. Itt van egy debre- czeni kitűnő újság, a mely a következőket mondja : (olvassa) : Győzött hát az oláh sebaj, jó legények, majd győztök még ti is, üt még aza az óra, mikor Belényesnek völgy-halmos határain magyar oláht szólít egy-két fordulóra. Mikor az Isten is azt mondja, nem vétek, hogy oláht vágnak a tárkányi legények. Hadd kerüljön most a fokos a padlásra, lesz még arra szükség, meglássátok, lesz még, mikor a magyar nép vérszopóinak eget-földet rázón azt dörgi, hogy elég. Én is ott leszek majd, hogy ha addig élek, akkor mulatunk mi tárkányi legények.« így írnak ezek a lapok és senki se vonja őket felelősségre. És itt van egy nyílt levél a tárkányi legényekhez, a mely a Temesvári Hírlapban jelent meg és a következőképen szól (olvassa): »Édes magyar véreim, tárkányi magyarok, hallám, olva- sám, hogy az a belényesi választás alkalmával adódott szomorú bukásán a nemzeti szinü lobogónak igen nagyon busulásnak adatok vala a ti kemény fejeiteket. De megest azt is olvasám, hogy holmi szívós csáti botokkal hajlós somfa fütykösökkel az maga rendje-módja szerint megtapogattátok vala egynémely oláh népbolonditó hátaközepét.« Farkasházy Zsigmond : Az teljesen kölcsönös volt, én is kaptam egyet. (Zaj.) Ön is ott volt! (Zaj.) Lukács László : Én csak a viszonosságot akarom megállapítani, a mely viszonosságból kitűnik az igazságtalanság és a két mértékkel való mérés. Itt a tárkányi legényeket még igy biztatja (olvassa) : »Az jövőben is maradjatok meg csak kuruczoknak, miként eddigi cselekedeteitek mutatják és ne aggodalmaskodjatok a firkálmányok erányában, mivelhogy minden igazszivű magyar ember szí vbéli örömmel látja a virtusos tetteket. Csak meg kell tapogatni az ellenséget, a mikor az alkalom kínálkozik és oda sem kell hederiteni az hivatalbéli urak haragjának. A magyarságért vagyon a ti haragtok és érte vagyon az virtustok is.« Hát ez történt, t. ház, és én nem akarom azt mondani, hogy önök azok, a kik ezt provokálják és helyeslik. De ha tudom, hogy önök ezt helytelenítik, akkor egyúttal kérdezem azt is, hogy hol van az a királyi ügyész, hol van az igazságügyminiszter, a kik a román lapokat azért, mert politikai reflexiókat fűznek lapjaikban, évek hosszú során át kinoz- tatják az államfogházakban és elzáratják őket, ezeket a lelketlen izgatókat pedig senki se vonja felelősségre. íme, t. képviselőház, ezek azok a fennálló bajok és sérelmek, a melyeket mindenesetre orvosolni kell. Ezeket a bajokat és sérelmeket klasszikus módon elismeri maga a magyar királyi belügyminiszter ur, gr. Andrássy Gyula ; miért veszik tehát zokon és rossz néven, ha azokról az óriási bajokról a külföld is tudomást szerez ? Mit mond gr. Andrássy Gyula ? Azt mondja (olvassa) : »Elengedhetetlen kívánalma ez a jó közigazgatásnak és egyúttal nélkülözhetetlen előfeltétele ama nemes hivatás, sikeres teljesítésének,
